|
- A nagymamd? – hledezett Ron. – Rose Montgomery komolyan a nagymamd?
- Igen – blintott mosolyogva Harry. – s Dumbledore fogadta rkbe, mikor tallkozott vele.
Harry, bartai s a Fõnix Rendje beavatott tagjai a griffendl klubhelysgben gyûltek ssze – legalbbis ltszlag. Ahol a nevezetes portrlyuknak kellett volna lennie, ott most egy csillog tkr foglalta el a bejratot.
Mikor Harry dlutn visszatrt a Roxfortbl, kr sereglettek a fõhadiszlls laki s aggdva krdezgettk tõle, hogy mirt lett rosszul. Harry jl sejtette, a baglyok tnyleg jelentettk Muriel nninek, hogy sszeesett a domb aljban. Harry nagy nehezen tudta csak megnyugtatni annyira a sopnkod Hermiont s Mrs Weasley-t, hogy ksõbbre halassza a beszlgets ezen rszt. Ez egyltaln nem elgtette ki trsai aggdst, s Mr Weasley baglyokkal azonnal sszehvta a Fõnix Rendje nhny tagjt.
Lupin, Tonks s Mordon meg is rkeztek, alig egy rval ksõbb, s a trsasg flrevonult a dolgozszobba, ahol Harry nyomban megnyitotta a tkrt, aminek rejtekben biztonsgosan megtrgyalhattk a trtnteket.
- Ez azt jelenti, hogy megint zskutcba jutottunk – mondta letrten Hermione.
Harry knytelen volt egyet rteni vele. Lupin tprengõ arcot vgott.
- Klns - szlt. – Lily sosem beszlt az anyjrl… Sem Dumbledore. Sosem tallkoztam vele, mg Jamesk eskvõjn se.
- Nem ment el a lnya eskvõjre? – dbbent meg Tonks. – De ht…
- Petunia szerint beteg volt – szlt kzbe hirtelen Harry. Lupin felvonta a szemldkt. – A nagynnm elmeslte nekem, mielõtt eljttem otthonrl…
Azzal beszmolt mindenrõl, amit Petunia nni mondott neki tizenhetedik szletsnapja reggeln.
-… s azt is mondta, hogy az desanyja nem beszlt neki a betegsgrõl – biztos anynak se beszlt rla. Lehet, hogy valami nagyon rossz betegsg volt.
- Ezek szerint meghalt? – krdezte Mr Weasley.
Harry shajtott egy mlyet, mielõtt vlaszolt.
- Nem tudom. Dumbledore se tudja. De ha a horcrux p – mrpedig az -, akkor mg valamilyen formban lnie kell… Igazsg szerint n azt hiszem, hogy pontosan az trtnt vele, mint Voldemorttal.
- Test nlkl bolyong valahol? – recsegte Mordon.
Harry blintott.
- Meg akarom tallni – kzlte Harry bartaival. – Nem most, de egyszer… Nagyon szeretnk tallkozni vele valamikor. Õ tbbet tudna mondani Voldemortrl, mint brki ms. Petunia taln el tudna vezetni hozz…
A tbbiek hallgattak, de Hermione pr pillanat utn megszlalt:
- De nem csak Voldemort miatt akarsz tallkozni vele, igaz?
Harry nmn bmult maga el, s azon tûnõdtt, vajon mit mondana, ha egyszer tallkozna a flig halott-flig lõ nagymamjval. R kellett jnnie, hogy valsznûleg nem mondana semmit. A halott rokonai, szlei, a mlt, azt hitte, mr lezrult, mikor Godric’s Hollow-ban szembeslt a lerombolt hzzal. De most Rose Montgomery, vagyis Rose Evans jra felsznre hozta benne ezeket a rgi dolgokat, melyeket mr jobb szeretett volna elfelejteni.
- Õ az utols a… - Harry elharapta a mondatot.
- rtem – blintott Lupin, s mindenki jra elcsendesedett.
A nmasgot ismt Lupin trte meg, arca nagyon komoly volt, de minden szigorsg nlkl.
- Harry, krlek, mondd el, mrt estl ssze a domb aljban? – krte a frfi, s Harry azonnal vlaszolt.
- Mert tlptem a vonalat… (- Oh, persze! – szlt kzbe Mr Weasley, mikor eszbe jutott Harry elõzõ rosszullte) A mgikus hatrvonal kizrja Voldemortot, s ht… a sebhelyem miatt kapcsolatban vagyunk egymssal, ezrt…
- Taln finomtanom kellene a vonalon – jegyezte meg Mordon, tõle szokatlan aggd arccal.
Harryt meglepte, mennyire lnyeges krdsnek tartjk egy vacak kis rosszulltt.
- Ne! – szlt Harry. – A vonal gy j, ahogy van. Kibrok ennyi fjdalmat, kt ve sokkal rosszabb volt. Ms dolog zavar…
- Micsoda? – krdezte egyszerre mindenki.
Harry lelt a griffendles kanapra s keresztbe fonta karjait.
- Voldemort beszlt hozzm – bkte ki vgl, s szavai sokkoltk a tbbieket.
- Hogyan?!
- Mirt?
- Mit mondott?
Harry megelgelte a dbbent krdseket, s felemelte a kezt. Mindenki azonnal elhallgatott. Harry megint meglepõdtt.
- Mikor megfjdult a sebhelyem - magyarzta, miutn sszeszedte gondolatait -, Voldemort hangjt hallottam. rdekelte, hogy mirt lettem rosszul. Biztos õ is mindig rezte, ha tlptem a vonalon… Aztn azt mondta, hogy hiba prblkozom az elpuszttsval, mert mr vgleges gyõzelmet aratott. Azt mondta, mr senki nem llthatja meg.
Ron s Hermione borzongva sszenztek.
- Lrifri – legyintett Mordon. – Ezek a fekete mgusok mind ezt csinljk. Ez csak egy trkk.
- Valsznûleg az – hagyta r Lupin. – Blffnek hangzik a dolog.
Harry nem rtett egyet velk. Õk nem hallottk Voldemort hangjt, nem rezhettk a megvetõ gnyt, ami a szavaibl radt.
- Szerintem komolyan kellene vennnk – mondta Ron, mintegy kitallva Harry gondolatait. Hermione szaporn blogatott. – Egy blff miatt nem kockztatta volna, hogy jelentkezik Harry fejben…
- gy van! – rtett egyet Harry bartjval. – Tudja, hogy veszlyes a kztnk lvõ kapcsolat, feleslegesen nem legilimentlt volna.
- Akrhogy is, nem rtana utna jrnunk – fogalmazta meg a feladatot Mr Weasley.
- Csak az a problma – szlalt meg Tonks hosszas hallgats utn -, hogy a hallfalk mostanban nem hemzsegnek semerre.
- Visszavonultak? – rncolta a homlokt Hermione.
Tonks blogatott.
- De ht mirt? – csapott a trdre Ron.
- Nem tudom Ron, honnan is tudhatnnk? – shajtotta Mr Weasley. – De sietnnk kell a horcruxokkal, hogy megszorthassuk Tudodkit. Lupin, Tonks, Mordon s n egyfolytban Hollhti ruhjt keressk. A lehetsges birtokosai szma mr tzre cskkent.
- Az a baj, hogy ezek tbbsge klfldi varzsl – vette t a szt Mordon -, egyikk Knban, a msik meg a Namb sivatagban l. Az rdg tudja, mit keres ott…
Lupin megkszrlte a torkt, s felllt a kandall elõtti knyelmes fotelbl.
- Azt javaslom, hogy maradjatok a fõhadiszllson, biztonsgban, s ne menjetek semerre – Harry, a nagynnd ltogatsa is vrhat mg magra.
Harry knytelen-kelletlen blintott, s a megbeszlst ezzel lezrtnak tekintettk. Harry megnyitotta a tkrt s kilptek a Prewett hz kkes dolgozszobjba.
*
Gyorsan mltak a napok a fõhadiszllson, a november rplt, s kzeledett a december. Az idõ csodval hatros mdon kellemes volt. A szlviharok albb hagytak, a nap is kisttt nha, a jgversek egyre ritkbban borzoltk a kedlyeket.
Harry azonban trsaival ellenttben baljsnak rezte a kellemes idõjrst. Olyan hangulata volt tõle, mintha rezn, hogy ez egy tmeneti llapot valami szrnyû dolog elõtt. Hermione kivtelvel mindenki egy kiss paranoisnak tartotta Harryt – nha mg maga Harry is. Hermione azonban egyet rtett vele, br mg Harry csak a puszta megrzsre tmaszkodva hangoztatta, hogy a szp idõ valami rossz elõjele, addig Hermione ezt meg is tudta magyarzni, tbb-kevsb. A lny vlemnye szerint nem lehet vletlen, hogy a dementorok ennyi idõ utn, mikzben annyit romboltak s puszttottak, egyszerûen visszavonuljanak, radsul pp most, hogy kzeledik a fagyos, zord tl, amit ezek a teremtmnyek mg fagyosabb, mg zordabb tudnnak tenni. Szerinte az Anglia szerte sztszrt dementorokat az aurorok knnyedn elûzhetik, de ha sszevonjk õket, s egyszerre zdtjk az emberekre, egy ilyen roham megllthatatlan.
Ron egyszerûen azon a vlemnyen volt, hogy Voldemort nem akar fagyoskodva harcolni ellenfeleivel, ezrt vonta vissza erõit.
Az elsõ h is leesett, s Harryk gyakorlatilag ki se tettk a lbukat a fõhadiszllsbl. Naponta szerepeltek az jsgban a hrek a koboldlzads fejlemnyeirõl – azonban mindenkinek szembe tltt Voldemort s a hallfalk rejtlyes eltûnse. Visszavonultak a dementorok, nem tmadtak meg jabb varzslkat, boszorknyokat, nem kerlt gre a Stt Jegy.
Az egyetlen folyamatosan napirenden lvõ dolog a Gringotts s a Minisztrium kzti srdobls s pocskondizs, melyet nha „megfûszerezett” egy-egy letartztats – mindkt fl rszrõl. Volt, hogy aurorok ejtettek fogsgba gyans koboldokat, akik kihallgats utn rgtn az Azkaban celliba kerltek; koboldok is ejtettek fogsgba mgusokat, de nem aurorokat, inkbb a Minisztrium hivatalnokai (Tonks szava jrsa szerint „paprtologati”) szerepeltek az elrabolt szemlyek listjn.
Mrs Weasley aggodalma emiatt tovbb halmozdott az elmlt hetekben, nemcsak Bill, de Mr Weasley s Percy is a kobold-varzsl ellentt kellõs kzepbe kerlt. Harry gyakran azon kapta magt ezekben a napokban, hogy a fejt tri, miknt segthetne a csaldon – a csaldjn, ahogy gondolt rjuk. Megprblhatn felvenni a kapcsolatot Ampkkal, hogy ne bntsk a hrom Weasley-t. A kobold taln hallgatna r, ha ms nem, ht krne rte valamit. Harry pedig brmit megadott volna rte, hogy a vrs haj csaldot biztonsgban tudhassa.
Akkor is ezen jrt az esze, mikor egy decemberi estn a szalon padljn lt trklsben, s Ront nzte, amint Mordon utastsait kvetve gyakorol egy almn. A feladat az volt, hogy az alma felrepljn a levegõbe, s ropogsra sljn.
Hermione s Paulina a szalon kopott, kk kanapjn ltek s figyeltk a mutatvnyt – a kislny kzben Hermione gubancos, barna hajfrtjeit fslgette egy ezstsznû fsûvel. Ennek az lett az eredmnye, hogy Hermione kezdett egy madrijesztõre hasonltani gnek ll, torzonborz frizurjval.
Ron a gymlcsre szegezte varzsplcjt, majd felrntotta – a gymlcs felemelkedett a fldrõl. A varzsplca a mozdulat vgn kis, csigavonalszerû vet rt le a levegõben, s az alma egy hirtelen villanssal lngba borult, s…
PUKK!
A sztrplõ darabkk betertettk a fi arct, aki morogvn trlgette kprõl a slt almt. Paulina s Hermione hangosan kacarszott.
- Nagyon vicces, mondhatom, Tarajos Sl Kisasszony! – mordult Ron a lnyra.
Hermione elhallgatott.
- Nem is rossz, Ronald – jegyezte meg Mordon, s sebhelyes szja sarkban mosoly bujklt. – Kicsit heves, de nem rossz. Lthat javulst rtl el. Ha gy folytatod, akr mg auror is vlhat belõled.
Ron arca gy felragyogott, mintha azt mondtk volna neki, hogy megnyerte a Trimgus Tust.
- Csak nehogy elmondd Mollynak, hogy emltettem, mert kitolja a szemem – tette hozz az reg.
Ron eltntette arcrl az almalevet, s zsebre dugta plcjt. Elgedetten lelt Mordonnal szembe a dohnyz asztalhoz. Paulina tovbb folytatta Hermione madrijesztõv vltoztatst, s ezt olyan eredmnyesen tette, hogy bûbjjal se csinlhatta volna jobban. Hermione ezt sz nlkl, mosolyogva tûrte, csak nha szisszent fel, ha a kislny vletlenl meghzta a hajt.
Harry tovbbra is a falat tmasztotta, de gondolatai immr visszatrtek a jelenbe s az aurorok krl forogtak. Emlkezett arra, mikor az reg varzsl – azazhogy hasonmsa, az imposztor Barty Kupor elõszr ajnlotta neki az auror-hivatst. Tudta, hogy a fekete mgus vadszok kz a legtehetsgesebb, leglesebb elmjû varzslk kerlhetnek, s tavaly mg olyan kzelinek tûnt ez az lom! Mostanban azonban, hogy letett roxforti tanulmnyai befejezsrõl, eslye sem volt, hogy bekerljn az auror kpzõbe. S a jelenlegi minisztriumi vezets mellett erre mr nem is vgyott annyira.
- Mirt vonultl nyugdjba? – rdeklõdtt Ron, miutn knyelmesen htradõlt a karosszkben.
Mordon horkantott egyet, ami nla a nevets s bosszsg sajtos keverke volt.
- Nzz a kpemre s megrted – vlaszolta Ronnak.
Ron elvrsdtt s lehajtotta a fejt, nem akart tapintatlan lenni. De Mordon nem vette annak, sõt, folytatta:
- Mr kzeledett a vge fel a hbor… taln ha egy vvel Tudodki buksa elõtt trtnt. Dumbledore megneszelte, hogy Voldemort vgezni akar egyik pribkjvel – azzal a korcs Pitonnal.
- Micsoda? – kapta fel a fejt Ron.
Harry s Hermione is Mordonra irnytottk minden figyelmket.
- Dumbledore azt mondta, hogy ne engedjem, hogy megljk Pitont, mert szksgnk lesz r… - Mordon rosszalln megcsvlta a fejt. – Szval oda mentem. Spinner’s End, koszos kis lepukkadt krnyk. Nem mondhatom, hogy knnyû dolgom volt…
- Hny hallfalt kaptatok el akkor? – krdezte Ron, lthat csodlattal tekintve Mordon minden szavra, ahogy az reg rgi munkssgrl meslt.
- Kettõt, meg hrom msik meghalt… - mondta homlokrncolva Mordon, ahogy felidzte a megkopott emlkeket, s az ujjain szmolta a neveket. – Ott volt Wildung – az a nyavalys tette tnkre a bal kezemet. Knytelen voltam ttrni a jobbkezes plcahasznlatra… Aztn ott volt Travers, Davidson, s Vurston – õk meghaltak; meg egy tõdtt szõke klyk, aki mindenfel tkokat kiablt, mikor megltott minket, sz nlkl, mintha meggrgyult volna – rla ksõbb kiderlt, hogy az Imperius-tok hatsa alatt volt. Na meg ott volt Piton. Õ nem is ellenkezett, mikor letartztattuk. gy tûnt sokkos llapotban volt… ami nem is csoda, azok utn, hogy ltta mi lett Wildunggal, mikor ellenkezett… ma is viseli a nyomt a freg. Persze gondolhatod, most mr kicsit bnom, hogy az reg Piton pajts akkor nem llt ellen.
„Igen, ez beleillik a kpbe” – gondolta Harry, s megvetõen horkantott egyet – „Piton ritkn bocstkozik tisztessges harcba, inkbb meghzza magt, mint egy koszos kgy…”
- Volt ott egy nõ is – morogta elgondolkozva az auror. – A nevt nem tudtuk meg, mert halott volt – biztos a dulakodsban tallta el egy tok… De fekete csuklya volt rajta, a hallfalkkal volt, szval, ha engem krdeztek, nem kr rte.
Harry elgondolkozva blogatott. Mordon tovbb morgott ilyesmiket, hogy: „… minden hallfal ezt rdemeln…” meg „… mghogy trgyalst nekik…”
- s ez utn kilptl az aurorok kzl? – krdezte Ron.
- Neeem, dehogy! – felelte Mordon. – Gyva dolognak reztem volna, ha kilpek a jtkbl. De ekkor fordult meg elõszr a fejemben, hogy elegem van az egszbõl, s taln megrdemelnm a pihenst… De ht ltjtok, hogy az nem nekem val. Vnsgemre se brok meglni a fenekemen. gy van ez velnk, aurorokkal…
Harry flig-meddig csaldottan llt fel a fldrõl – semmi fontosat nem tudott meg Pitonrl, pedig remlte, hogy az reg auror szolglhat egy-kt rdekesebb rszlettel. Roppantul rdekelte volna, ha jabb informcikat kaphat rla, s legfõkpp: valami bizonytkot arra, hogy Dumbledore szavai igazak voltak. Õszintn szerette volna, ha reg igazgatja megingathatatlan bizalma nem fordul nevetsg trgyv. Egy ilyen becstelen hall utn, amiben Dumbledore-nak rsze volt, Harry mr csak abban remnykedhetett, hogy nem hullik darabokra az regrõl alkotott kp, sem az õ, sem a tbbiek szemben.
December kzepre Muriel nni egy j tlettel llt elõ, hogyan segthetn jobban a hrom j bart tanulst. Harrynek kicsit dj vu rzse volt, mikor december tizenharmadikn belpett a szalonba, s ott ismt egy csillog mgikus tkr fogadta. Muriel nni sugrz arccal fogadta õket, szinte mnikus izgatottsg tkrzõdtt a szemben.
- Gyertek, gyertek – srgette õket a nni a tkr el. – Remek tletem tmadt!
Harry, Ron s Hermione kzelebb lptek, s az jrt a fejkben, hogy vajon a zsenilis Muriel nni egy jabb varzslatot eszelt ki a tkrkkel, vagy csak a tkrnyit-bûbjt fogjk gyakorolni jra.
- Szp tkr – jegyezte meg Ron az aranykeretes, cirds mûremekre pillantva. –… De kicsit torz a kpe…
- Nem arcod tkre ez, hanem a szved – legyintett mosolyogva a nni. – Ronni, gyere, llj a tkr el – de csak te!
A vrs haj fi engedelmeskedett, nhny percig szemllte sajt kpt, majd szemei ltvnyosan elkerekedtek, ahogy kilt r a felismers.
- Harry! Hiszen ez Edevis tkre! – kiltott fel Ron, kt bartja nem kis meglepetsre.
- Micsoda?! Biztos vagy benne?
- Persze itt van a…
- Ti ismeritek Edevis tkrt? – rncolta a homlokt Muriel nni.
- Igen, mr hat vvel ezelõtt lttuk a Roxfortban – nem is egyszer – magyarzta Harry, s a nni arca jra felderlt.
- Ennek igazn rlk – vlaszolta az regasszony. – Mg sose volt alkalmam gyermekeknek is megmutatni azt a csods darabot, pedig rendkvl rdekes ksrlet lenne megfigyelni, hogyan vltoznak egy ember vgyai, ahogy felnõ…
Harryk arcn jra az elkpeds jelent meg, de most Hermione volt az, aki a leggyorsabban szavakba foglalta meglepõdsket:
- A nni ksztette azt a tkrt?
Muriel nni bszkn kihzta magt, ahogy „tantvnyaira” tekintett. Csak gy ragyogtak barna szemei.
- Szp kis varzslat, nem igaz? – mondta. – Utols roxforti vem sorn ksztettem bûbjtanra. Ez egy olyan kln feladat volt, tudjtok… Aztn, mikor Dumbledore igazgat lett, a kinevezse alkalmbl neki ajndkoztam. Ezek szerint, azta is a Roxfortban van… br a temets utn lehet, hogy mr mshoz kerlt. Dumbledore minden vagyont sztosztotta.
Harry, Ron s Hermione csodlkozssal vegyes tisztelettel nztek Muriel nnire.
- Akkor ez nem az igazi Edevis tkre? – rdeklõdtt Hermione, s õ is kzelebb lpett a tkrhz. Ron udvariasan tadta a helyt.
- Neeem, ezt most csak gy sebtben dobtam ssze a rgi feljegyzseim alapjn – felelte a nni. – A segtsgvel taln jobban elmlylhettek kicsit az rzelem alap varzslatokban. Ezeknek ugyanis a legfontosabb felttele, hogy ismerd nmagad.
Ekzben Hermione egyre csak a tkrkpt bmulta, megigzve, s mg õ maga is brndozva mosolygott. Se Harry, se Ron nem vette a btorsgot, hogy megkrdezze tõle, mit lt valjban.
- n rgen, mg tizenegy vesen azt lttam a tkrben, hogy a halott szleim s rokonaim itt vannak velem – mondta Harry, Muriel nnihez fordulva.
– De ez vltozott ksõbb – folytatta. – Olyan kpet is mutatott mr, amiben megszerzem Voldemort elõl a Blcsek Kvt.
A nni komolyan blintott, majd kezvel a tkr fel intett. Hermione felocsdott lmodozsbl, s azonnal ellpett elõle. Harry a helyre ment s vrakozva tekintett kpmsra.
Pr msodperccel ksõbb Harry alakja vltozott: fekete pulvere s farmere, melyek patyolat tisztk voltak – hla Mrs Weasley gondoskodsnak – most piszkosra, szakadtra vltoztak, s Harry arcn egy-kt horzsols jelent meg, arcvonsai ennek ellenre bszke, diadalmas kifejezst ltttek. gy nzett ki, mint az utn, hogy p bõrrel feljtt a Titkok Kamrjbl.
Harry mgtt megjelent Ron, Hermione, Ginny s a tbbi bartja kpe, kztk a Rend tagjaival. Sorban jelentek meg, elõbb Lupin, aztn Tonks, Mordon, Mr s Mrs Weasley, aztn Ron testvrei, s gy tovbb. Harry mr vrta, mikor bukkan fel a mosolygs kk szempr s ezsts szakll, de halott igazgatja nem jelent meg a tkrben.
- Klns… – rncolta a homlokt.
- Mit ltsz, Harry? – krdezte kvncsiskodva Muriel nni.
- Azt hittem, hogy Voldemortot fogom ltni holtan. De csak magamat ltom, kiss sebeslten… s titeket – tette hozz bartaihoz fordulva. – itt vagyunk mind, letben. A Fõnix Rendje, a szleitek, mindannyian… kivve Dumbledore. s Sirius sincs itt.
Ron s Hermione arca kifejezstelen volt, nem gy Muriel nni, aki most lekapta hossz, grbe orrrl apr szemvegt s trlgetni kezdte szrke talrja szlvel, s kzben fel-al stlt.
- Azt mondod, azelõtt a szleidet lttad? – krdezte Muriel nni.
- Igen.
- Akkor azt hiszem, ez kes pldja annak, hogyan vlik valaki szp lassan felnõtt, s hogyan tûnnek el a gyermeki lmai – mondta az regasszony. – s ez mg sokkal tbbet is jelent annl, bizony!
- Nem rtem…
- Azt mondtad, Tudjukkit vrtad, hogy majd ltod a holttestt, igaz? – a nni meg se vrta, hogy Harry vlaszoljon, rgtn folytatta. – Helyette azt lttad, hogy itt vagytok mind, letben, s a jelekbõl tlve, a gyõzelem utn.
Harry, azt hiszem, Dumbledore professzor most nagyon bszke lenne rd, ha hallan ezt.
- Mirt? – trta szt nevetve a karjt Harry. Kiss viccesnek tartotta, hogy egy egyszerû, htkznapi vgylom miatt – a puszta tlls egy hborban – brmifle bszkesgre adna okot.
- Az, hogy nem Tudjukkit lttad holtan, azt jelenti, hogy nem egy ember halla az, amire a legjobban vgyik a szved.
- De ht n akarom, hogy Voldemortnak vge legyen! – kardoskodott Harry.
- Termszetesen – blintott Muriel nni. – mind gy vagyunk ezzel.
De ha a hallt ltnd a tkrben, az azt jelenten, hogy Tudjukki halla mindennl fontosabb szmodra ezen a vilgon. Harry, amit most lttl, az azt mutatja, hogy a bartaid lete fontosabb neked, mint az ellensgeid pusztulsa. Ez nagyon lnyeges klnbsg! Ez azt jelenti, hogy maga az let fontosabb neked a hallnl!
- s mirt nem lttam Dumbledore-t, s Siriust?
Muriel nni mlyet shajtott, mielõtt vlaszolt.
- Ez azrt lehet, mert mr sokkal felnõttebb vagy, mint mikor elõszr nztl a tkrbe. Most mr, gyantom fel tudod fogni, mivel jr a hall. Mennyire megmsthatatlan s vgleges – s ezzel egytt kinõttl a gyermekkorbl is. Mr nem lehetetlen dolgokra vgysz, nem az elhunyt ismerõseidet akarod visszakapni, hanem olyasmire htozol, amirt tenni is kpes vagy. Ez igen dicsretes, Harry.
Harry csendben nzte a varzsos tkr ltal mutatott boldog jvõkpet. Vajon ilyen lesz, ha egyszer tl lesz mindenen? Vajon pont ilyen boldogan fognak egyms mellett llni a bartaival? Vagy az elhunytakat fogjk siratni? Harrynek egy gyomorszort rzse tmadt: taln nem is marad senki, aki sirathatn az elhunytakat?
Ekkor nyilallt agyba a felismers, hogy mennyi minden ms lett azta, hogy elõszr nzett a tkrbe. Egszen eddig csak lte a megszokottnak a legnagyobb jindulattal sem nevezhetõ lett, vltozott egytt a bartaival, s vltozott krltte minden. De ez a vltozs csak most tudatosult benne igazn, csak a mgikus tkrben ltott kpms bresztette r Harryt, hogy a mlton tprengeni rtelmetlen. Idegennek tetszett elõtte nmaga emlke, az a tizenegy ves fi, aki hossz jszakkat virrasztott t Edevis tkre elõtt lve, s a mlt rabja volt, mg Dumbledore fel nem rzta.
Olyan rzs volt, mint mikor az ember egy reg fotalbumot nzeget, s a rla kszlt rgi kpek egy vadidegen arct mutatjk, akinek halvny sejtse sincs afelõl, hogy miken fog keresztl menni az eljvendõ vekben.
Harry szlei, nagyszlei, s kztk Rose is, visszamerlt a mlt stt rnyai kz, a feledsbe, a gysz nlkli rideg elfogadsba. S csodk csodjra Harry megknnyebblt. A tkr varzsa feledtette vele az rtelmetlen, rpke vgyat, hogy minden erejvel kapaszkodjon Rose Evans-be, a – Petunia nni mellett - taln utols lõ rokonba.
jra bartai, trsai, az lõ szerettei, s feladata foglalta el az elsõ helyet Harry szvben, s vgre megrtette nmagt is. Megrtette, hogy mirt haltak meg krltte a hozztartozi.
Sokig nem brta felfogni, mirt kellett Siriusnak meghalnia, mirt tlthettek olyan kevs idõt egytt. Most mr tudta, hogy Sirius sorsa nem az volt, hogy a Harry szvben ttong ûrt tltse be, miutn megismerkedtek s sszebartkoztak. Sirius sorsa, a feladata a Voldemort nagyr elleni hborban, a leglnyegesebb szerepe az volt, hogy meghaljon. Hogy a hallval õ, Harry elszakadjon mindentõl, ami a mlthoz kti. Hogy kpes legyen beteljesteni a jslatot.
- Nos… most, hogy ezen is tl vagyunk – szlt Muriel nni, s hangja visszarntotta Harryt gondolataibl -, a tkrben ltott kpet õrizztek meg magatokban, a szvetek mlyn! A tkr mostantl vgig itt lesz, de erõsen javaslom, hogy ne keresstek fel jra, meg jra, nehogy a rabjv vljatok… De azt hiszem, ti mr blcsebbek vagytok ennl – mosolyodott el az regasszony.
- Jvõ hten elkezdhetjk az rzelem alap varzslatokat, ami hetedves bûbjtan anyag a Roxfortban. Ahogy sejtem, ezerszer meg fogjtok bnni az iskolakerlst, mert szigor tanr vagyok m! – nevetett Muriel nni, s vele egytt Harryk is.
- De ma mg folytassuk a kombinlt varzslatok gyakorlst! Ronni, te kezded – adta ki az utastst a nni. – A feladat a kvetkezõ: kavarj forgszelet, emeld fel vele ezt a szket, s egyidejûleg ksd bklyba tzes ktelekkel, s roppantsd is ssze velk.
- Atya g! – nygte Ron, de engedelmesen elõhzta plcjt.
A dlelõttt a szokott menetrend szerint gyakorlssal tltttk. Ron, Hermione s Harry egyms utn prblkoztak a nehz feladat vgrehajtsval, de mire a Land’s End-i templom harangja egy rra kongatott, csak Hermionnak sikerlt a teljes varzslatot vgrehajtania – s neki sem ment gond nlkl. Minden akaraterejt latba kellett vetnie, hogy a kellõ pillanatban a megfelelõ mozdulatot hajtsa vgre plcjval. Kitartsa meghozta gymlcst, egy ltvnyos plca-lengets utn a szk elszenesedett maradvnyai potyogtak le a szalon tls vgben.
- Gratullok, Hermione! – rvendezett Muriel nni, a lny pedig bszkn kihzta magt. – s mindezt non-verblisan, ez rendkvli volt, kis drgm!
- Ksznm – mosolygott Hermione.
- Jl van – csapta ssze a tenyert Ron. – Korog a gyomrom, szerintem tartsunk egy kis sznetet.
- Az evõgp mûkdsbe lpett… - jegyezte meg cspõsen Hermione s kirdemelt egy lesjt pillantst a fitl.
- J, mehettek – egyezett bele Muriel nni. – n itt majd sszepakolok.
Ron mr indult is, nyomban Hermionval, Harrynek azonban nem akardzott mozdulnia. Szemt jra a tkrre fggesztette, s a felderengõ kpet nzte. A sorban megjelenõ varzslk s boszorknyok kzt volt egy alak – egy stt, baljs arc, aki csak most keltette fel Harry figyelmt.
- Piton… - sziszegte Harry fogai kzt a gyûlletes nevet.
- Mondtl valamit Harry? – krdezte Muriel nni, mikzben plcjval rendbe hozta a trtt btordarabokat.
- Nem… semmit – hazudta Harry, s elfordult a tkrtõl.
Fejben kavarogtak a gondolatok. Mit keresett Piton a boldog kpen? Hiba bizonygatta Dumbledore, hogy a bjitalok mestere Voldemort nagyr elktelezett ellensge, Harry kptelen volt flretenni megvetst s haragjt volt tanrval szemben. Akkor mirt szerepelt a bartai kzt?
Shajtott egy mlyet s elindult Ron s Hermione utn, hogy Mrs Weasley nycsiklandoz sltjvel kiverje fejbõl nyomaszt gondolatait.
- Harry, vrj egy percet – szlt utna Muriel nni.
Harry engedelmesen megllt s a nnihez fordult.
- Szeretnk adni neked egy ajndkot. Egy rdekes knyvet – magyarzta a nni.
Harry felvonta a szemldkt.
- Mg hrom ht van karcsonyig, Muriel nni – trta szt a karjt a fi, de a nni r se rntott.
Bõ talrja hatalmas zsebbõl elõvett egy barna paprba csomagolt trgyat, s mosolyogva Harry fel nyjtotta.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
