|
Harry, Ron s Hermione msnap reggel rrtek ksõn kelni, hiszen elõzõ este mr sszepakoltk a ruhkat s egyebeket az jabb utazsra. Dlelõtt tizenegykor megmosakodtak, felltztek, felkaptk htukra a hrom Feneketlen Zskot, majd bezrtk a hzat s kilptek az utcra.
A Grimmauld tr kihalt volt, csak nhny aut kzlekedett a zuhog esõ miatt. Az emberek szvesebben maradtak bent a meleg laksokban ezen a szombati napon. Harryk megkerltk a teret s bevettk magukat az elsõ siktorba, hogy felkszljenek a hoppanlshoz. Nem sokat teketriztak, megfogtk egyms kezt s hromra elrugaszkodtak. A kvetkezõ pillanatban mr tbb szz kilomterrel arrbb talltk magukat, Roxmorts falu gynyrû varzsl-hzai s zletei kztt. Itt nem volt meglepõ dolog a hoppanl emberek ltvnya, br ezen a dlelõttn nem sokan kzlekedtek az utcn itt, Skciban sem.
A tõlk balra lvõ Hrom Seprû prs ablakain kiszûrõdõ fny szinte csalogatta az embereket, meleg, szraz helyet s nycsiklandoz vajsrt grve. Harrykre is hatott ez a hvogat ltvny, de nekik fontosabb dolguk volt. A Hrom Seprû mellett elhaladva vgigstltak a fõutcn, majd a posta utn befordultak egy zskutcba, melynek vgn llt a Szrnyas Vadkan fogad rgi plete. Belptek az ajtn a kecskeszag, rettenetesen koszos helysgbe, s krlnztek. A kocsma ugyangy festett, mint mikor legutbb jrtak itt. Az asztaloknl kmzss emberek ltek, s fojtott hangon beszlgettek, ahogy az a Szrnyas Vadkan gyans vendgeinl szoks volt. Harry s kt bartja gy vlte, õk is kimertik a „gyans vendg” fogalmt, ezrt mindhrman magukon hagytk fekete utaz kpenyk csuklyjt. A pultnl egy hossz, szrke haj s szakll regember mrte az italokat, Harryk pedig gondolkods nlkl megindultak fel.
- J napot kvnok – ksznt Harry az regnek. – Beszlni szeretnnk nnel, ha…
- Mit akarsz? – mordult fel a kocsmros.
- Beszlni szeretnnk nnel ngyszemkzt.
A frfi azonban ismt ugyanazt krdezte:
- Mit. Akarsz.
Harry vgre rjtt, ahhoz, hogy beszlhessen, elõszr rendelnie kell valamit. Addig az reg nem ll szba vele.
- hmmm… akkor krnk…
- Krnk hrom pohr Lngnyelv whiskyt – szlt kzbe Ron vigyorogva.
Hermione rosszallan hmmgtt, a csapos pedig kptt egy embereset, majd kelletlenl elõvett hrom irdatlanul koszos poharat s megtlttte õket a nedûvel.
Harryk tvettk a poharakat s kifizettk az italt. Harry ekkor jbl prblkozott. Mr nyitotta a szjt, mikor a kocsmros kzbe vgott.
- Gyere utnam – morogta az reg, s kilpett a snts mgl.
Elindult a lpcsõ irnyba, s a hrom j bart kvette, de mikor bertk, a frfi meglltotta õket.
- Csak te jhetsz – mutatott Harryre. – Õk itt maradnak.
Ron s Hermione kelletlenl belegyezett s Harry a kocsmros utn indult az emeletre.
A lpcsõn felrve egy hossz, pkhls folyosn talltk magukat, aminek jobb s baloldaln ajtk nyltak a szobkba. Az reg kinyitotta a tizenkettes szm szoba ajtajt s betesskelte rajta Harryt, aki szrevtlenl megmarkolta plcjt a kpenye alatt – semmi oka nem volt bzni ebben az emberben.
Az reg becsukta az ajtt, Harry pedig lelt az egyik poros fotelbe, ami egy szakadt lepedõjû ggyal, egy gardrb szekrnnyel, egy msik fotellel s egy jjeli szekrnnyel egytt a szoba berendezst alkotta.
- Mit akarsz? – krdezte harmadszorra is a kocsmros, s Harry kezdett attl tartani, hogy csak ezt a kt szt ismeri az reg.
- Ismeri Mundungus Fletchert? – prblkozott Harry.
- Ja – hangzott a tmr vlasz.
- E-egyik alkalommal, egy kszerrel fizetett nnek az italrt.
Az reg blintott. Harrynek csak most tûnt fel, hogy milyen fenyegetõ alakja van a magas, hossz haj s szakll frfinak gy, karba tett kzzel, fl magasodva. Harry gy dnttt, felll a szkbõl, hogy visszanyerjen valamit az nbizalmbl. Keze a talr alatt tovbbra is a plct markolta.
- Szeretnm megvsrolni azt az kszert, ha lehetne…
- Minek?
- Mert mgikus erejû, s nekem tudnom kell, hogy ez az a bizonyos darab, amit keresek.
- Nincs annak varzsereje, Potter.
Harry mr meg se lepõdtt, hogy az reg tudja a nevt. gy gondolta, jobb, ha egy kicsit elmlyti a beszlgetst, hogy az reg engedkenyebb legyen.
- n mr tudja a nevem, n is szeretnm tudni az nt.
Az reg mordult egyet, majd kikptt egy szt, csak gy hanyagul.
- Aberforth.
- Milyen Aberforth? – tudakolzott tovbb Harry, s trekedett r, hogy udvariasan krdezze. Valahonnan ismerõs volt neki a nv…
- Dumbledore. Aberforth Dumbledore.
Harrynek ltvnyosan leesett az lla. Dumbledore testvre! Akit megbntettek egy kecske megbûvlsrt. Innen volt ismerõs neki a nv, s a hossz haj s szakll, meg a kk szemek.
- Uh… … rszvtem, uram.
- Ja, ja… n is sajnlom – blogatott kelletlenl Aberforth.
Mindketten elhallgattak egy pillanatra, majd az reg lelt az gy szlre s most Harry rezte elõnyben magt. Nem lt vissza a szkre.
- Albus sokat meslt rlad, mikor egytt iszogattunk estnknt – morogta tovbb Aberforth.
Harry meglepõdtt, hogy a frfi kpes sszetett mondatokban is kommuniklni.
- Nekem viszont nem meslt sokat nrõl.
- Sose lltunk olyan kzel egymshoz – magyarzta. – Meg… n nem is voltam olyan tehetsges, mint õ… Igazbl csapnival varzsl vagyok.
Ekkor Harry szembe nzett szigoran.
- Tõlem ne vrd, hogy segtek az tkozott hbordban.
Harry felvonta a szemldkt.
- Nem az n hborm. s nem is a professzor.
- Pedig õ szemlyes gynek tekintette! – vetett ellent Aberforth. – Õ hozta az iskolba azt a stni gyereket, pedig ltnia kellett volna rajta, hogy milyen!
Harry megcsvlta a fejt.
- Ne akarja õr kenni! – figyelmeztette az reget. – Megvolt az eslye, hogy Tom Denem j ember legyen…
Aberforth megint kptt egyet.
- Egy fent! n is lttam a klykt, egy htborzongat kis fenevad volt. Jobb lett volna mg idejekorn kitekerni a nyakt.
Harryt Aberforth modora egyre inkbb Vernon bcsira emlkeztette, azzal a klnbsggel, hogy nagybtyja sosem kpkdne a laksban.
- Ez volt a baj Albusszal, mindenkinek szerette megadni az eslyt… Pedig az õ feladata lett volna eldnteni, ki rdemli meg valjban!
- Az õ feladata lett volna…?
- Ht persze! – csattant fel az reg. – Õ volt a legerõsebb, a legnagyobb, az agyonistentett Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore! Ki ms feladata lett volna, ha nem az v?
- Maga meg mirõl beszl? – krdezte Harry, s egyre inkbb az volt a gyanja, hogy az regbõl gy jn ki a gysz, s a testvre elvesztse miatti sokk: hibztatja Dumbledore-t a sajt hallrt.
Aberforth dlt flt magban, Harry nem rtette pontosan, mit motyog. Vgl felllt s jrklni kezdett a szobban.
- Uram, krem, nyugodjon meg – prblkozott Harry a csitt szavakkal. – Dumbledore professzor tudta…
- Albus nagyon j igazgat volt! – vgott kzbe a frfi mogorvn. – Nem volt nla nagyobb igazgatja Roxfortnak. A baj csak az, hogy az iskoln kvl is igazgatknt viselkedett… jsgos tanrbcsiknt, aki vigyz a nebulira…
- Taln nem gy kellett volna viselkednie?
- Nem! tkozottul nem! – drrent Aberforth reszelõs hangja. – Megvolt hozz a hatalma, hogy jobb tegye a vilgot, mgse csinlta! Mikor baj volt, prblta megoldani, de semmit se tett, hogy megelõzze azt!
- Hogy rti ezt?
- A fenbe is, Albusnak kellene vezetnie ezt az egsz kcerjt! Mindig mondtam neki, hogy fogadja el a miniszteri posztot, s ne viselkedjen gy, mint valami jsgos mikuls! – itt elcsukott a hangja, de folytatta -… Albusnak a lelki ereje nem volt meg hozz, hogy erõs kzzel bnjon az emberekkel! Ez… ez volt vele a baj…
Aberforth jra leroskadt az gyra s kezbe temetve arct, halkan zokogott. Harry nem tudta mit kellene tennie, gy ht jobb hjn lelt mell s tmogatlag tlelte a vllt.
Mikor pr perc utn az reg lenyugodott s kitrlte szembõl a knnyeket, fellttte a mogorva arcot s Harryre drrent.
- Mi a csudnak kell neked az a vacak?
Harry egy pillanatra nem tudta, mire cloz az reg, de gyorsan szbe kapott, s rjtt, mirt is van itt.
- Dumbledore professzor is kereste ezt az kszert… Hogy mirt, azt nem mondhatom el.
Aberforth megvetõen flhorkantott.
- Ht persze! A j reg Albus-fle titkolzs, hogy a mnkû csapna bele…
Azzal ismt felpattant s kivgtatott a szobbl, olyan hirtelen, hogy Harrynek felocsdni sem volt ideje. t perc mlva visszajtt, kezben a medlt szorongatva. Hanyagul ledobta Harry el a fldre, aki ettõl kezdve nem hallott s nem ltott semmi egyebet – minden figyelmt lekttte a csillog kszer.
- Igen, ez az…! – suttogta harry, amint megltta a kgy formj, cirds S-betût. Megprblta kinyitni a medaliont, de az nem engedett. Aberforth rdeklõdve figyelte.
- Uram, mennyit kr ezrt az kszerrt?
- Meg akarod venni? – fintorgott Aberforth, taln Harry furcsa kszer-zlsn.
- Nem, el akarom puszttani – vlaszolta Harry gy, hogy a szeme se rebbent. Azt azonnal megllaptotta, hogy a medl srtetlen – Regulusnak nem sikerlt idõben tnkre tenni, csak arra maradt ideje, hogy elrejtse a hzban.
- Minek? – hangzott az jabb tmr krds.
- Mert veszlyes… Uram, mindenkpp ssze fogom trni, ez a legfontosabb! – jelentette ki nyomatkosan Harry. – Mennyit r meg nnek? Mondja, s kifizetem…
Az reg a homlokt rncolva, nyelvt kidugva tprenget, vgl kinygtt egy sszeget.
- tven galleon.
- TVEN?! – hborodott fel Harry. – Hiszen Mundungus egy veg italrt adta ezt magnak!
- Ennyi az r, tetszik, nem tetszik?
Harry nem tehetett mst, morogva kifizette az reget – mgse akarta kirabolni Dumbledore tulajdon testvrt.
Aberforthnak ennyi elg is volt. Elksznt, kicsrtetett a szobbl s becsapta az ajtt, mint aki jl vgezte dolgt.
Harry pedig letette a fldre a kis arany kszert s elmotyogta az ellenõrzõ bûbjt.
Szavaira sûrû fst gomolygott elõ az kszerbõl s egy arcot formzott a szoba kzepn – egy fekete haj, zld szemû, jkpû fit.
- Annulatte! – szlt Harry, s a fstbõl alkotott kp eloszlott.
Harry egy pillanatig sem vrt. Meglendtette a plct s a elharsogta a varzsigt:
- Diffindo!
A medl megremegett, halvnylila fnnyel felizzott, s a kvetkezõ pillanatban ezer apr darabra robbant.
*
A Szrnyas Vadkan fogadtl Harryk tja jdarabon ugyanarra vezetett, amerrl jttek, de mikor a Hrom Sepr utn kirtek a falu hatrba, a Roxfort tbla utn a hegyre vezet svnyt kvettk fel, az iskolba. Zuhog esben baktattak felfel a sros ton, tlptek a szrnyas vadkanszobrokkal dsztett mves kapun, s folytattk tjukat immr a roxforti birtok hatrain bell. Az t kzben Harry fojtott hangon beszmolt bartainak az emeleti szobban trtntekrl s a horcrux elpuszttsrl, amit Hermione s Ron ujjongva fogadtak, szinte alig brtk visszafogni magukat, hogy ne perdljenek tncra az t kzepn.
tvgtak a kastlyparkon, a friafz s Hagrid romos kunyhja mellett, s krlbell hsz perces gyalogls utn megrkeztek a Roxfort hatalmas fbejrata el.
Ron lenyomta a slyos kilincset, s az ajt engedelmesen kinylt. Az impozns bejrati csarnokban talltk magukat, s innen meglls nlkl felmentek a lpcsn, mely a Nagy Terembe vezetett, s egy vaskos ajt zrta le. Mivel ebdid volt, Harryk biztosak voltak benne, hogy a terem tmve lesz dikokkal s tanrokkal, s mivel hesek is voltak, gy dntttek jobb, ha rgtn csatlakoznak volt trsaikhoz.
- Ht, itt vagyunk… - mondta Harry, s bartaira nzett.
- Na, kopogj be! – mondta Ron vigyorogva, s Harry gy is tett, majd lenyomta a kilincset.
Mikor kitrult az ajt, a szoksos ltvny fogadta ket. Az ebdel dikok, s tanrok zsivaja tlttte meg a Nagy Termet, az asztalokon halmokban lltak az nycsiklandoz telek, az elvarzsolt mennyezet pedig a fltte lv bors gbolt kpt mutatta. Az iskolai hzak ngy hossz asztalra merlegesen llt a terem tls vgben a tanrok asztala, ahol az igazgati szken Dumbledore professzor helyn most Minerva McGalagony igazgatn lt, a volt igazgathelyettes. Tle jobbra Flitwick professzor, mint j igazgathelyettes lt egy magastott szken, mert a tanr r alig volt nagyobb egy hatves gyereknl. A McGalagonytl balra lv szken is vltozs trtnt, ez rgen Piton szke volt, s most Horatius Lumpsluck, a mardekr hz rgi-j vezet tanra foglalta el. Tle balra lt Hagrid, hatalmas mreteivel hrom szket elfoglalva, s ers kontrasztot kpezve Flitwick professzorral.
Hagrid s Madame Cvikker kzt lt az aranyhaj Fleur, aki mint mgikus nvdelem tanr volt utda Pitonnak. Harrynek feltnt, hogy egy szk resen maradt, ezek szerint az tvltoztatstant tovbbra is McGalagony tartja.
Harryk rkezse legelszr a tanroknak tnt fel s ltalnos dbbenetet vltott ki. McGalagony mg fel is llt a szkbl s gy figyelte a kzeledket, Hagrid leitta magt a tklvel, Fleur vidman integetett, Lumpsluck pedig fszkeldni kezdett a szkben. A tanrok furcsa viselkedse a dikoknak is feltnt, akik automatikusan a bejrat fel fordultak, s nyomban elcsndesedtek. Harry, Ron s Hermione vgigmasroztak a termen s meglltak a tanri asztal eltt.
- J napot igazgatn! – ksznttte Hermione McGalagony professzort bartai nevben is. – Megjttnk.
- Azt… azt ltom Miss Granger – hebegte McGalagony.
- Vendgl ltnnak hrom fradt utazt, professzor? – krdezte mosolyogva a lny.
- I-igen, persze… foglaljanak helyet – mutatott McGalagony a griffendl asztalhoz, s Harryk, miutn egy biccentssel vagy mosollyal kszntek a tbbi tanrnak, elfoglaltk rgi helyket az asztalnl.
Harry lelt a nagyon vidmnak tn Ginny mell, aki nem szlt egy szt sem, csak egy szrevtlen puszit nyomott az arcra, Ron pedig kezet rzott Deannel s Neville-el.
Ekkor vgre alaposabban is krlnztek a teremben, s megllaptottk, hogy az asztalok rendesen foghjasak, tbb dik is hinyzott, kztk a griffendl asztaltl Seamus Finnigan, akit Harry a legkevsb kedvelt volt szobatrsai kzl, Parvati Patil s hollhtas nvre, Padma, valamint Romilda Vane s csivitel bartni mind hinyoztak – igaz, Harrynek nem.
A hugrabug s hollht asztalnl sokkal tbben hinyoztak, a hugrabugosoknak pldul j, ha a fele itt volt. A mardekr hz tanuli azonban mind jelen voltak – egy kivtellel.
Mikor Harryk is hozzlttak a jz falatozshoz, megkezddtt az izgatott krdezskdsek sora. Elsnek Neville hajolt oda Ronhoz s fojtott hangon rdekldtt.
- Merre jrtatok eddig? Leksttek a vonatot, vagy mi?
- Nem, Neville. Csak kirndultunk. Elmentnk erre-arra, vilgot ltni… - vlaszolta vigyorogva a fi.
Ron vlasza elkpedt tekinteteket vont maga utn az asztalnl, s a dikok nyomban tovbb adtk sugdolzva az egsz teremben.
- Megll az eszem! – siptotta Lavender Brown, aki mellett nem egy griffendles, hanem a hugrabugos Susan Bones lt. – Itthon tombol a hbor, ti meg kirndultok?
- Mrt? – krdezett vissza Hermione tettetett rtetlensggel. – Szp az id, ezer ltnival – mirt ne kirndulnnk?
Ron s Harry elnevettk magukat. Asztaltrsaik hiba prbltak kiszedni komolyabb szavakat a hrom j bartbl, azok mindig elvicceltk a vlaszt. Ginny nem krdezett semmit, csak gyengden fogta Harry kezt az asztal alatt azta, hogy a fi lelt mell.
Miutn Harry, Hermione s Ron a tbbi dikkal egytt befejeztk az ebdet, s mozgoldni kezdtek a szobikba, klubhelysgeikbe visszatr dikok, McGalagony professzor lpett oda Harryhez.
- Potter, ha vgzett, tz perc mlva vrom az irodmban. Beszdem van magval.
Harry nem tudta nem szrevenni az igazgatn hangjba vegyl szemrehnyst.
- Rendben professzor, ott leszek – blintott Harry.
- A jelsz: bagolycsipet – tette hozz, s azzal elment.
Ron, Hermione s Harry sszenztek, mind tudtk, hogy mirt akar beszlni vele a professzor. Harry megkrte Ront, hogy vigye fel a holmijt a szobjukba, majd egy mosollyal elbcszott Ginnytl s McGalagony utn indult.
*
Pr perccel ksõbb Harry bekopogott az igazgati iroda ajtajn, majd McGalagony szavra belpett a tgas, gynyrû irodba. Az igazgatnõ az asztala mgtt lt, szigor arccal, s Harryt mregette.
Harry legelsõ pillantsa azonban egy aranykeretes festmnyre esett, mely az rasztal mgtti falon lgott, s a volt igazgatt, Dumbledore-t brzolta. Harry szve kihagyott egy dobbanst, nem tudta mire is szmtott, mikor megpillantotta. Mikor legutbb itt jrt, Dumbledore festmnye bksen aludt, semmire sem reaglt, ami trtnik. Azonban most nagyon is bren volt, s flhold alak szemvege mgl beren figyelte a belpõ ifj varzslt, sõt, halvnyan el is mosolyodott, ahogyan rgen.
- dvzlm, Potter – szlt az igazgatnõ s hellyel knlta Harryt, aki viszonozta a kszntst.
Harry lelt a szkre s vgre McGalagonyra fordtotta a figyelmt, br pillantsa nha Dumbledore-ra vndorolt. A festmny nem szlt, csak derûsen mosolygott.
- Bizonyra nincs meglepõdve, amirt hvattam – folytatta McGalagony. – Azok utn, hogy ilyen vratlanul visszatrtek az iskolba, s a hrek alapjn, amiket hallottam Molly Weasleytõl s Remus Lupintl, gy vltem, ideje komolyan elbeszlgetnnk.
Harry nem szlt egy szt sem, tudta, hogy most megint ugyanazok a knos krdsek kvetkeznek majd, amiket Lupin is feltett neki, s azt is tudta, hogy a vlaszai is ugyanazok lesznek.
Nem is kellett csaldnia, McGalagony kertels nlkl rkrdezett, nem pp nyugodtan, hogy hol a csudban voltak ennyi ideig. A vlasz ebben az esetben õszinte volt: Godric’s Hollow-ban s a rgi fõhadiszllson. McGalagony ez utn a mirtekre krdezett r, s Harry knytelen volt elutastani a vlaszadst.
Br Harry Dumbledore parancsainak val maximlis engedelmeskedse valamelyest enyhlt a Lupinnal folytatott beszlgetse ta, gy gondolta, mg nincs itt az ideje, hogy az igazgatnõt is beavassa a rszletekbe. Semmikpp sem Dumbledore fle hallatra. Igazbl ezen jrt az esze, mikzben McGalagony prblt jabb s jabb rszleteket kiszedni belõle, hogy miben sntiklnak a bartaival. Harry nagyon szeretett volna egy kis idõre egyedl maradni a festmnnyel, hogy megbeszlhesse vele a trtnteket, hiszen ritkn addik lehetõsge az embernek, hogy egy rg halott ismerõsvel rdembeli beszlgetst folytasson. s ezen kvl mg egy sokkal fontosabb dolga is volt az igazgati irodban – s az a bizonyos dolog ott fekdt nyugodtan az egyik vitrin tetejn egy vegbra alatt nyugv, csillog ezst kard mellett. Mindenkpp alkalmat kell szereznie r, hogy leellenõrizhesse a Teszlek Sveget s ha lehet, Griffendl kardjt is. Mindazonltal jobb szerette volna megprblni elõszr az egyenes utat, ahelyett, hogy rgtn betrne az irodba, mint valami bûnzõ.
Mikor McGalagony sznetet tartott a beszdben, mely most pp arrl szlt, hogy micsoda veszlyek is leselkedhetnek rjuk az iskoln kvl, Harry sszeszedte btorsgt, s j utakra terelte a beszlgetst.
- Professzor, tudom, hogy most pp nincs j hangulatban… (McGalagony orrcimpi vszjslan megremegtek, s ajkai egyetlen vonall prselõdtek)… de krnem kell ntõl valamit. Krem, hagyjon magamra egy pr percre itt, az irodjban.
Arra szmtott, hogy a professzor vlteni kezd vele, ehelyett azonban jabb krdst kapott.
- Mirt, ha szabad tudnom?
Harry shajtott egyet s McGalagony szembe nzett.
- Mert… mert dolgom van itt. Fontos lenne, s… ha ezt megteszi, eslyem lesz r, hogy eldntsem…
- Eldnteni mit?
-… hogy elmondhatom-e a vlaszokat a krdseire.
McGalagony szeme felcsillant, de szigor arcvonsai vltozatlanok maradtak. gy tûnt, mrlegeli magban a hallottakat, majd pr pillanattal ksõbb felllt a szkbõl olyan hirtelen, hogy Harry sszerezzent, s bszke fejtartssal egy sz nlkl kivonult az irodjbl s becsapta maga mgtt az ajtt.
Harry ismt shajtott. Ez knnyebben ment, mint gondolta, de a neheze csak most jn. Behunyta a szemt, hogy rendezze a gondolatait, majd mikor sszeszedte magt, felllt s Dumbledore festmnyhez fordult.
- D-Dumbledore professzor? – szltotta meg Harry ttovn reg igazgatjt.
A professzor jbl elmosolyodott.
- Harry! rlk, hogy psgben ltlak – mondta j kedvûen.
- n… n is rlk, hogy… hogy ltom – Harrynek kicsit nehezen ment a beszlgets. Annyira bizarr volt ez az egsz!
- Mire emlkszik, professzor? – krdezte Harry.
Dumbledore arca most elkomolyodott, de nyoma se volt rajta szomorsgnak. Ez a rgi, erõs Dumbledore volt, akit nem tr le egy olyan kis semmisg, mint a sajt halla, inkbb csak bosszant krlmnynek tekinti.
- Mindenre emlkszem Harry. Mindenre, ami hallom pillanatig trtnt.
Harry zavartan khgtt egyet.
- Akkor azt… azt is tudja, hogy Piton elrult minket?
- Piton professzor, Harry – rtta meg Dumbledore a fit, aki elõszr meghkkent, majd elfutotta a pulykamreg.
- Mg most is vdi?! Hiszen meglte magt, az imnt mondta, hogy mindenre emlkszik!
- Harry…
- Hogy vdheti mg most is azt az tkozott hallfalt?! Elrult minket, s most Voldemortot csak egy hajszl vlasztja el a gyõzelemtõl!
- Harry! Csillapodj! – prblta nyugtatni Dumbledore a fit, de Harry fjtatott s zihlt a felindultsgtl.
- Krlek, nyugodj meg s hallgass meg - Harry abbahagyta a fjtatst. – J… Elõszr is, megkaptad a levelem?
- Igen… igen, Fawkes kzbestette pr hnapja…
- Akkor azt is tudod, hogy mi a vlemnyem a trtntekrõl. Lertam, hogy Perselusnak nyoms oka van a hallfalk elleni harcra…
- Igen?! Lerta?! – fortyant fl Harry ismt. – Majd n elmondom, hogy mit rt le! Tessk, itt van…
Harry a zsebben kotorszott s elõhzta a gyûrtt, tpett levelet, amit mindig magnl tartott – fogalma sem volt, mirt.
- Tessk, lerta… ezt rta: „Bzz meg Perselusban, ahogy n is. Õ j ember, nem hagyn, hogy a hibjbl bajod essen. Vigyz majd rd, ahogy rm is vigyzott, mikor a szksg gy hozta.” J ember?! J EMBER?! Vigyzott magra?!
Dumbledore trelmesen vrta, hogy Harry lecsillapodjon, de a fibl csak gy mlttek a szavak.
- MEGLTE MAGT! Piton egy hidegvrû gyilkos, egy rul, ahogy azt ezerszer elmondtam magnak, de eleresztette a fle mellett! Meg se hallgatott, mert… mert magnak tbbet szmtott annak a mocsoknak a vlemnye, mint az… mint az, hogy n mit gondolok! Pedig maga mondta professzor, hogy mennyire fontos magnak a vlemnyem… az rzseim, csak pp abban nem hallgatott rm, ami a legfontosabb lett volna… s… s most lehet, hogy vge mindennek, mert Piton elmondta Voldemortnak… elmondta, s most mr tudja… MAGA MONDTA EL NEKI!
Harry leroskadt a szkre, vdjai a vghez rtek. Nem nzett fel Dumbledore-ra, mert tudta, hogy akr a megszokott megtrhetetlen nyugalom, akr sokkolt felismers l ki a festett arcra, õ nem akarta ltni egyiket sem.
- Harry… - csendlt Dumbledore hangja, s Harry, mintegy parancsra felemelte a fejt s szemeit a festmnyre fggesztette.
- Harry, tudom, hogy mit rtam, s tudom, hogy mi trtnt. s brmennyire is nehz elfogadnod, a vlemnyem vltozatlan.
- Mi…? – nygte Harry elcsukl hanggal.
- Perselus hatrozottan elktelezte magt Voldemort ellen. Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy elmondjam, mirt… - Harry nmn figyelt. – Mikor Perselus hallfal volt, azt kapta feladatul, hogy kmkedjen utnam Voldemortnak. rmmel vllalkozott erre a feladatra, egszen addig a pillanatig, mg Voldemort az letre nem trt.
- Mirt?
- Prbra tette. Nem akarta megletni, de hrom hallfalnak mgis ezt adta feladatul. Ltni akarta, hogy a legtehetsgesebb tantvnya valban mennyire erõs. Tudtam, hogy Voldemort mire kszl, hiszen tisztban voltam azzal is, hogy Perselus kmkedni jtt hozzm. A helysznre kldtem Alastor Mordont, hogy mentse meg az lett. Mindhrom hallfal maghalt azon az estn, s Mordon letartztatta Perselust is.
Elmentem Perselushoz Azkabanba, ahov rgtn letartztatsa utn kldtk. n hoztam ki onnan, miutn megbizonyosodtam az igazrl.
- Honnan… honnan olyan biztos benne, hogy nem volt az is sznjtk? – szlt kzbe Harry.
- Harry, ismered a dementorokat. Gyantom, van rla fogalmad, milyen lehet Azkaban… pontosabban milyen volt. Azon a helyen az ember elmje megtrik… mg Voldemort nagyr se brn pp sszel, ha napokra bezrnk kzjk, s a dementorok folyton lõskdnnek rajta. Hidd el, tudom… fiatal koromban n is voltam azkabani fogo | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
