7. fejezet
Dumbledore �ber szeme

Ron sokkal jobb kedvû volt a k�vetkezõ napokban, szinte r� se lehetett ismerni. Egy h�t telt el az esk�võ �ta, �s a fi� �r�me felhõtlen volt. Ezt Harry t�bb k�l�nb�zõ �r�mteli esem�nynek tulajdon�totta: egyr�szt a Delacour rokons�g - �l�k�n a folyton csivitelõ Mrs Delacourral – gyors t�voz�s�nak, annak, hogy Fred �s George az esk�võ m�snapj�n sz�gyenkezve dehoppan�ltak az �zlet�kbe (imm�r r�gi fej�kkel a nyakukon), �s a tov�bbi j� h�reknek, amik a k�vetkezõ h�ten kaptak sz�rnyra.

Ezek k�z�l az egyik volt Fleur meglepet�sszerû bejelent�se, miszerint tan�ri munk�t v�llalt a Roxfortban. Egy h�ttel az esk�võ ut�n ugyanis a szõke l�ny – illetve imm�r asszony – se sz�, se besz�d, bel�pett a kandall�ba �s elment. P�r �r�val k�sõbb, pont eb�d elõtt �rt haza, s ekkor k�z�lte a h�rt f�rj�vel �s a t�bbiekkel.

- De h�t mi�rt, Fleur? – k�rdezte Bill fiatal feles�g�tõl. – Tal�n unatkozol itthon?

- �h, ugyan, sz� sins r�la – legyintett a szõke l�ny -, sak �gy �rez’em, jobb, h� h�sznoss� teszem m�g�m, h� m�r nem megy�n’ n�sz�tra. Nem �lhetek i’hon � b�b�rj�imon, �m�g ti �z �leteteket kock�ztatj�tok!

- �s, mond, milyen �ll�sra jelentkezt�l, Fleur? – k�rdezte Ron.

- �, �gy men’em od�, ’ogy mindegy milyen �ll�st kapo’, m�g t�n�rseg�dne’ is sz�vesen jelen’keztem volna, nem � fizet�s � l�nyeg, csak �z, ’ogy szeressem, ami’ sin�lok. De v�g�l Madame McGalagon’ volt oly�n kedves, �s ig�zi tan�ri fel�d�to’ b�zott r�m. �n fogom t�rt�ni � di�koknak � m�gikus �nv�delem �r�ka’!

Harry �s Hermione ebben a pillanatban egyszerre k�pt�k ki a pitypanglevet, beter�tve az eg�sz asztalt. A t�bbiek ijedten hõk�ltek h�tra, �s Ron bosszankodva t�r�lgette nadr�gj�r�l a r�folyt �d�tõt, Harryt azonban ez most egy cseppet sem zavarta. �sszen�zett Hermion�val �s l�tta, hogy a l�ny is ugyanarra gondol, mint õ. A m�gikus �nv�delem tan�t�sa kor�ntsem vesz�lytelen.

- �hmmm… Fleur! – sz�l�totta meg Harry a l�nyt. – Te tudod, hogy mi volt annak a tant�rgynak az elõde?

- �-�z elõde?

- Igen. A s�t�t var�zslatok kiv�d�se. Az�rt v�ltoztatt�k meg a tant�rgy nev�t, hogy �gy ne hasson az �tok a tan�rokra – mert hogy meg volt �tkozva. Egy tan�r se tan�totta egy �vn�l tov�bb, �s n�h�nyan el�g bizarr k�r�lm�nyek k�zt t�voztak…

- Ugyan, Harry, ez badars�g! – sz�lt k�zbe Mr Weasley, aki a kez�ben tartott Reggeli Pr�f�ta lapjair�l t�ntette el p�lc�j�val a pitypangl�-foltokat. – Puszta v�letlen, hogy azok a tan�rok bajba ker�ltek, semmi t�bb! Nem kell minden m�g�tt a fekete m�gi�t keresni, mert a v�g�n olyan leszel, mint R�mszem…

Harry �gy d�nt�tt, ink�bb nem vil�gos�tja fel Mr Weasley-t a komor igazs�gr�l, de õ �s h�rom bar�tja nagyon is tiszt�ban voltak vele, hogy Fleur �j munkahelye k�nnyen �lete utols� �ll�sa lehet. Harry õszint�n rem�nykedett benne, hogy McGalagony tudja, mit csin�l, s elt�k�lte, hogy az elsõ adand� alkalommal besz�lni fog errõl az igazgat�nõvel – hogy mikor lesz az, azt maga sem tudta.

A napok unalmasan teltek a h�ten, a h�zban egyre kevesebb ember fordult meg, a Rend-tagok rendszerint este �rkeztek �s hajnalban t�voztak, a vend�gek is r�gen elmentek m�r, �s Muriel n�ni is rendszeresen kora hajnalban kelt, hogy Mr Weasley-vel a Miniszt�riumba menjen dolgozni. A n�gy j� bar�t az elsõ napokban mindig t�relmetlen�l v�rta, mikor �rkezik vissza a n�ni, hogy kifaggathass�k munk�j�r�l a Miszt�rium�gyi Fõoszt�lyon, de az hajthatatlan volt. Vagy Mrs Weasley k�rte meg, vagy a Fõnix Rendje tagjai, de �ltal�noss� v�lt a h�zban az a n�zet, hogy semmit se osztanak meg Harry�kkel. Ron �s Ginny sz�m�ra is teljesen �j helyzetet teremtett ez, a titokzatos Muriel n�ni õket is meglepte.

Mr Weasley ut�n Ron kapta k�zhez az �js�got, aki unottan r�gta eb�dj�t, mik�zben olvasta a napi h�reket. Harrynek feltûnt, hogy bar�tja hirtelen milyen s�padt lett.

- Mi az? Valaki, akit ismer�nk…? – k�rdezte a legrosszabbt�l tartva.

Ron a fej�t r�zta.

- Nem… nem, csak… �jabb t�mad�sok, semmi j� h�r. – azzal �tadta a lapot Harrynek, majd fel�llt az asztalt�l, megk�sz�nte a finom �telt �s felment a szob�j�ba.

Harry �s Hermione megint egym�sra n�ztek, majd v�llat vontak. Harry is �tfutotta az �js�got, �s igazat kellett, hogy adjon bar�tj�nak, az �js�gban csupa-csupa aggaszt� h�r szerepelt, eltûn�sek, dementor t�mad�sok, inferik felbukkan�sa, sõt, m�g egy hal�los kimenetelû t�mad�s is, amit egy mugli sz�rmaz�s� boszork�ny ellen k�vettek el – a vizsg�lat szerint csup�n a sz�rmaz�sa miatt �lt�k meg, a gyan�s�tott pedig egy Valter Wildung nevû hal�lfal� �s k�t ismeretlen t�rsa volt. Az �js�gcikk mellett szerepelt Wildung k�r�z�si fot�ja, mely egy h�traf�s�lt, fekete haj�, borost�s f�rfit �br�zolt, akinek arc�n hossz� v�g�s h�z�dik a sz�ja sark�t�l eg�szen a szem�ig. Harry eltûnõd�tt azon, vajon õ m�g milyen s�r�l�seket fog szerezni, mire v�get �r ez a h�bor� – m�r ha v�get �r valaha. Kir�zta fej�bõl a balj�s gondolatokat �s befejezte az ev�st Hermion�val �s Ginnyvel egy�tt, majd megkereste Ront, hogy r�vegye egy kis k�z�s kviddicsez�sre.

Ron beleegyezett, �s p�r perccel k�sõbb, m�r mind a n�gyen seprûvel a h�tukon baktattak a Prewett-h�z kertje fel�, arra a r�szre, ahol magas t�lgyek nõttek, megfelelõ rejtekhelyet biztos�tva a var�zsl�k hagyom�nyos j�t�k�hoz. Harry Hermion�val, Ron pedig Ginnyvel volt p�rban, ahogy m�r megszokt�k, de Hermione olyan sz�rnyen j�tszott, hogy a kviddicsez�s v�g�l alapszintû seprû-tanfolyamba ment �t, kifejezetten a l�ny ok�t�s�ra, amihez Ginny ragaszkodott – b�r Harry gyan�totta, csak az�rt, hogy j�l mulasson Hermione szerencs�tlenked�sein.

Hermion�ban valami �szt�n�s f�lelem munk�lkodott, ami miatt nem mert gyorsan rep�lni, s emiatt nem tudott megfelelõen reag�lni a passzol�sokra – most csak a kvaffal j�tszottak, �s egy gurk�val, amit senki se terelgetett, �s a cikeszt se vett�k, elõ, mert kevesen voltak. Harry azon a v�lem�nyen volt, hogy a l�nyt legelõsz�r hozz� kellene szoktatni a gyorsas�ghoz, ez�rt nem minden h�ts� sz�nd�k n�lk�l Ron v�llalkozott r�, hogy rep�l egyet vele. Hermione g�rcs�sen kapaszkodott Ron v�ll�ba, mik�zben a fi� vagy k�tsz�zra gyors�totta a seprûj�t �s felmer�szkedett vele a f�k f�l� is. Hermione k�zben eszeveszetten sik�tozott m�g�tte �s k�vetelte, hogy sz�lljanak le azonnal. �gy a seprû-tanfolyam gyorsan v�get �rt �s f�l �r�val k�sõbb m�r mentek is vissza a Prewett-h�zba.

Harry�k mindennapos tev�kenys�g�re jellemzõ volt az akt�v semmittev�s, ami minden perc�ket kit�lt�tte. Harry legal�bbis semmit tev�snek �rezte a kviddicsez�st �s sakkoz�st, ami m�r kor�ntsem t�lt�tte el olyan �lvezettel, mint kor�bban. Titkon azonban rem�lte, hogy egyszer m�g j�nnek majd olyan napok, amikor k�pes lesz �r�met hozni az �let�be a cikesz �ld�z�se, vagy a rem�nytelen igyekezet, hogy legyõzze Ront var�zsl�sakkban. Ezen a vas�rnap d�lut�non h�rmasban �ltek Harry�k szob�j�ban, Fleur ugyanis enyhe fejf�j�sra panaszkodva elvonult a szob�j�ba eb�d ut�n, �s Ginny �polta – amire csak az anyja parancsa tudta r�venni, mert m�g nem alakult ki benne a szõke l�ny ir�nti „s�gornõ-�rz�s”. Mrs Weasley azonban alig volt mag�n�l az �r�mtõl, �s k�rbe �zente a rokons�got, hogy hamarosan unoka �ll a h�zhoz. Harry�k ebbõl a felhajt�sb�l ink�bb szerettek volna kimaradni, �gyhogy elszigetelt�k magukat.

Azonban a meghitt szob�ban sem volt teljesen felhõtlen a hangulat. H�rom sakk partin �s sz�mtalan robbant�s snapszlin t�l voltak, de Ron furcsa bor�s kedve r�nyomta a b�lyeg�t k�t bar�tja k�z�rzet�re. Sejtelm�k sem volt mi baja lehet a fi�nak, de v�g�l Hermione megel�gelte a s�ri cs�ndet �s kifakadt:

- Ron, elmondan�d v�gre, hogy mi bajod van?

Ron k�rdõ arccal n�zett a l�nyra.

- Igen neked. Eg�sz nap alig besz�lt�l valamit vel�nk, alig ett�l, m�g az eb�det se… ami el�g furcsa dolog tõled… Mondd m�r el k�rlek, hogy mi a bajod!

Ron cs�ndben maradt, Hermione pedig v�rta a magyar�zatot, ahogy Harry is, de nem k�v�nt hozz�fûzni semmit. Az volt az �rz�se, hogy Ron az �js�g elolvas�sa �ta ilyen – tal�n megviselt�k volna a rossz h�rek, �s megijedt?

Ron nem akart v�laszolni, csak meredt maga el�, Hermione pedig v�g�l inger�lten mordult egyet �s visszafordult a r�gi �tv�ltoztat�stan k�nyv�hez, amibe eddig temetkezett.

Ron p�r perc m�lva m�gis megsz�lalt:

- Hermione… - a fi� hangja t�tov�zva csengett. – Mondd, mi�rt… mi�rt nem ment�l el Krummal?

Harry egy pillanatra azt hitte, rosszul hall. Hermione is megh�kkent arcot v�gott, val�sz�nûleg mindenre sz�m�tott, csak erre a k�rd�sre nem. M�r nyitotta a sz�j�t, hogy megk�rdezze, mi vitte Ront erre, mikor a fi� folytatta:

- Tudod, ha… ha elment�l volna vele, k�lf�ldre… akkor kisz�llhatt�l volna ebbõl az eg�sz õr�letbõl, ebbõl a h�bor�b�l. Ne �rts f�lre, nagyon �r�l�k, hogy itt vagy vel�nk, de… de tudod, hogy amire k�sz�l�nk, az �letvesz�lyes. �s neked most es�lyed lett volna abbahagyni ezt az eg�szet �s…

Ron elakadt �s zavartan n�zett a l�ny szem�be. Nehezen tudta �sszeszedni a gondolatait, �s megpr�b�lt �gy fogalmazni, nehogy megb�ntsa Hermion�t.

- D�lben olvastam a Pr�f�t�t, �s… h�t �rtak arr�l a mugli sz�rmaz�s� boszork�nyr�l, �s akaratlanul is azonnal te jutott�l az eszembe… Elõsz�r nagyon d�h�s voltam Krumra, ami�rt el akart h�vni t�ged, mert csak arra tudtam gondolni, hogy elvesz�tele… hogy elvesz�t�nk t�ged – Ron itt megint sz�netet tartott �s egy picit elv�r�s�d�tt. – De… azt hiszem, k�nnyebben elviseln�m, hogy nem l�thatlak t�bb�, ha tudom, hogy biztons�gban vagy valahol,… mint ha t�rt�nne valami…

Hermione nem hagyta, hogy Ron befejezze a mondanival�j�t, ennyi el�g volt neki. Kez�vel finoman befogta a fi� sz�j�t, mire az �gy meglepõd�tt, hogy bel�forrt a sz�. Hermione ekkor �t�lelte Ront �s mag�hoz szor�totta. Harry csendben n�zte a b�k�s jelenetet.

Hermione �s Ron vagy egy percig �lelt�k egym�st, mikor a l�ny elh�z�dott, �s k�rte, hogy �ljenek le az �gy sz�l�re. Mindk�t fi� Hermion�ra meredt, aki �gy tûnt, a gondolatait pr�b�lja �sszeszedni egy fontos mondand�hoz. V�g�l megk�sz�r�lte a tork�t, �s belefogott.

- Hazudn�k, ha azt mondan�m, nem futott �t a fejemen ez a gondolat. Gondoltam r�, hogy t�nyleg kisz�llhatn�k a h�bor�b�l, �s ezut�n nem kellene minden �vben �letvesz�lyes helyzetekbe keverednem… ahogy az a szok�sunkk� v�lt az elm�lt hat �vben – tette hozz� egy f�lmosollyal a l�ny. – De… az nem �n lenn�k. Igaz�b�l miattatok vagyok az, aki. Mikor elsõben megmentettetek a trollt�l, �s bar�tok lett�nk, tal�n nem is tudj�tok, mennyire megv�ltozott minden.

Harry �s Ron csendben hallgatt�k Hermion�t, s mikor a l�ny a trollt sz�ba hozta, a v�r�s haj� fi� lehorgasztotta a fej�t �s zavartan b�multa a padl�t. Harry kiss� meglepõd�tt, hogy bar�tja m�g ennyi �v ut�n is bûntudatot �rez amiatt, hogy akkor majdnem az õ hib�j�b�l esett �ldozatul Hermione egy v�rszomjas hegyi trollnak. Hermione is �szrevette a bûnb�n� arckifejez�st bar�tj�n, mert a v�ll�ra tette a kez�t, �s �gy folytatta.

- Azelõtt, mikor �ltal�nos iskol�ba j�rtam, a mugli vil�gban, minden oszt�lyt�rsam �s a k�rny�kbeli gyerekek is cs�foltak, kinevettek a furcsa megjelen�sem �s a k�nyvm�ni�m miatt. �s mikor elsõ�vesek voltunk, az a dolog, ami miatt elz�rk�ztam a mosd�ba, nem csak rosszul esett – de a szememet is felnyitotta. Miut�n kis�rtam magam �s elegem lett a sehova sem vezetõ �nsajn�latb�l, azzal az elhat�roz�ssal nyitottam ki a WC ajtaj�t, hogy ideje lesz v�ltoztatnom saj�t magamon. Addig mindenki m�st hib�ztattam, hogy olyanok, amilyenek, csak magam nem. Minden erõmmel azon voltam, hogy megfeleljek a tan�roknak �s a sz�leimnek, akik azt szeretn�k, hogy sokra vigyem, �s azt hiszem, ezt el�g j�l is csin�ltam, csak… - Hermione hangja elcsuklott, de folytatta – …csak k�zben megfeledkeztem arr�l, hogy j�l �rezzem magam. Akkor elhat�roztam, hogy egy kicsit t�bbet fogok laz�tani, m�g ha ez a tanul�s rov�s�ra is megy, mert mindenn�l jobban v�gytam bar�tokra… �s nem is sejtettem, hogy alig �t perccel k�sõbb, m�r k�t bar�tom is lesz…

Hermione mosolyogva n�zett Harryre �s Ronra, akik visszamosolyogtak r�, ahogy esz�kbe jutott ez a r�gi eml�k, az, ahogy a bar�ts�guk kezdõd�tt. Olyan perc volt, amirõl egyik�k sem sejtette, hogy �r�kre megv�ltoztatja majd az �let�ket.

- �gy �reztem, ezt fontos elmondanom, mielõtt elindulunk – tette hozz� Hermione, majd elgondolkoz� arcot v�gott, �s r�vid sz�net ut�n folytatta: - Azt hiszem, m�ra el�g az �rzelembõl. Van m�g egy fontos dolog, amit szeretn�k megmagyar�zni. Olyasmi, amirõl eddig nem besz�lhettem nektek.

Hermione sz�netet tartott, Ron �s Harry csendben v�rt�k, mit akar mondani bar�tjuk.

- Volt egy m�sik oka is a bar�ts�gunk mellett, ami�rt igyekeztem mindig ott lenni mellettetek b�rmilyen vesz�lyes helyzetben, s ami�rt most sem hagytalak itt titeket. Egy feladat, ami hozz�tok k�t.

Biztos megfordult m�r a fejetekben, hogy mi�rt t�lt�k olyan kev�s idõt a sz�leimn�l, szinte csak egy-egy h�napot l�tom õket �vente, �s nem mondhatom, hogy ak�r õk, ak�r �n ezt k�nnyen viseln�m. De igyekeztem meg�rtetni vel�k, hogy nem egyszerûen csak a bar�taimmal szeretn�m t�lteni minden idõmet, hanem musz�j vel�k lennem. Az utols� k�z�s nyaral�sunk, csal�di egy�ttl�t�nk n�gy �ve volt, mikor Franciaorsz�gba utaztunk. Az�ta csak egy-k�t h�tre l�togatok haza a ny�ri sz�netben…

Nem ez a mostani eset volt az elsõ, hogy kisz�llhattam volna a h�bor�b�l… Mikor a Trim�gus Tusa alatt Viktor megk�rdezte tõlem, hogy szeretn�k-e elmenni vele Bulg�ri�ba, az is egy es�ly lett volna r�, hogy kib�jjak a felelõss�g al�l… de… az nem csak gy�va megfutamod�s lett volna a feladatom elõl, ami akkor m�r t�bb volt puszta bizony�t�si v�gyn�l, hanem igazi �rul�snak is �reztem volna. Meg ostobas�gnak is, mert…

Hermione elharapta a mondatot, k�zben a k�t fi� �beren figyelt, Cs�mp�s az �gy l�b�n�l dorombolt.

- Mikor m�sod�ves korunkban a baziliskus kõv� dermesztett engem, majd Harry meg�lte, �s kiszabad�tott�tok Ginnyt a Titkok Kamr�j�b�l, �n voltam az elsõ, akinek beadt�k a mandrag�r�s fõzetet – Dumbledore professzor parancs�ra. Mikor kinyitottam a szemem, Madam Pomfrey azt mondta, hogy az igazgat� a szob�j�ban v�r. Kifejezte a rosszall�s�t, hogy az �bred�sem ut�n azonnal el kell hagynom a gyeng�lkedõt, de megadta a jelsz�t �s kiengedett.

Az igazgat�i irod�ban a professzor azt mondta, egy fontos feladata van a sz�momra, olyasmi, amit csak �n tudok megfelelõen v�grehajtani, senki m�s. Att�l a perctõl fogva az volt a dolgom, hogy figyeljelek t�ged, Harry. Minden furcs�t, szokatlant, amit teszel, minden balj�s jelet. Ronnal gyakran besz�lgettem az �lmaidr�l is, fõk�nt �t�d�ves korunkban – akkor el�g sok dolgom volt, elhiheted.

Ron, te akkor nem �rtetted, mi�rt �rdekelnek engem Harry �lmai – eg�szen addig az est�ig, mikor Harry l�tta, ahogy �desap�dat megt�madja a k�gy�. Ekkor nem tudtam teljes�teni a feladatomat, de mikor megtudtam, mi t�rt�nt, ott hagytam csapot-papot �s siettem Harryhez a Black-h�zba.

Ez… ez az eg�sz megfigyel�s r�sze volt annak, ami a Privet Drive-on is t�rt�nt – ott Mrs Figg k�vette minden l�p�sedet, n�ha õ maga, n�ha a macsk�i. Ez az �tlet nekem is eszembe jutott, s mikor megtudtuk Makesz kil�t�t, r�j�ttem, hogy Cs�mp�snak ebben is haszn�t vehetn�m.

Minden ilyen esetet jelentenem kellett a professzornak, egyed�l neki �s senki m�snak. �n voltam az õ �ber szeme, amivel t�ged figyelt.

Õ tudta, milyen fontosak ezek, de m�g nekem se mondta el, mi�rt. Azt hiszem, ez az igazi bizalom, ilyen dolog Dumbledore feladat�t teljes�teni. Nem �rtj�k, mi�rt, n�ha tiltakozunk is ellene, de a v�g�n �gyis mindig kider�l, hogy egyed�l õ l�tta �t a helyzetet tiszt�n, ahogy senki m�s… Legal�bbis j�niusig ezt hittem…

Harry �s Ron sz�jt�tva b�multak a l�nyra, ahogy feladat�nak r�szleteirõl besz�lt. Ha Harry ezt k�t �vvel ez elõtt hallja, mikor h�napokra elz�rt�k a Dursley-h�zba, val�sz�nûleg d�hkit�r�st kapott volna, de az�ta sokat v�ltozott a helyzet. Harry m�r r�g belenyugodott kit�ntetett szerep�be, s nem �bresztett benne haragot a kisgyerekkor�t�l val� megfigyel�s gondolata, ennek ellen�re, hogy m�g a legjobb bar�tja is r�sze volt annak, nagyon megd�bbentõ volt neki.

Ugyanakkor esz�be jutott egy m�sik dolog is – Dumbledore furcsa szok�sa, hogy a legk�l�nf�l�bb emberekbõl v�logatja �ssze azokat, akiket felhaszn�lhat a Voldemort elleni harchoz, �s Harrynek egyet kellett �rtenie abban, hogy erre a feladatra Hermione t�bb mint t�k�letes. „…nem tudhatod, milyen lankadatlanul figyeltelek” – csengtek Harry f�l�be a n�hai igazgat� szavai. Sz�val erre c�lzott Dumbledore! Nem õ figyelte szem�lyesen, hanem Harry legjobb bar�tja, szinte testv�re, akire n�ha �gy gondolt, mint egy gondoskod� nõv�rre – s most m�r azt is tudta, mi�rt.

- Megtehettem volna, hogy t�bbet vagyok egy�tt a sz�leimmel – folytatta Hermione -, hisz Dumbledore professzort�l csak azt kaptam feladatul, hogy itt, az iskol�ban figyeljelek t�ged… De azt hiszem, ez sz�momra t�bb volt egy feladatn�l. Az ut�bbi n�gy �vben ez az �letem r�sze lett. �s nem csak nektek ford�tan�k h�tat, ha most itt hagyn�lak titeket, hanem �nmagamnak is.

Egy darabig csendben n�zt�k egym�st, Harry �s Ron pr�b�lta megem�szteni a hallottakat, v�g�l a v�r�s haj� fi� t�rte meg a n�mas�got:

- Mindig tudtam, hogy valami nem stimmel veled – mondta vigyorogva Hermion�nak, aki nevetve hozz�v�gott egy kisp�rn�t.

A hangulat gyorsan felold�dott most, hogy Ron �s Hermione is vallom�st tettek – �s ha csak r�juk n�zett, Harry is �gy �rezte, sokkal k�nnyebben tudja majd elviselni a r� v�r� megpr�b�ltat�sokat. Vigyorogva n�zte, ahogy Ron visszadobja a p�rn�t Hermion�nak, s hamarosan õ is kapott az arc�ba egyet. Vid�m p�rnacsata alakult ki h�rm�juk k�z�tt, s �t perccel k�sõbb lihegve, de j�lesõ �rz�ssel vihogtak, mint a t�z�vesek.

Valami azonban nem stimmelt, Harry �rezte ezt. Valaminek nem �gy kellene lennie. Hi�ba �r�lnek itt a pillanatnak, am�g ez a h�bor� tart, Voldemort �s a hal�lfal�k fenyeget�se �rny�kot fog vetni a boldogs�gukra. S az ilyen boldog percek elm�lnak, mint a t�bbi, s feled�sbe vesznek az �rny�kok miatt. Nem maradnak meg benn�k, nem �nti el õket k�sõbb j�lesõ �rz�ssel a m�lt, mert ezek megm�rgezett �r�m�k. Nyomaszt�ak, pont az�rt, mert csak p�r pillanatig tartanak, s ut�nuk nem marad m�s, csak hatalmas, fojtogat� ûr – �s a gondolat, ami mindig ott motoszk�l a fej�kben, n�ha elcsendes�l, h�tt�rbe h�z�dik, de sosem szûnik meg teljesen. A gondolat, hogy dolguk lenne. Feladatuk lenne, amit Dumbledore adott nekik. S õk itt bolondoznak �s pr�b�lj�k �lvezni az �letet, mindhi�ba.

Harry�k arc�r�l lassan lehervadt a mosoly, abbamaradt a kuncog�s.

- Nekem elegem van ebbõl a t�tlen v�rakoz�sb�l! – fakadt ki Hermione. – Induljunk el!

- H�…? Mikor? – k�rdezte Ron.

- Mikor-mikor? Most! – azzal felpattant, mint aki m�ris �trak�sz. – Pakoljunk, �s menj�nk! Este vacsor�n�l elb�cs�zunk, �s hajnalban elindulunk. Akkor a legjobb. M�g mindenki alszik.

Harry �s Ron �sszen�ztek, mindkettej�k szem�ben furcsa izgalom t�kr�zõd�tt. M�r egy h�t is eltelt az esk�võ �ta, m�g egy h�t m�lva kezdõdik az iskola, Ginny is elmegy… Harry fej�ben is az a gondolat csengett, hogy val�ban ideje lenni elindulni azon a bizonyos �ton, amin, ha elk�s�ri õket a szerencse �s minden tud�sukat, b�tors�gukat �sszeszedik, tal�n siker�l v�get vetni ennek a t�bolynak.

- Rendben – s�hajtott egy nagyot Harry, majd õ is fel�llt. – Pakoljunk �ssze.

- Igen, itt az ideje… - Ron is felsz�kkent, ak�r egy bolha �s nagyon tettre k�sznek l�tszott. – �gy egy �ra m�lva vacsora, akkor elb�cs�zhatunk. �ssze tudunk addig pakolni?

- Ne viccelj! – sz�lt Hermione, majd suhintott egyet a p�lc�val �s minden ruha, cipõ, zokni, kab�t, fogkefe, a l�thatatlann� t�võ k�peny, Harry m�gikus csizm�i, �s minden r�gi iskolai holmijuk a szoba k�zep�re r�p�lt egy nagy halomba.

- Ezeket sz�rj�tok bele a Feneketlen Zs�kokba! Mindj�rt j�v�k, �sszepakolok �n is – azzal becsapta maga m�g�tt a szoba ajtaj�t.

Harry �s Ron �gy tettek, ahogy a l�ny mondta. Elõvett�k a szekr�ny alj�ba haj�tott Feneketlen Zs�kot �s Harry is elõkereste a sz�let�snapi aj�nd�k�t. Egym�s ut�n dob�lt�k bel�j�k a t�rgyakat nagy �sszevisszas�gban, mert tudt�k, hogy a Zs�k m�gikus ûrj�ben �gyis eltûnnek, mintha ott se lenn�nek, s csak akkor jelennek meg �jra, ha erõsen koncentr�lva beny�lnak �rt�k a Zs�k sz�j�n.

Harryn egyre jobban kezdett eluralkodni egy kellemes izgalom, amit a jelen helyzetben nagyon furcs�nak tal�lt. Tudta, hogy mi v�r r�, tudta, hogy mivel n�znek szembe, �s fogalma sem volt, hogyan fogja csin�lni. De a hogyan nem volt probl�ma Harrynek. �rzete, minden porcik�ja s�gta neki, hogy k�t bar�tj�val egy�tt minden elõtt�k �ll� probl�m�t meg fognak oldani, ahogy eddig is.

Egyet tudott biztosan. Hogy utaz�sa, ami h�rom hete vette kezdet�t, mikor kil�pett a Dursley-h�z ajtaj�n, hogyan fog folytat�dni. Azon a helyen, ahol sz�m�ra minden elkezdõd�tt, ahol egyszerre vesztett el minden addigit, s nyert valami teljesen �jat. Sz�lei r�gi v�ros�ban: Godric’s Hollow-ban.