|
Az let a Prewett hzban nagyon hasonltott a Black-hz belire, azzal a klnbsggel, hogy kicsit nagyobb volt a srgs-forgs, hiszen nem csak a Fõnix Rendje tagjai tartottk itt megbeszlseiket, hanem az eskvõi elõkszletek is felbolygattk az amgy csendes, bks hz nyugalmt – amit Muriel nni egyltaln nem vett rossz nven. Harrynek kicsit deja vu rzse volt, mert a Black-hz takartsa helyett most az eskvõre val kszls foglalta le minden perct, mint Ronnak, Hermionnak s Ginnynek. Fred s George sem tudta most kivonni magt a munkbl, mert Mrs Weasley rjuk parancsolt, hogy zrjk be addig a boltot, amg le nem zajlik a ceremnia, valamifle „betegsg miatt zrva” indokkal. Az ikrek rszrõl ez heves tiltakozst vltott ki s rgtn elkezdtk a „felnõttek vagyunk, nem parancsolsz neknk” cmû elõadsukat, de hamar bebizonyosodott, hogy Mrs Weasley szigor tekintete mg mindig csods eredmnyeket kpes elrni.
gy Harryk nem maradtak magukra a munkban, aminek igazn rltek, mivel Mr s Mrs Weasley, Charlie s a hzban megfordul tbbi vendg mind-mind a Rend szolglatban lltak, s feladatuk sokkal fontosabb s srgetõbb volt, mintsem rrnnek holmi eskvõk szervezgetsre. Harry pedig jstetû szolidaritsa miatt nem parancsolta ide Siport, hogy vgezze el helyettk a munkt. A kis csapat egyetlen segtsge Muriel nni volt, aki felgyelte a takartst, pakolst, kertrendezst.
Az ikrek kiharcoltk maguknak, hogy a borospinct takarthassk – Ron meggyõzõdse szerint azrt, hogy ne szradjanak ki a nagy munkban…
Harryk legelsõ feladata volt, hogy a hz nagy szalonjbl kihordjk a lim-lomot, rgi btorokat, rongyokat – ugyanis a nni nem nagyon vette hasznt ennek a helysgnek, s jobb hjn lomtrnak hasznlta. Sok btor telis-tele volt bagolypotyadkkal, ami megneheztette a szlltst. Ginny javaslatra elõvettk azokat a srknybõr munkavdelmi kesztyûket, amiket elsõves kortl kezdve viseltek a dikok nvnytanon s bjitaltanon. A kesztyû megkmlte õket az undok szennyezõdstõl, de a nehz munkban kezk hamar kiizzadt. A nagy, nehz btorok egyms hegyn-htn fekdtek, kusza sszevisszasgban, ezrt kzzel kellett kibnyszni õket, a varzslat itt nem segtett. A lpcsõn lefel mr Hermione s Ginny lebegtettk a szekrnyeket, egszen addig, mg Mrs Weasley meg nem ltta, hogy egy szem lnya varzsolni merszel az iskoln kvl.
- Ugyan mr anya! – tiltakozott a lny. – A Minisztriumban itt nem rzkelik, hogy n varzsoltam! s klnben is… bûbjtanbl n vagyok a legjobb az egsz vfolyamon…
- Nem rdekel, Ginny! – prlt Mrs Weasley a lnyval. - Megmondtk, nem varzsolhat kiskor az iskoln kvl! Legjobb lesz, ha velem jssz, s segtesz megfõzni az ebdet.
gy a pakolst mr csak Ron s Harry, a lebegtetst, pedig Hermione vgezte – s a kt fi nem igazn rlt ennek. Ron azrt nem, mert Ginny sokkal gyorsabb volt, mint Hermione, Harry pedig azrt, mert a vrs haj lny kzelben sokkal jobb kedvel ment neki a munka.
- s most mi legyen ezzel a hatalmas kupaccal? – krdezte Hermione Muriel nnitõl, miutn kihordtk a lim-lomot a hz el az udvarra.
- Szerintem gyjtsuk fel… - javasolta Ron, de Muriel nninek ms tervei voltak.
A btorokat, ruhkat, kalitkkat, s minden egyb nem varzsos holmit lerptettek a domb aljra a hzhoz vezetõ lpcsõ mell, majd a nni bement a vrosba, hogy falragaszokat tegyen ki az rdeklõdõknek. Dlutnra meg is rkeztek a lomtalantsra a muglik, akik kedvtelve vlogattak a mg felhasznlhat holmik kztt.
Msnap a szalon takartst egy vratlan esemny szaktotta flbe – vratlan volt, mert a nagy munkban teljesen megfeledkeztek rla: a roxforti levelek rkezse. Harry, Ron s Hermione puszta megszoksbl nyitottk ki a bortkokat, hogy elolvassk McGalagony igazgatnõ sorait. Mikor Mrs Weasley is megtudta, hogy megrkeztek a levelek, Harrynek feltûnt, hogy az asszony mly hallgatsba burkolzott s egsz nap kerlte a trsasgot.
- Mondd csak Ron, anyukd mr tudja, hogy nem msz vissza az iskolba? – krdezte Harry.
Bartja nagyot shajtott, mielõtt vlaszolt:
- Igen, tudja… Ksz tnyek el lltottam, miutn hazajttnk – ez volt az elsõ dolgom. Nem mondom, rendesen kiborult… De most mr nyugodtabb valamivel.
- s… s azt tudja, hogy mit fogunk csinlni?
- Dehogyis! Azt hiszed, elmondtam neki? – suttogta Ron Harry flbe. - Sokkot kapott volna! Csak annyit tud, hogy elutazunk, s sokig nem lesznk itthon… Igazbl ezzel mg meg is nyugtattam, mert azt hiszi, hogy a hbor ell, gy biztonsgban lesznk…
Harry blogatott s gy vlte, Ron tnyleg jl adta elõ a terveiket. Ennek ellenre kiss rosszul rezte magt, hogy ilyen veszlyes tra mennek, s kzben Mrs Weasley azt fogja hinni, hogy biztonsgban vannak.
- Hermione, te mit mondtl otthon? – fordult Ron a lnyhoz.
- Nekem knnyen ment! – legyintett Hermione. – Azt mondtam, hogy halasztok egy vet a suliban s inkbb elutazom tapasztalatot gyûjteni, ami… vgl is, igaz, bizonyos szempontbl – tette hozz mosolyogva a lny.
- Az… bizonyos szempontbl – Harry s Ron sszevigyorogtak, s az jrt a fejkben, hogy Hermione vajon kpes lenne-e valamit nem a tanuls s tapasztalat szerzs oldalrl megkzelteni.
A szoksos tanknyvlista mell Ron s Harry egy hoppanlsi vizsgapaprt is kaptak, amin a kvetkezõ sablonszveg llt:
Tisztelt vizsgz!
Krjk, hogy az esedkes hoppanls-vizsga kvetkezõ, augusztus 9. szombati napra kitûztt idõpontjn, de. 6 rakor jelenjen meg a londoni Mgiagyi Minisztrium Mgikus Kzlekedsgyi Fõosztlyn a Hoppanlsi Vizsgakzpontban. Krjk tovbb, hogy a vizsgra hozza magval a mellkelt rtkelõlapot, s elõzõleg tltse ki a szemlyes adatokat.
dvzlettel:
Wilkie Derreng
hoppanlsi vizsgabiztos
- Addig mr csak hat nap! – mondta Ron elspad arccal. A finak nem sikerlt legelsõ, prilis 21-i vizsgja, ezrt rthetõ mdon kiss aggdva tekintett az jabb megmrettets el.
- Ne aggdj, most biztos sikerlni fog – nyugtatgatta Hermione -, a mltkor is csak egy aprsgon mlott…
- Aprsg… persze… - morogta a fi. – Te sszevissza sikoltoztl, amikor a msodik gyakorlson htrahagytad egy hajtincsedet… az n szemldkm az aprsg…
Harryt a legkevsb sem izgatta a hoppanls vizsga, egyrszt, mert mr elg jl ment neki, msrszt az se zavarta volna, ha megbukik, s nem kap jogostvnyt.
- Ki lehet az j stt varzslatok kivdse tanr? Milyen knyvet rt elõ? – krdezte Harry Ginnyhez fordulva.
A lny tfutotta a tanknyvjegyzkt, s elgondolkodva rncolta a homlokt.
- Nem ltom… nincs SVK-s knyvnk…
- Lehet, hogy trltk a tantervbõl, azok utn, hogy annyi szrnyûsg trtnt a tanrokkal – vetette fel Hermione.
- Vrj csak! – szlalt meg Ron. – ezt itt nem olvasttok?
Ron McGalagony levelnek aljra mutatott, ahol a szoksos szveg utn egy tovbbi rtestst lehetett olvasni.
- Figyeld: „… ez ton tjkoztatjuk a kedves dikokat, hogy a stt varzslatok kivdse tantrgyat trltk a tantervbõl, helyette a mgikus nvdelem cmû kurzust fogjk tanulni a dikok a bûbjtan keretein bell, emelt raszmban elsõ vtõl hetedikig.” – Mgikus nvdelem? Mi rtelme egy puszta nvvltoztatsnak?
- gy akarnak vdekezni az tok ellen… - vetette fel Harry. – Voldemort megtkozta a stt varzslatok kivdse tantrgyat, szval, ha megvltoztatjk a nevt, taln nem fog hatni az tok.
- Mi…? Voldemort tkozta meg a tantrgyat? – dbbent meg Ginny.
- Ja, persze, te nem tudtad… - kapott szbe Harry. – Voldemort eleinte nagyon akarta azt a tantrgyat tantani, s mikor Dumbledore visszautastotta, eltkozta az egszet.
- Hû… akkor nem csoda, hogy minden tanr prul jrt…
- Azrt nem mind… – morogta Harry s Piton jrt az eszben, majd fogcsikorgatva hozztette: – mg…
Aznap folytattk a szalon csinostst: felmostak, port trltek, pkhlztak, fellltottak kt hatalmas asztalt, s hozz a sok-sok szket a vendgek fogadsra.
Msnap kvetkezett a kert rendbettele, lenyrtk a fvet, kigazoltk a virggyst, trpementestettk a bokrok tvt s formra nyrtk a svnyt. Az egsz munka vgre tisztessgesen elfradtak s kiads izomlzuk lett. Ha Harry korbban azt hitte, hogy knnyebb dolguk lesz, mint a Black-hzzal, be kellett ltnia, hogy tvedett. Az j fõhadiszlls legalbb annyira kifrasztotta õket, igaz, legalbb nem kellett az undok krtevõkkel – doxikkal, tndrmankkal - hadakozniuk.
A Rend tagjai kzl szinte mindenkit ismertek, csak egy-kt j ember volt, aki megfordult a hzban. A legsûrûbben Lupin, Tonks s Mordon jrtak a fõhadiszllson, aminek Harryk nagyon rltek. Mindazonltal a tancskozsok szigoran titkosak voltak s ezekre Harryt, Ront, Ginnyt, Hermiont s az ikreket tovbbra sem hvtk meg. Igaz, az ikrek nem vettk ezt rossz nven, volt nekik dolguk elg a hbor nyomon kvetse nlkl is, Harryket viszont annl rosszabbul rintette ez. Lupin mg mindig tartotta magt ahhoz, hogy a Fõnix Rendjnek csak nagykor, a Roxfortban vgzett emberek lehetnek a tagjai, s ennek a trsasg egyik tagja sem felelt meg.
- Anya van a httrben, az tuti! – jegyezte meg Ron mrgesen, mikor becsaptk elõttk a dolgozszoba ajtajt, ahol a tancskozsok folytak. – Megkrte Lupint, hogy ne engedjen minket a Rendbe… ez az egsz „nem jrtad ki a Roxfortot” - dolog egy nagy hlyesg, egyltaln nem vall Lupinra…
Harry ebben nem volt olyan biztos, de abban egyetrtett Ronnal, hogy Mrs Weasley bizonyosan megragadna minden alkalmat, csak hogy kivonja gyerekeit a hborbl, s Harry ezrt nem hibztatta az asszonyt – igaz, nem is rlt neki.
Csaldottan indultak vissza dolgozni, mikor Hermione meglltotta õket:
- Vrjatok csak! – szlt s kzel ment az ajthoz. – Lehetsges volna…?
- Micsoda? – krdezte Ron.
- Nem hallottam azt a cuppan hangot, ami lepnclozza az ajtt – kzlte suttogva a lny.
- Hah! Akkor lehet, hogy a telefl bejut a rsen… - Ron a zsebben kotorszott, s csakhamar elõhzott egy-kt hossz, hssznû zsineget. Az elõzõ vek tapasztalatai miatt Ron mindig magnl hordott nhnyat ikerbtyjai tallmnybl, amivel knnyen kihallgathatk titkos tancskozsok, akr zrt ajtk mgl is. Ron pldjn Harry is elõvette a sajt teleflt, s meg se lepõdtt azon, hogy Ginny kezben is ott volt egy.
- Tessk, itt van egy… - adta t Ron a msik teleflet Hermionnak, majd mind odalapultak az ajthoz s alcssztattk a zsinegek vgt.
Trelmesen vrtak mikor szlalnak meg a beszdfoszlnyok, a tancskozs rszletei, de nem hallatszott semmi. Harry nagyon jl tudta, mg ha suttogva is beszlnek s a szoba tõlk tvol esõ vgben vannak, akkor is gy kellene hallaniuk mindent, mintha kzvetlenl mellettk llnnak. Egy rva neszt, lpteket, suttogst, semmit se hallottak.
- Nem rtem… pedig mûkdnie kne… - Ron teljesen tancstalan volt.
- Vrj egy picit – Ginny az ajtra tapasztotta a flt, majd finoman koppantott egyet rajta. Az ajt normlis koppan hangot adott. Ginny megvonta a vllt. – Pedig tnyleg nincs lepnclozva… Harry, mit csinlsz!?
Harry megunta a ttova vrakozst, plcjt a kulcslyukra szegezte s kinyitotta a zrat. Az ajt nyikorogva kitrult, Harry pedig gondolkozs nlkl belpett. Dbbenten vette szre, hogy a szobban egy teremtett llek sincs. A bezrt ablakon lmosan sttt be a dlutni napfny, amit a szp tkrk szrtak szt a szoba minden sarkba. Ron, Hermione s Ginny is belptek a szobba ttott szjjal.
- Mi a…?
- Hov tûntek mind?
- Taln nylik innen egy titkos szoba – vetette fel Ginny.
- Nem, az lehetetlen – rzta meg a fejt Hermione. – Minden oldalrl szobk veszik krl ezt a helysget, s mind ismerjk. Az egyik feln a szleitek szobja van, a msikon meg Muriel nni, s mindegyiket lttuk. Ott nem lehetnek…
- Taln a szekrnyben vannak s megnveltk trtgt bûbjjal! – mondta Ron, s mr nyitotta is a gardrb ajtajt… de abban csak egy szrke talr s pr trtt veg volt, semmi tbb.
- Ez azt jelenti, hogy nem is itt vannak… - gondolkozott hangosan Hermione.
- Hû, de okos vagy! Ezt egymagad talltad ki? – gnyoldott Ron.
- gy rtem, hogy nem itt, a hzban, hanem valahol msutt – morogta a lny.
- Vagyis dehoppanltak?
- Nem, Ginny, itt nem lehet dehoppan…
- J, j!... gy rtem, akkor zsupszkulcsot hasznltak?
Hermione homlokrncolva gondolkozott a rejtlyen.
- Taln… - mondta lassan. – De az is lehet, hogy mshogyan mentek el. Mondjuk, mint a King’s Cross plyaudvaron az a fal, ami a 9 s ¾-ik vgnyra vezet… Lehet, hogy mikor tlptek a dolgozszoba ajtajn, egy msik helyre kerltek, amit mi nem lttunk… egy titkos helyre. Az is lehet, hogy nem mentek messze, de meglehet, hogy az orszg msik vgben vannak…
- De mi van, ha…
- Jaj, hagyjtok mr! – csattant fel Harry idegesen. – Nem ltjtok? Tljrtak az esznkn! Semmibe sem lesznk beavatva, amg õk nem akarjk! De jl van, akkor õk se lesznek beavatva semmibe!
- Nem gondolod, hogy egy kicsit gyerekes vagy? – torkolta le Hermione.
Harry shajtott egyet. Rosszul vette fel ezt a mellõzst, a kt vvel ezelõtti llapotot juttatta eszbe, mikor a Rend s bartai semmirõl se tjkoztattk a nyri sznet alatt. Ennek ellenre elszgyellte magt elõbbi kirohansa miatt. Csak most vette szre, milyen kicsinyes volt.
- De igen… bocs. Menjnk innen. Folytassuk a svnynyrst.
*
Szombaton Harry s Ron a vltozatossg kedvrt kora hajnalban kelt, hogy idõben odarjenek a hoppanls vizsga kitûztt idõpontjra. Reggel tt mutatott a gyûllt bresztõra, mikor a kt fi fllomban mosakodott s ltzkdtt. Mikor belptek a konyhba, hogy elfogyasszk a szegnyes reggelit – tea s pirts volt csupn, mert Charlie tapasztalatbl tudta, hogy hoppanls elõtt nem ajnlott degeszre tmni magt az embernek -, Mrs Weasley rjuk parancsolt, hogy azonnal ltzzenek t normlis ruhba, nem mehetnek vizsgzni farmerben s plban. gy Harry s Ron mg unottabb kppel msztak vissza az emeletre, hogy talrba ltzzenek.
- Hogyan fogunk Londonba menni? – krdezte Ron mikzben fejt tmasztotta s tmte magba a szikkadt pirtst.
- Hopp-porral mentek a kandalln t – vlaszolta Mrs Weasley.
- Azrt kellett tltznnk, hogy most sszekormozzuk magunkat? – csvlta a fejt Ron.
- J reggelt, j reggelt! – ksznttte õket a mindig vidm Muriel nni, aki ekkor lpett a szobba. – felkszltetek a megmrettetsre?
A kt fi vlaszul krusban mordult egyet.
- Na, fel a fejjel, biztos sikerlni fog! – bztatta õket a nni. – Nem olyan nagy szm az a hoppanls! Emlkszem, nekem mr az elsõ gyakorlson sikerlt, igaz akkor mg sokkal jobb tanrunk volt, nem az Derreng, az a hozz nem rtõ pancser! Nyugalom, majd n helyettetek is izgulok az ajt elõtt, amg bent lesztek, aztn, ha vgeztetek…
- Hogy-hogy? A nni is velnk jn? – kapta fel a fejt Harry.
- Igen, igen. Nem mondtam mg?
- Mi dolgod van neked a Minisztriumban, Muriel nni? – krdezte Ron csodlkozva.
- Kis ez – kis az – vlaszolta titokzatosan a nni s tbbet egy szt sem volt hajland beszlni a tmrl. – Nektek most a hoppanlsra kell koncentrlnotok!
Miutn lenyomtk a pirtst s legurtottk a kevske tet, Harry s Ron a kandallhoz lpett, majd Muriel nni eljk tartott egy dszes fadobozkt, amiben a csillog hopp-port tartotta. Vettek egy markkal a porbl s a tûzbe hajtottk, amitõl a lngok zldes sznûre sznezõdtek. Ron belpett a tûzbe, kimondta ti cljt s eltûnt. Õt kvette Harry, aki kicsit viszolygott az utazs ezen formjtl, a rossz tapasztalatok miatt, de õ is sikeresen megrkezett a Mgiagyi Minisztrium triumba.
Az trium nagyon megvltozott, mita legutbb itt jrt – nyilvn, mivel akkor porig romboltk az egszet. Az ugyancsak lerombolt Mgikus Testvrisg Szkõktja megresedett talapzatra nem kerltek vissza a hatalmas arany szobrok, melyeket a Voldemort elleni dz kzdelemben Dumbledore professzor usztott ellenfelre. Eltûntek, akr a professzor…
A pvakk mennyezeten mg mindig szntelenl ott tncoltak az arany szimblumok, de a rgen fnyesre csiszolt fapadlt rendesen elhanyagoltk: kopott, fnytelen, szlks volt, a falakon itt-ott pkhl lgott, amiket pr ve mg szorgos kezek takartottak, hogy Nagy-Britannia varzslinak vszzados mltra visszatekintõ kormnyzszerve mindig dicsõsgesen ragyogjon, ha fogadja a betvedõ vendgeket. A mostani llapot azonban a vlsgos idõszakot tkrzte, mikor az embereket mr nem rdekli a pompa, a kellem s a klcsn – csak a tlls s a gyõzelem. Ez a hbors minisztrium volt.
Nem vltozott azonban az emberek srgõ-forg sznes tmege, akik az trium tvoz s rkezõ kandallinl sorakoztak, s a Harry mg rkezõ Muriel nni mr terelte is tovbb a kt fit, hogy ne tartsk fel az ideges tmeget. Elsõ tjuk a Biztonsgi Õrszolglathoz vezetett, ahol a pvakk talros õr regisztrlta a fik plcit. Mikor Muriel nni plcjt vizsglta, felpillantott annak tulajdonosra, s a csodlkoz felismers lt ki az arcra.
- Miss Prewett! – kiltott fel. – De rlk, hogy viszont ltom! Rgen jrt felnk…
- Igen, sok volt a dolgom – mondta mosolyogva a nni a nyilvnval hazugsgot s visszavette a plcjt. – Ahogy most is, gyhogy megbocssson…
Azzal tovbb lltak s elindultak az aranyrcsos kapun tl a felvonk fel, s belltak az egyik elõtt kgyz sorba. Fejk felett halvnylila paprreplõk krztek, melyekrõl Harry tudta, hogy a minisztrium hzon belli zenetei, a klnbzõ gyosztlyok kzti kommunikci eszkzei.
Harry Ronra nzett, s ltta, hogy bartja ugyangy meglepõdtt az elõbbi furcsa dvzlsen, mint õ.
- Mond csak, Muriel nni… - kezdte Ron, de egy erõteljes hang flbeszaktotta.
- MURIEL! Tyûha! – kiltotta egy szakllas frfi a szomszdos lift elõtt vrakozk csoportjbl. tverekedte magt az emberek sokasgn s kzcskkal dvzlte a mosolyg, majd elpirul Muriel nnit.
- , kedves Arnold! Rgen tallkoztunk.
- Mennyi is? Tizenht ve? Muriel, te gynyrûbb vagy, mint valaha!
Lassan msok rdeklõdst is felkeltette a jelenet, s nhny idõsebb boszorkny s varzsl csatlakoztak Arnoldhoz, hogy lelkesen dvzljk a nnit. Egyesek teljesen kzvetlenl kzeledtek, msok meg klns tisztelettel kszntek a nninek. A fiatalabb hivatalnokok s dolgozk viszont rtetlenl lltak az esemnyek elõtt, akrcsak Harry s Ron. Fogalmuk sem volt rla ki ez az idõs hlgy, s ahogy Harry Ron dbbent arcra nzett, r kellett jnnie, hogy nekik is j ez a helyzet.
A tovbbi lelkes dvzlsektõl a lift rkezse mentette meg Harryket. A felvon ajtaja nyikorogva kitrult s õk belptek nhny msik varzslval s boszorknnyal egytt. Muriel nni gyorsan megnyomta a hatodik emelet gombjt. A lift megindult felfel, s hamar meg is rkeztek, lifttrsaik mind a felsõbb emeletekre igyekeztek.
- Hatos szint, Mgikus Kzlekedsgyi Fõosztly; Hop Hlzati Felgyelet, Seprû-ellenõrzsi Hivatal, Zsupszkulcs Felgyelet s Hoppanlsi Vizsgakzpont – jelentette be a monoton hang.
A hrmas kiszllt a liftbõl, s Muriel nni vezetsvel Harry s Ron vgigmasrozott a Fõosztly hossz folyosjn. A fehrre meszelt falak mentn jobbra-balra ajtk nyltak irodkba, az alosztlyokhoz, vagy raktrakba, seprûtrolkba. Nhny ajt nyitva volt, ezeken Harry s Ron nkntelenl is rdeklõdve lesett be. Az egyik nagy teremben tbb seprût lttak a levegõben lebegni, s alattuk szrkbe ltztt varzslk vizsglgattk nagytkkal s aranysznû plckkal a rp-mûveket. Harry gyantotta, hogy ez lehet a Seprû-ellenõrzsi Hivatal.
Befordultak egy sarkon, ahol a folyos kett gazott, s hamarosan megrkeztek egy fekete ajthoz, ami elõtt mr pr fõs csoport vrakozott. Az ajtn kis arany tbla hirdette: „Hoppanlsi Vizsgakzpont”. A vrakoz emberek kzt Harry j nhny ismerõs arcot ltott, kztk a nagyon mogorva Blaise Zabini-t, s Millicent Bulstrode-ot, akiket Harryk egy goromba fintorral kszntttek, Ernie Macmillant, aki btortan lelte a spatag Susan Bonest, mg nhny hollhtas lnyt s fit, s…
- Neville! – kiltott fel Ron. - Teljesen elfelejtettem, hogy te is most vizsgzol!
- Szia Ron, szia Harry! – mosolygott a kvrks, kerek kpû Neville, majd Harryk ksrõjre tvedt a szeme. – Cskolom! Miss Prewett? A nagymamm meslt nrõl… nagyon rlk.
- A nagymamd, kis drgm? – krdezte mosolyogva a nni. – s ki a te nagymamd?
- Augusta Longbottom… itt van õ is a Minisztriumban, elksrt, de visszament az triumba, ott vr rm.
- Longbottom… Longbottom… - gondolkozott a nni. – Az desapd s desanyd aurorok voltak, igaz?
Neville blogatott.
- Oh, nagyon sajnlom, ami velk trtnt… hallottam hrt.
- hmm… igen… - Neville zavarba jtt, ahogy mindig, ha a szleit hozzk szba.
- Na fik, nekem most mennem kell. Van egy kis dolgom – jelentette be a nni.
- Dolgod…? De ruld mr el, hogy… - Ron megint nem tudta befejezni a mondatot, mert Muriel nni mr sarkon is fordult s elsietett a liftek fel.
Harry s Ron rgtn Neville fel fordultak s kezdtk nagyon ostobn rezni magukat.
- Neville, te honnan ismered a nagynnmet? – tette fel rgtn a krdst a vrs haj fi.
- A nagymamm meslt rla… rgen itt dolgozott a Minisztriumban s nagyon befolysos boszorkny volt… De mrt krded? Te nem tudod?
- Nem! – vgta r idegesen Ron. – Fogalmam se volt rla, hogy a Minisztriumban dolgozott.
- Mi van Potter, mr ksrõ kell, hogy idetallj, vagy csak flsz egyedl betenni a lbad a Minisztriumba? – hallatszott Blaise Zabini gnyos hangja.
- Mrt kne flnem? Mert te itt vagy? – krdezett vissza Harry s kzben Ronnal egytt megmarkoltk plcikat talrjuk alatt.
- Gondoltam az utn, ami a keresztapucikddal trt…
Harry villmgyorsan mozdult. Elõrntotta a plct s Zabini torknak nyomta, mielõtt mg a mardekros fi agyig eljutott volna a gondolat.
- Csak prbld meg befejezni s eskszm, gy megtkozlak, hogy a takartknak kell sszekaparniuk a darabjaidat – sziszegte Harry dhsen.
Zabini vdekezõleg feltartotta a karjait s htrbb hzdott. Harry is leengedte a plct s visszafordult Ron s Neville fel.
- Ez szp volt! – mondta elismerõen Neville. – Szinte nem is lttam, hogy… vigyzz!
BUMM!
Harry azonnal megprdlt a figyelmeztetsre, de csak azt ltta mr, amint Zabini kiss megprklõdtt szemldkkel fekszik a htn s csodlkozva mered a plcjra.
- Kszi Ron… - motyogta Harry.
- Nem csinltam semmit! A plcjval trtnt valami…
- Visszafel slt el, mikor meg akarta tkozni Harryt – magyarzta Susan Bones, akit lthatan jobb kedvre dertett az imnti kzjtk. – Nem tudtad, hogy nem lehet tkozdni a minisztriumban, Zabini? Ha a biztonsgi szolglat leellenõrizte a plcdat, egy bûbj megakadlyozza, hogy tkot szrj vele.
A trsasg vidman nevetglt a mardekros fi balszerencsjn, mikor egy vkonyka hang szlalt meg mgttk:
- Jhetnek hlgyeim, uraim, ideje vizsgzni. Csak szaporn krem, nem rek r egsz reggel. Fiatalember, szedje ssze magt – tette hozz a tprdtt Wilkie Derreng, mikor megltta a fldn fetrengõ Zabinit.
Fl ra mlva lptek ki az ajtn, Harry s Ron mindketten flig rõ szjjal, kezkben az rtkelõ lapot szorongatva. Elbcsztak Neville-tõl s a liftek fel vettk az irnyt. Muriel nni itt vrta õket.
- gy ltom sikerlt – mondta a nni, mikor megpillantotta a vigyorg fikat.
- Muriel nni, nem is mondtad, hogy rgen a Minisztriumban dolgoztl – kezdte Ron azonnal, hogy megpillantotta nagynnjt. Egsz idõ alatt ez jrt a fejben, ezrt minden erejt latba kellett vetnie, hogy a hoppanlskor csak arra koncentrljon, de az erõfeszts meghozta a gymlcst.
- Az mr nagyon rgen volt, mg a te szletsed elõtt Ron – vlaszolta a nni tõle szokatlanul komor arccal. – Sokig dolgoztam a Minisztriumban, mg az a megtiszteltets is rt, hogy gyosztlyt alapthattam.
Megrkezett a lift s mindhrman beszlltak. Muriel nni megnyomta az egyes gombot, ami a Minisztrium legfelsõ szintjre vitt, de Harry mg sosem jrt ott, nem tudta, milyen gyosztly tallhat azon az emeleten.
A liftben rajtuk kvl mg egy szemveges, fiatal, szõke boszorkny is utazott, irathalommal a kezben. Õ azonban hamarosan kiszllt az tdik emeleten, a Nemzetkzi Mguskapcsolatok Fõosztlyn.
- s mi trtnt, hogy ott hagytad õket? – krdezõskdtt tovbb Ron, mikor jra megindult a lift.
- , belefradtam a brokratikus vrszvsba, meg aztn t kellett adni a staftabotot a fiatalabb nemzedknek… De most azt hiszem, ideje visszajnnm a pihensbõl. Az klnben sem nekem val…
- jra dolgozni fogsz a Minisztriumban? – csodlkozott Ron.
- Legalbbis remlem, hogy visszavesznek. Van nhny holmim, amit annak idejn itt hagytam, s most taln j hasznt fogjuk venni.
A lift kzeledett az elsõ emelethez, s Harry mr sejtette, hogy hov tartanak. Ekkor eszbe jutott valami, amit a nni mg nem emltett:
- hmm… azt nem tetszett mondani, hogy melyik Fõosztlyon dolgozott, Muriel nni?
A lift nyikorogva megllt s kitrult az ajt.
- Minisztriumi Titkrsg – hallatszott a flke tmr tjkoztatja.
- A Rejtly- s Misztriumgyin – vlaszolta a nni, majd kilpett a liftbõl s megindult a rvid folyosn, maga mgtt hagyva az elkpedt Ront s Harryt.
A folyos pr mter utn kkre festett elõszobv szlesedett, s egy nagy, vrses ajt zrta le, melynek kt oldaln lovagi pnclok strzsltak. Harry igencsak meglepõdtt a fura õrsgen – rgtn erre gondolt, de esze hamar megsgta neki, hogy a pnclok valsznûleg csak dekorcis clokat ltnak el, ahogy a Roxfortban is.
A fal mentn fogasok s kis pad fekdt, fltte piciny aranytbln a felirat: „Krjk vendgeinket, hogy kabtjukat s svegket hagyjk itt”. A fik az utasts szerint levetettk talrjukat, majd Muriel nni utn belptek a vrs ajtn. A szobbl jabb hrom-hrom ajt nylt, melyek egyike Rufus Scrimgeur, mgiagyi miniszter irodjba, a msodik Dolores Umbridge, a minisztriumi hivatal llamtitkrnak dolgozszobjba, a harmadik, pedig Cornelius Caramel-be vezetett – a titulus itt nem volt feltntetve.
A szobba belpve azonban legelõszr a szles rasztalnl lõ fiatalemberre figyeltek fel mindhrman, aki nem volt ms, mint a Weasley csald „fekete brnya”, Percy.
- Szervusz Percy! – ksznttte Muriel nni kedvesen a fit, ahogy nagynnihez illik. Semmi jelt nem mutatta, hogy neheztelne Percyre, nem gy, mint Ron s Harry, akik makacsul hallgattak.
- J reggelt, Miss Prewett – mondta Percy szenvtelen hangon, amire Ronnak klbe szorult a keze -, azonnal szlok a miniszter rnak.
Percy kimrten felllt az asztaltl, felettese irodjnak ajtajhoz stlt s bekopogott. – Igen? – hallatszott bentrõl a hang. Percy benyitott az ajtn.
- Miniszt | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
