|
- Ti tnyleg varzslk vagytok? Komolyan? De… de Mrs Fillis azt mondta, hogy nincsenek varzslk s boszorknyok, csak a meskben…
Harry, Ron, Hermione s a kis Paulina a Black-hz konyhjban ltek, s a hrom j bart mr vagy fl rja magyarzta a kislnynak, hogy kik õk, s mirt hoztk magukkal. A kislny azonban hajlamos volt r, hogy ezeregyedszerre is megkrdezze ugyanazt, amit Harry s Ron kezdett unni, Hermione azonban birkatrelemmel vlaszolgatott Paulinnak.
- A szrnyekre is ezt mondta Mrs Fillis? – krdezett vissza mosolyogva Hermione. – Tudod, Paulina, ha szrnyek vannak, akkor olyanok is vannak, akik harcolnak ellenk.
- s eddig mirt nem jttetek? Azok a szrnyek mr nagyon rgta itt vannak, de eddig egy varzsl sem jtt, aki segtett volna…
- Ez azrt lehet, mert a varzslk sem tudnak mindenrõl. Sajnos nem tudtuk eddig mi sem, hogy az rvahzba is bejrnak.
Paulina az egyik szken trdelt, gy rte csak fel a magas asztalt, ahol legjabb kedvenc dessge, egy csokibka ugrndozott. Paulina nem volt hajland megenni a bkt, de nagyokat kacagott az elvarzsolt finomsgon.
- s… s n is varzsl vagyok? – meresztett nagy szemeket Paulina Hermionra.
- Boszorkny, kicsim. Boszorkny vagy. s ezen tl olyan emberek kzt lehetsz, akik olyanok, mint te. Mi hisznk neked, s segtnk majd mindenben.
Paulina nem szlt semmit, csak mosolygott, de a mosolyban benne volt minden. Harry az rjra nzett, s Hermione ugyangy tett.
- Te j g, mr kilenc ra! Ideje aludni, Paulina. Holnap j nap vr rnk, sok mindent kell elintznnk. Na gyere…
Hermione Paulinhoz ment s kzen fogta a kislnyt. A lpcsõtõl kszntek el Harrytõl s Rontl, akik az asztalnl maradtak – nem vletlenl. Mihelyt Hermione felksrte a kislnyt, Ron elõvette a Feneketlen Zskbl az elhozott dosszikat.
- Itt van minden? – krdezte Harry, de Ron csak egy szemrehny pillantssal vlaszolt.
– Bocs… - tette hozz Harry, majd elvette a Rose Montgomeryrõl szl paprokat.
Rgtn a harmadik oldalt vette kzbe, ami a lny eltûnsvel kapcsolatos feljegyzseket tartalmazta. Mg egyszer elolvasta a rendõrsgi jelents msolatt, de semmi j dolgot nem vett szre. Nem csoda, hogy a rendõrk se mentek semmire a nyomozssal. Ha az ember emlkeit trlik, csak egy mdszer van r, hogy visszahozzk azokat: a Cruciatus-tok. Az pedig nem tartozik a Scotland Yard szoksos bûnldzõ mdszerei kz – de mg az Auror Parancsnoksgnak sem.
- Hûha! – szlt hirtelen Ron, aki a dokumentum tbbi oldalt olvasta. – Harry, ezt nzd meg!
Ron a lny tanulmnyi lapjnak legutols bejegyzsre mutatott. Ott az tdik osztlyig szerepeltek rdemjegyek, kt v kihagyssal, Majd az utn a hatodik osztly feliratnl egy sablonszveg szerepelt: „A dik 1947 szeptembertõl a Roxfort magniskolban folytatja tanulmnyait.”
- Mi?! – dbbent meg Harry. – Hogy lehet ez? Nem a mgusok kzt volt a paprja. A muglik kzt szerepelt!
Ron tancstalanul csvlta a fejt.
- Gondolod, hogy lehet egy mugli iskola is ezen a nven?
- , nem hiszem… Az elg furcsa lenne.
Harry mg egyszer tfutotta az adatokat, mintha valami rejtett utals utn keresglne.
- Ezek szerint boszorkny volt s valami kevereds lehetett a paprjai kzt… taln pp az emberrabls miatt. Nzd csak: ’47-ben, tizenkt vesen volt elsõves.
Harry letette a lapot s az ujjai kzt forgatgatta a horcrux-nyaklncot. Htradõlt, majd hintzni kezdett a szkkel s kzben hangosan gondolkozott.
- gy sehova se jutunk… az rvahzban semmi sem volt, ami a serleg nyomra vezetne. Szerepelt az az eset, amikor bntotta a kt gyereket, de semmi ms…
A nyaklncon megcsillant a gyertya fnye, Harry s Ron szemben tkrzõdtt, mint egy kis mcses lngja.
- De… de a horcrux… - folytatta Harry. – Ron, ez egy srtetlen horcrux. Ez pedig azt jelenti, hogy a tulajdonosa mg letben van!
Ron a homlokt rncolta, majd Harryhez fordult.
- Nem gy van, hogy csak a ht horcrux ad halhatatlansgot?
- rk letet csak ht horcrux ad – legalbbis Voldemort szerint. De amg nem halna meg regsgben, addig egy horcrux is letben tartja. Voldemortnak sem volt meg mind a ht, mikor elporladt a teste! s Rose mg simn lhet! Most lenne… … hetvenkt ves.
Harry elõredõlt a szkben s Ron szembe nzett.
- Meg kell tallnunk! Õ az egyetlen nyom, ami a horcruxhoz vezethet! Voldemort kt vig tartotta magnl s ez alatt a kt v alatt kszlt el a serleg s a medl is. Õ a kulcs, õ kell neknk. Dumbledore is biztos kereste volna… csak…
Ron blogatott s krmvel az asztal sarkt piszklta. Harry hzott egyet a vajsrs vegbõl, majd megint hintzni kezdett a szkkel.
- Vigyzz, mert kitrd a nyakad! – szlt oda Ron.
- Azt csak Voldemort trheti ki – vigyorgott gonoszan Harry.
Ron megborzongott.
- El kne mennnk a Minisztriumba… - vetette fel az tletet a fi. – Apa meslte, hogy a Varzsbûn-ldzsi Fõosztlyon van egy Nyilvntart Rszleg, ahol az sszes varzsl s boszorkny adatai megtallhatk. Krl kne ott nznnk.
- Igen, ez j tlet – felelte Harry. – Holnap Hermione elviszi a kislnyt a Prewett-hzba, Mordon elkszti a vonalat, szerdn pedig elltogathatunk a Minisztriumba. De csak vatosan… Nem akarom, hogy Scrimgeur megtudja, hogy ott vagyunk.
- Szlni kne a Rendnek is.
Harry beleegyezõen blintott s elindult keresglni az egyik Zskban a hopp-levelek utn, amiket McGalagonytl kaptak vasrnap dlutn.
- Remek, vgre kiprblhatjuk ezeket az izket! – csapta ssze a tenyert Ron.
- Mi olyan remek a levlrsban? – vonta fel a szemldkt Harry, majd lelt az asztalhoz s kicsomagolt egy bortkot.
Abbl egy zldes csillog sznben jtsz pergamenlap kerlt elõ. Harry pennt s tintt varzsolt elõ, majd kezdte sszeszedni a gondolatait.
- Az olyan remek benne, hogy ez teljesen j! Elkpesztõen gyors lesz ettõl a levlklds, forradalmastja a varzsl postkat, meg minden…
Harry egy pillanatra elfelejtette, mit is akart rni, mert egy j gondolat tltt a fejbe.
- Akkor ennek a bagolytenysztõk nem nagyon fognak rlni… - jegyezte meg halkan.
Ron lthatan zavarba jtt s kiss halvnyodott arcn az izgatott mosoly.
- hm… ht igen… De ez a fejlõds, nem igaz? ldozatokat kell hozni… Rgen is ez volt, amikor feltalltk a zsupszkulcsokat, s a hagyomnyos kzlekedsi eszkzk piaca lecskkent. Tudod, a replõ szekerek, replõ vitorlsok, ezekkel utaztak a vilgban…
- hm.
Harry krmlni kezdett, kzben Ron tovbb magyarzott a varzslk utazsairl, a baglyokrl s levelekrõl.
Mikor Harry vgzett a levlrssal, mg egyszer tolvasta.
Mrs Weasley!
Hamarosan viszont ltjuk egymst, Hermione egy vendggel holnap rkezik a Prewett-hzba, s nem sokkal utna Ron s n is jvnk. Krem, tudassa Lupinnal, Mr Mordonnal, Tonksszal, s Mr Weasleyvel, hogy pr napon bell mindannyian legyenek a fõhadiszllson.
s, ha Mr Mordon elrhetõ lesz holnap, krem, mondja meg neki, hogy jjjn t a Black-hzba valamikor dlelõtt.
Ksznettel:
Harry
Elgedett volt az eredmnnyel, eltntette az rszerszmot, majd vatosan becssztatta a levelet a bortkba s a plcjval lezrta.
- Akkor hogy is kell most csinlni? – tette fel a krdst inkbb magnak, de Ron rgtn vlaszolt r:
- Gyjts tzet a plcddal… De elõbb rd r a nevet a bortkra!! – tette hozz gyorsan, mikor szrevette, hogy Harry elfelejtette a cmzst.
- Ja, persze…
Ez utn Harry tzet varzsolt, kimondta a cmet (Prewett-hz!), s mikor a bortk a lngokhoz rt, egy pillanat alatt zlden fellobbant s eltûnt – mg hamu sem maradt utna.
- Hmmm… remlem sikerlt – dnnygte Ron, Harry pedig jra meglendtette a plcjt.
- Archisellium!
PUFF! A varzsige hatsra egy elegns, vrs-zld cskozs, prnzott karosszk jelenet meg az asztal mellett. Harry nagyot stott, majd a ttovn csorg Ronhoz fordult.
- Menj csak fel aludni. n majd itt lent leszek…
- Biztos, hogy j tlet ez? – aggodalmaskodott Ron.
- Persze – legyintett Harry. – Menj csak…
- Ht j… J jt!
Ron felment a lpcsõn, de Harry nem hallotta, hogy becsukta volna maga utn az ajtajt – nyitva hagyta, hogy hallja, ha valami trtnik. Harry knyelmesen htradõlt a karosszkben s feltette a lbt egy ldra, plcjt a kezben tartva sszefonta maga krl a karjait, s behunyta a szemt.
Sokig nem jtt lom a szemre, agya egyfolytban a trtnteken jrt, Rose Montgomeryn, a legjabb horcruxon, s a dementor tmadsn. Felidzte magban a frfi hangjt, aki gnyosan kiablt valamit. J idõbe telt, mire rjtt, hogy ki az a frfi s kihez beszl. Sirius volt az, s ez volt az utols mondta, mely elhangzott a szjbl. A Hall Termben trtnt azon a borzalmas estn, s Harry mr kt ve nem hallotta a hangjt. Sirius utols szavait az unokatestvrhez, Bellatrix Lestrange-hez intzte…
Lestrange…
Harry szinte vgyott r, hogy sszefusson a nõvel, s bosszt llhasson. Mindenrt bosszt fog llni… Neville szleirt, Siriusrt, mindenkirt, mg a pnclrt is. Keservesen megbnja majd…
Harry lmban visszatrt az rvahzba, aminek torz, stt folyosin kereste remnytelenl a kiutat. Paulina jelent meg elõtte, s azt mondta Harrynek, hogy jjjn gyorsan, mert Hermionnak a torkn akadt a csokibka s a lny csak brekegni tud. Harry a kislny utn sietett, aki Umbridge-hez vezette. A roxforti fõinspektor hangosan brekegett, s egy halom levgott koboldfej tetejn lt. – Hazudni bûn, Harry! A koboldok mindig csak hazudnak… – brekegte Umbridge Hermione hangjn. A kvetkezõ pillanatban egy don lovagi pncl csoszogott Harry fel, komtosan felemelt egy hatalmas pallost, s lesjtott vele Harry fejre…
Harry ebben a pillanatban felriadt. Flig lecsszott a fotelbõl, inkbb fekdt benne, mint lt, s a dereka sajgott a knyelmetlen testhelyzettõl. Erõlkdve lõ helyzetbe nyomta magt, majd felllt, hogy kinyjtztassa a tagjait. Ekkor vette szre a zld fnyessget.
- Mi a…?
Elõre szegezte a plcjt, melyet alvs kzben vgig a kezben szorongatott – mr kialakultak benne az sztnk, hogy a varzsplct sosem szabad elereszteni.
A fnyek az asztal tloldalrl jttek, s a szemeit drzslgetõ Harrynek eltartott egy darabig, mire rjtt, hogy a kandallban lobog tûz g zldesen. A tûzhely el lpve a lngok kzt stt krvonal termet ltott, melynek parkettja ltszdott a leglesebben. Ebben a pillanatban felcsaptak a lngok, s fstlgve egy bortk tallta mellkason Harryt.
Letrlte arcrl a vertket, majd bontogatni kezdte a bortkot.
Potter!
Megkaptam az zenetet, minden rendben. Holnap reggel kilenckor rkezem hopp-porral. Addig is LANKADATLAN BERSG!
dv:
Alastor
u.i.: Kvncsi vagyok, kit szedtetek ssze mr megint.
Harry mosolyogva zsebre gyûrte a bortkot, majd rnzett az rjra. Hajnali hrmat mutatott. gy dnttt, most mr nem rdemes visszaaludnia, jobb, ha bren vrja meg, amg a tbbiek felbrednek. Ron hangos horkolsa hallatszott fentrõl.
Az asztalhoz lpett, ahol nttt magnak egy cssze tet a sebtben elõvarzsolt kannbl, majd lehuppant az egyik szkre. Holnap vgre biztonsgban lesznek, Bellatrix tbb nem teszi be a lbt ide.
Az egyetlen dolog, ami zavarta, a zld lngok kzl tsejlõ terem krvonalai s ismerõs parkettja voltak. Az ugyanis nem a Prewett-hz nappalija volt. Harry jl ismerte azt a helyet, hiszen hromszor is jrt mr ott: a Minisztrium risi triuma…
Mordon kedd dlelõtt a megrt idõben megrkezett a Black-hzba, s szntelenl forg szemvel elõszr hallra rmtette a kis Paulint, majd hangos rhgõ grcst okozott a kislnynak.
- Szval õ az a bizonyos vendg… - hajtogatta a fejt mosolyogva az reg. – Molly el lesz ragadtatva.
Az reg rkezse utn lelt az asztalhoz s Harryvel s Ronnal iszogatni kezdtek egy whiskys vegbõl, amg Hermione s Paulina a szobjukban kszlõdtek az utazsra.
- Hogy ment a nyomozs, fik? – krdezte Mordon a msodik pohr utn.
Harry s Ron sszenztek, majd kzelebb hzdtak szkkkel az asztalhoz.
- Talltunk… valakit – kezdte Ron. – Egy boszorknyt, akit Rose Montgomerynek hvtak, s valsznûleg Voldemort rajta prblta ki a horcrux ksztst.
Mordon alig hallhatan fttyentett, majd homlokrncolva megjegyezte:
- Montgomery, Montgomery… van egy ilyen varzslcsald, ha az emlkeim nem csalnak. Tavaly volt velk dolgom.
Harry s Ron lnken felkaptk a fejket.
- Az a bitang Fenrir Grayback – Mordon szinte fogcsikorgatva mondta ki a bestilis vrfarkas nevt - megharapta a legkisebb fiukat. A gyerek belehalt a srlsekbe… Tudjtok, a szleik nem voltak hajlandk a hallfalk szolglatba llni.
- Azt mondja, Montgomeryk aranyvrûek? – tudakolta Harry.
- Igen, igen, azok…
- Akkor elg furcsa, hogy Rose egy mugli rvahzba kerlt, nem?
Mordon megvonta a vllt s hrpintett a poharbl.
- Ez mr a ti dolgotok lesz, fik. Akarjtok tudni, n mire jttem r?
Harry s Ron szaporn blogattak s minden figyelmket az aurornak szenteltk.
- Utna nztem annak a pecstnyomnak. Elmentem ahhoz a varzslhoz, aki a roxforti pecstnyomkat is ksztette, s az a fiatalember elmondta, hogy a csillagmints pecstelõ, amit talltatok, nem egy csald, hanem a Roxfort rgi holmijai kz tartozik.
Harrynek leesett az lla, s mr kszlt, hogy kzbeszljon, de Mordon folytatta.
- Nagyon furcsa dolgok derltek ki, Potter, jl nyisd ki a fled! – az reg auror titokzatosan lehalktotta a hangjt. – Az iskolai nyomkra jellemzõ, hogy minden tanri llsnak ms s ms a pecstelõje, a csillagmints darab az asztronmia tanrok lapjt pecstelte. Ha egy tanr munkt vllal a Roxfortban, a lapjt lepecstelik a megfelelõ nyomval, s õ azt a lapot rja al. s az reg Rmszem itt rjtt valamire!
Mordon kiss groteszk mdon kacsintott p szemvel s vigyorogva folytatta:
- Rjttem, hogy az a nyavalys Tudodki hogyan tkozta meg a stt varzslatok kivdse tanrokat! Mikor alrtam a szerzõdst, hogy elvllalom az llst, a lapon ott virtott a tantrgy pecstje, kt keresztbe tett plca egy kgyval krllelve. s most vgre rjttem, hogy Tudodki nem a tantrgyat tkozta meg, hanem a pecstnyomt! Akinek a lapjra rnyomjk az tkozott pecstelõt, s õ alrja azt a lapot, rszll az tok!
Ron s Harry rmlten sszenztek s egyms szavba vgva krdeztek Fleur-rl.
- De Fleur… õ is…
- Az õ lapjt melyikkel…?
- Rajta ugye nem hat az tok…?
- Tenni kell valamit!
Mordon gcsrts kezvel csendre intette õket.
- Nem, nyugodjatok meg. A sgornõdnek semmi baja nem lesz, Weasley, mert õ nem stt varzslatok kivdse tanr. A mgikus nvdelem a bûbjtan rszt kpezi, gy a bûbjtan pecstelõjvel nyomtak r a lapjra.
Harry s Ron ltvnyosan felllegzett. Mordon szeme ravaszul csillant, ahogy Harryre nzett.
- Figyelj Potter, mert most jn a legjobb rsz! – vigyorgott az auror. – Vajon hogyan kerlt a pecstelõ Tudjukkihez, he? Ht gy, hogy nem is nla volt!
- Akkor kinl?
- A szleidnl! – vgta r Mordon, Harry pedig megint megdbbent. – desapdnl vagy desanydnl, akik elloptk a csillagszati pecstelõt.
- De… mi van?! n ezt nem rtem…
- Mindjrt megrted! – Mordon egyre jobban belelovallta magt, most mr egyfolytban vigyorgott, mint egy mnikus feketemgus-vadsz. – Nem tudom, hogy tudsz-e rla, de ami a stt varzslatok kivdse rval trtnt, az nem egyedi eset. Mskor is volt mr, hogy a problms tantrgyakat megszntettk, vagy msik, egy rokon tantrgy al rendeltk, csak mint kiegsztõ kurzust. McGalagonytl tudom, hogy abban az idõben a jslstan a csillagszat rszt kpezte, az asztronmia rszeknt mûkdtt, mert sokig nem volt olyan tanr, aki igazi js lett volna. Mikor Dumbledore felvette azt a sltbolond Trelawney-t, az a nõszemly a csillagszati lls paprjt rta al, amit ezzel a pecstnyomval hitelestettek! – Mordon felmutatta a fekete, csillagmints trgyat, ami eddig a zsebben lapult.
Harrynek kezdett sszellni a kp, de Mordon folytatta.
- Szerintem Tudjukki nem horcruxot akart csinlni belõle, hanem megtkozni, hogy rajta keresztl megszllhassa Trelawney-t, s kiszedhesse belõle a teljes jslatot, melyet mr akkor szeretett volna tudni. Attl a mocsok Pitontl tudta, hogy Trelawney volt a js, s azt is, hogy mg hangzottak el utna bizonyos dolgok, amiket a hallfalja nem hallott. Ezrt is akarta ksõbb a Misztriumgyi Fõosztlyrl ellopni az veggmbt. Tudta, hogy nincs minden informci a birtokban. De nem sikerlt elkapnia Trelawney-t, mert a szleid, akik – gy hiszem – tudtak a jslatrl, elvittk a pecstnyomt. Rjttek, hogy mit tervez Tudjukki, s megvdtk Trelawney-t, s rajta keresztl tged is… ameddig csak tudtk. Tudjukki pedig gy hatrozott, hogy felhagy a jslat keressvel s megl tged.
- De hogyan akart megtkozni egy mr felvett tanrt? Trelawney mr akkor alrta a lapjt…
- gy, Potter, hogy a pecstelõkn a proteus-bûbj l, ami sszekti a tanrokat Roxforttal, a pecsteket a pecstelõvel, az alrjt a pecstnyomval, egyszval mindent mindennel.
Ron a fejt ingatta, flig hitetlenl, flig dbbenten nzett maga el.
- Akkor mi lehetett volna a horcrux…? Mi volt az, amit horcrux-sz akart tenni Harry hallakor?
Mordon htradõlt a szkben s megkszrlte a torkt.
- Nem tudom. De mr biztosan elpusztult, ha nem talltatok ott mst. Vagy maga Tudjukki ment el rte, mikor testet szerzett magnak…
Hermione s Paulina ekkor lejtt az emeletrõl s tikpenyben kszen lltak az indulsra.
- No, hlgyeim, indulnak? – recsegte Mordon.
- Igen, mris megynk – mosolygott Hermione. – Hoppanlni fogunk, azt hiszem a hopp-por egy kicsit ijesztõ lenne Paulinnak.
A kislny csodlkozva felvonta a szemldkt, gy nzett Hermionra. A konyhban lvõk halkan elnevettk magukat.
- Akkor sziasztok, holnap tallkozunk – bcszott Hermione, Paulina pedig integetett a fiknak, majd a kt lny kilpett a gazos kertbe, s dehoppanlt.
Mordon Harry fel fordult, mgikus szemvel azonban a hzat frkszte szntelenl.
- Ltom, otthonoss tetttek a hzat… Sirius bszke lenne rd – biccentett Harrynek kemnykalapja all. - Mirt is hvtatok ide?
Harry szbe kapott s elmeslte Mordonnak a trtnteket, akit nem hagyott hidegen a betrõ jelentette veszly.
- s ti kpesek voltatok kt jszakt eltlteni itt teljesen vdtelenl? Potter! Semmit se fogtl fel abbl, amit mondtam! Ne keresd a veszlyt, az gyis megtall, ha tud!
- Tudom, Mr Mordon, tudom! – nyugtatgatta Harry az reg aurort. – De ez mr megtrtnt, s semmi bajunk nem lett… Ha pedig megteszi, amire krem, ez utn teljes biztonsgban lesznk.
Mordon mordult egyet, de nem szlt csak jelzett egy biccentssel, hogy figyel.
- Arra krem, hogy hzzon egy olyan mgikus hatrvonalat a hz kr, amilyen a fõhadiszlls krl is van.
Mordon rekedten shajtott, majd felllt az asztaltl s az ajt fel indult. A kt fi meglepetten figyelte.
- Most hov megy? – szlt utna Ron, aki Harryvel egytt szintn felllt, s kvette Mordont.
- Hogy-hogy hov? – morgott a vlla fltt az auror. – Elintzem, amit krtetek. Ez nem tûr halasztst.
Harry s Ron hlsan shajtottak egyet, majd kvettk az reget, aki a dehoppanlt lnyok utn ment ki a kertbe.
Mordon elõvett talrja szmtalan rejtett zsebnek egyikbõl egy fehr krtt, majd Harryk szmra teljesen ismeretlen rnkat kezdett rajzolgatni egy kõre. Mikor a kvet telerta, a kõkertshez lpett s arra is firklgatni kezdett. Ezt a hz krl tbb helyen is megismtelte, vgl a telekhatron bell egy girbegurba, de folytonos vonalat hzott, melynek inkbb egy torz ellipszis, mint kr alakja volt. Az egsz mûvelet nagyjbl egy rt vett ignybe, s a varzslat vgeztvel Mordon sszecsapta a tenyert s a fikkal a nyomban, dngõ lptekkel visszabicegett a hzba.
- Ksznjk, Mr Mordon – hllkodott Harry, s nttt az reg poharba egy kis whiskyt.
- Semmisg, fik – mondta, majd lehajtotta az italt. – A biztonsg az elsõ…
Harry s Ron szrakozottan blogattak s leltek az asztalhoz. Mordon llva maradt s szedelõzkdni kezdett.
- Ja, s fik… - kapta fel a fejt az auror, mindkt szemt a fikra szegezve. – Nyugodtan tegezhettek. A Fõnix Rendjben ez a szoks. Hvjatok Alastornak.
Sebhelyes arca bartsgos mosolyra hzdott, Harry s Ron pedig bszkn kihzta magt.
- Aztn csak vatosan – recsegte bcszs gyannt Mordon, majd belpett a zld lngok kz, kimondta ti cljt s eltûnt.
Harry s Ron msnap reggel kora hajnalban keltek, hogy minl korbban berjenek a Minisztriumba. Gyors zuhanyzs s reggeli utn talrba ltztek s hopp porral azonnal az triumba mentek. Mikor a kt j bart kilpett a lngok kzl, az ismerõs, sznes forgatag vrta õket.
Nem haboztak, rgtn elindultak a Biztonsgi Õrszolglat fel. Harrynek minden porcikja tiltakozott ellene, de odaadta a plcjt a varzslnak, aki a mrleg alak gpen elvgezte a szoksos ellenõrzst. Egy lsg-detektorral tnzte mindkettejk ruhjt, s mr indultak volna tovbb, mikor a detektor halkan, fmesen felbgott.
- Hoh, fiatalember! – szlt a kk talros frfi Ronra. – Vrjon csak egy percet. Mi van abban, ha szabad tudnom?
Ron teljesen nyugodt volt, mosolyogva odanyjtott egy tskt a varzslnak.
- Ebben itt?
- Krem, nyissa ki! – hangzott az utasts, s Ron azonnal engedelmeskedett.
A tskbl egy penna, pergamen, egy zacsk hopp-por s egy barna zsk kerlt elõ.
- Abban mi van? – krdezte jbl a biztonsgi varzsl a zskra mutatva.
- Nyissa ki s nzze meg maga! – nyjtotta Ron a Feneketlen Zskot a frfi fel.
Az a zsk szjhoz tartotta az lsg-detektort, ami halkan bgott.
- Biztos, hogy j az a detektor? – krdezte Ron szkeptikusan. – Az iskolban is hasznlnak ilyet, de az majdnem megsketti az embert, ha tall valamit…
- Ez egy nagyon rzkeny darab! – fjta fl magt az õr.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
