3. fejezet
B�cs� �s aj�nd�k

Az �r�ja csipog�sa keltette fel m�snap, �s egy darabig eltartott, mire r�j�tt, mi�rt is hajnali �tre �ll�totta be az �bresztõt. Elõzõ nap meg�rta Ronnak, hogy kora reggel fog �rkezni, hogy elker�lje a feltûn�st mind a Dursley-h�zban, mind a Weasley-h�z k�rny�k�n. M�r r�g eld�nt�tte, hogy hoppan�lni fog az Od�ba, annak ellen�re, hogy a vizsg�j�t m�g csak ezut�n kell majd letennie – de Harryt m�r nem �rdekelte ilyesmi. V�g�l is mit tehet a Miniszt�rium? Kicsapj�k a Roxfortb�l? Oda m�r nem fog visszat�rni utols� �v�re, ezt tudta nagyon j�l. M�r azon az est�n megfogalmaz�dott benne a gondolat, hogy Dumbledore meghalt. „Nem, nem egyszerûen meghalt… meg�lt�k! Meg�lte az a…”

A temet�s ut�n Ronnak �s Hermion�nak is elmondta a terv�t, hogy k�vetni fogja Dumbledore parancs�t, �s imm�r a saj�t l�b�ra �llva indul megkeresni az �sszes horcruxot. Persze azt egy pillanatig sem gondolhatta volna Harry, hogy k�t legjobb bar�tja hagyn�, hogy egyed�l v�gjon neki az �tnak – nem, ezt m�g Dumbledore sem akarta…

Ebben az egyben nem k�vetheti Dumbledore utas�t�sait. Nem keresheti fel azt az embert, hogy seg�ts�get k�rjen tõle. Az meglehetõsen lehetetlen helyzet lenne: „J� napot Piton professzor! L�ttam, hogy meg�lte Dumbledore-t, de az igazgat� utols� level�ben arra k�rt engem, hogy mag�val egy�tt sz�lljak harcba Voldemort ellen, sz�val most hagyja ott a hal�lfal�kat �s k�rem, k�vessen…”

Harry ebben az egyben a saj�t feje ut�n fog menni, �s csak azt a k�t embert viszi mag�val, akikben maxim�lisan, felt�tel n�lk�l megb�zik.

Nagyokat �s�tva, szemeit �lmosan d�rzs�lgetve �lt�z�tt �t egy kev�sb� szakadt farmerbe �s egy fekete p�l�ba. Csendben, hogy fel ne �bressze az �r�kk� zs�rt�lõdõ Vernon b�csit, megmosakodott, majd felvette cipõj�t, �s l�bujjhegyen levitte a f�ldszintre a m�r elõzõ este �sszepakolt bõr�ndj�t.

Mindenk�pp �gy akart t�vozni a Dursley-h�zb�l, elker�lve a k�telezõ b�cs�zkod�st, amihez sem neki, sem rokonainak nem volt semmi kedve, ami nem is volt meglepõ, figyelembe v�ve a k�zt�k l�võ nem �pp idilli viszonyt. Ennek ellen�re Harry �gy �rezte, hogy nagyn�nj�tõl nem mehet el egyetlen sz� n�lk�l, �gy miut�n felvette kopott meleg�tõ-f�lsõj�t, a konyh�ba ment, hogy egy p�r soros �zenetet kanyar�tson Petunia n�ninek.

- Sz�m�tottam r�, hogy �gy akarsz elmenni.

Harry �gy megijedt, hogy eldobta a ceruz�t �s majdnem hasra esett a konyha hideg padl�zat�n. Petunia n�ni �llt a nappaliban h�l�ing�ben, k�nt�s�ben, kez�ben egy poh�r k�v�val. Ezek szerint õ sem akarta elengedni nevelt fi�t egyetlen sz� n�lk�l.

- Honnan tudtad, hogy most akarok elmenni? – k�rdezte Harry, miut�n felocs�dott a meglepet�sbõl �s az ijedts�gbõl. Vernon b�csi �lmosan mordult egyet az emeleten.

- Tudtam, hogy csak a sz�let�snapodig maradsz n�lunk, �s azt is tudtam, hogy feltûn�s n�lk�l akarsz elmenni… Azt nem tudtam, hogy melyik napon hagysz itt minket, ez�rt azt�n m�r tegnap �s tegnap elõtt is v�rtalak.

Petunia n�ni csendes hangj�ba minden igyekezete ellen�re n�mi szemreh�ny�s �s – ha Harry f�le nem csalt – szomor�s�g vegy�lt. Harry egy kicsit k�nosan �rezte mag�t, nem tudta, mit is mondjon, �s sz�gyellte is mag�t, hogy m�g nagyn�nje minden hajnalban kor�n felkelt, hogy tal�lkozzon vele, mielõtt elutazik, addig õ ezt egy �rva lev�llel akarta elint�zni.

- Sajn�lom… - szabadkozott Harry - …azt hittem, �gy jobb lesz nektek.

Petunia n�ni elmosolyodott �s le�lt az egyik fotelbe.

- Vernonnak �s Dudley-nak tal�n, de nem nekem – suttogta a n�ni olyan halkan, mintha templomban lenn�nek. – A l�tszat ellen�re �n sosem gyûl�ltelek. Sok minden, amit mondtam �s tettem csak egy sz�nj�t�k volt. Egy hazugs�g r�sze, amivel magamat akartam becsapni.

- Te… te is… olyan vagy, mint anya? – k�rdezte �vatosan Harry. Nem akarta kimondani, hogy boszork�ny, mert f�lt tõle, hogy ez felzaklatn� nagyn�nj�t.

- Nem. Az Evans-ok k�zt egyed�l Lily volt ilyen… - v�laszolta a n�ni, �s sz�rcs�lt egyet a k�v�b�l. – Tudod, r�szben miatta vagyok most itt. Szeretn�k bep�tolni valamit, amit elmulasztottam… Gondolom, szeretn�d megtudni, milyen volt a kapcsolatom �desany�ddal �s mi lett vel�nk…

Harrynek a sz�ja is t�tva maradt egy pillanatra, de azt�n gyorsan v�laszolt.

- I-igen… nagyon szeretn�m.

Petunia n�ni s�hajtott egyet, minden b�tors�g�t �sszeszedte, hogy megtegye azt, amit m�r kor�bban elhat�rozott. Kortyolt egyet a k�v�b�l, �s belefogott:

- A sz�leink m�r tudtak a m�sik vil�gr�l, tudtak r�luk… Igaz�b�l any�nk tudott r�la, �s elmes�lte ap�nknak, aki kezdetben nem akart hinni neki. Anya kiskorunkban mindig a csodat�võ emberekrõl besz�lt, ap�nk, pedig arr�l, hogy micsoda s�letlens�g ez. Õ a realit�sokra pr�b�lt nevelni minket �s sokat veszekedett any�val a „m�ni�j�r�l”, ahogy õ nevezte.

Eleinte engem is lenyûg�ztek azok a mes�k, amiket elmondott nek�nk – �gy mondta õket, mintha igazib�l megt�rt�ntek volna. Sokszor elb�szk�lkedt�nk Lilyvel az �vod�ban �s az iskol�ban, hogy a mi anyuk�nk tudja a legizgalmasabb mes�ket. Tõle hallottam a trollokr�l, koboldokr�l, v�l�kr�l �s a dementorokr�l is – azok a mes�k voltak a kedvenceim, amikben a sz�rnyû lelketlen dementorok ellen harcoltak hatalmas hõs�k. F�lelmetesek voltak, de izgalmasak. Lassan apa is belenyugodott, amikor l�tta, hogy a mesemond�s nem megy a tanul�s rov�s�ra.

Azt�n, mikor t�z�ves lettem, Lily pedig kilenc, t�rt�nt valami, ami megv�ltoztatta a k�zt�nk l�võ viszonyt. Egy alkalommal, mikor j�tt�nk haza az iskol�b�l, megt�madtak minket a szomsz�d Dursley n�ni kuty�i, buldogok, amiket a l�nya, Marge, meg a fia, Vernon kedv��rt tartott. Majdnem megharapott az egyik buldog, de Lily valamit csin�lt vel�k, r�juk ord�tott �s a kuty�k mind elaludtak… Fel nem tudtam fogni, hogy lehet ez… Ilyen sz�mtalanszor elõfordult anya mes�iben, de az �letben soha!

R�j�tt�nk, hogy minden igaz abb�l, amit anya mes�lt, aki od�ig volt a boldogs�gt�l, hogy Lily k�pes ilyesmire – apa term�szetesen nem hitt nek�nk. Emiatt azt�n �jra egyre t�bbet veszekedtek �s a h�zass�guk megromlott. Apa m�g el is k�lt�z�tt otthonr�l �s… - Petunia n�ni hangja elcsuklott - �s �n… vele mentem. Elhagytam Lilyt, aki a legjobb bar�tom volt �s m�g az �letemet is megmentette… elhagytam, mert irigy voltam. Irigyeltem, hogy õ k�pes val�ra v�ltani any�nk csod�s mes�it, �n pedig csak hallgathatom õket… �gy azt�n ap�t �s a realit�st v�lasztottam anya, Lily �s a mes�k helyett. Egyetlen pillanat alatt kiszakadtam a kisgyerek-korb�l �s ez f�jdalmas volt… Nagyon f�jdalmas…

M�sf�l �vig �lt�nk k�l�n, mikor ism�t k�zbesz�lt a m�sik vil�g… Lily megkapta a level�t abb�l az iskol�b�l. �s mikor visszaj�tt a kar�csonyi sz�netre �s a csal�dunk egy�tt volt, ap�nak is meg lett a bizony�t�k, hogy a mes�k m�gis igazak, a csodat�võ emberek l�teznek, �s az õ pici le�nya egy k�z�l�k. Od�ig volt a boldogs�gt�l… - Petunia n�ni szipogott egyet �s kif�jta az orr�t r�zsamint�s zsebkendõj�be. Vernon b�csi megint mordult egyet az emeleten.

Harry n�m�n hallgatta Petunia n�nit, sejtette, hogy a t�rt�net hov� fog vezetni – �s sajn�lta nagyn�nj�t. �let�ben elõsz�r teljesen egy�tt �rzett vele.

- Apa �s anya kib�k�ltek, a csal�dunk �jra teljes lett… De m�r kor�ntsem volt ugyanaz. Apa szem�ben Lily lett a kis csoda-kedvenc, �n pedig csak egy k�z�ns�ges l�ny. Az elsõsz�l�tt l�nya… m�r nem volt el�g j� neki. Apa sosem ut�lt engem, nem, dehogy! Szeretett, t�rõd�tt velem, egyengette az utam, ahogy egy ap�hoz illik. Csak �pp Lilyt jobban szerette… �s anya is, akinek Lily val�ra v�lthatta az �lmait. Egyed�l maradtam… Lily �j bar�tokra lelt az iskol�ban, �s �n is… Marge, majd Vernon…

Mikor tizennyolc lettem, elk�lt�ztem otthonr�l, egyetemre mentem, azt�n �sszeh�zasodtunk Vernonnal. Sem Lilyvel, sem any��kkal nem tal�lkoztam ut�na sok�ig. Lily hozz�ment az ap�dhoz �s csatlakoztak abba a h�bor�ba… de ezt m�r biztosan mondt�k neked. Ap�m sokat betegeskedett, r�kos volt, nem sokkal azut�n halt meg, hogy elk�lt�ztem. Sz�rnyen �reztem magam, annyira elt�volodtam tõle, hogy el sem mondta nekem a betegs�g�t. Ahogy anya se. Mintha nem is l�teztem volna a sz�mukra. Sosem mutatt�k ki, hogy ut�ln�nak, vagy haragudn�nak r�m, mert �n nem vagyok olyan tehets�ges, mint Lily… �gy �rzem, szerettek, csak nem voltam el�g �rdekes nekik… �s nem vett�k �szre, hogy a mellõz�ssel mennyire megb�ntanak… �s �n gyûl�ltem õket… Megut�ltam any�mat, ap�mat, a h�gomat �s a mes�ket is, amiket kiskoromban �gy szerettem. �n voltam az, aki ilyenn� alak�totta az �let�nket, itt, a Privet Drive-on. �n sz�mûztem minden k�l�ncs�get, minden mes�set, minden furcs�t az �letbõl. Nem �reztem, hogy ezzel mekkora k�rt teszek… Fõleg neked…

Harry a konyhapultnak t�maszkodva hallgatta v�gig nagyn�nj�t, s fej�ben kavarogtak a gondolatok, sz�v�ben pedig az �rzelmek. Most semmi haragot nem �rzett Petunia ir�nt, semmi megvet�st, csak sajn�latot, egy�tt�rz�st �s egy kis sz�nalmat.

Petunia n�ni szemei f�tyolosak voltak a k�nnycseppektõl, n�m�n meredt maga el�, kez�ben az �res k�v�scs�sz�t szorongatva.

Harry ell�kte mag�t a pultt�l �s a fotelhez ment, ahol nagyn�nje gubbasztott, mint valami sz�rnyaszegett galamb. Leguggolt a n�ni elõtt, majd megfogta a kez�t, �s b�tor�t�an megszor�totta.

- K�sz�n�m, hogy elmondtad… - ennyit b�rt kiny�gni, majd felegyenesedett �s egy puszit adott Petunia n�ni arc�ra. – Mennem kell. Vigy�zz magadra.

- Te is, Harry… - suttogta a n�ni.

Harry �sszeszedte mag�t, �s bõr�ndj�t maga ut�n h�zva kil�pett a reggeli hidegbe. Mielõtt becsukta volna az ajt�t, egy int�ssel �r�kre b�cs�t vett nagyn�nj�tõl, �s a h�zt�l, ahol gyerekkor�t t�lt�tte.

*

Cs�pte az arc�t a hideg levegõ �s alig l�tott a hajnali k�dtõl. Maga m�g�tt hagyta a Privet Drive-ot, majd a Magn�lia k�zt, �s m�g n�h�ny utc�t. Kuk�k �s aut�k al�l apr� szemek figyelt�k �tj�t, az �reg Mrs Figg macsk�i, akik �beren õrk�dtek Harry f�l�tt m�r att�l a perctõl fogva, hogy letett�k a Dursley-h�z k�sz�b�re. Nem mozdult semmi, nem hallatszott egy �rva hang, mintha az idõ is meg�llt volna Harry k�r�l, ahogy megtette elsõ l�p�seit az �ton, amit a j�slat �s Albus Dumbledore jel�ltek ki neki. Ebben a pillanatban nagyon h�l�s volt bar�tainak, ami�rt mellette �lltak az elm�lt hat �v sor�n – h�la nekik, most van �ti c�lja, tudja, mi utaz�sa elsõ �llom�sa: az Od�, ahol �lete legboldogabb perceit t�lt�tte, ahol Mrs Weasley-nek h�la a legfinomabb reggeliket, eb�deket �s vacsor�kat ehette, �s ahol Ginny is v�r r�, tal�n ugyanolyan izgalommal, mint õ.

Weasley-�k �s Hermione n�lk�l most igen tan�cstalan lenne, hossz� �r�kat, tal�n napokat kellene t�preng�ssel t�ltenie, hol is kezdje el a keres�st, merre vegye az �tj�t.

Hedvig magasan f�l�tte sz�rnyalt, a tejfeh�r k�dben Harry nem l�thatta, de a mad�r k�vette. M�g indul�s elõtt, elõzõ �jszaka eresztette �tnak, kalitk�j�t, pedig egy kicsiny�tõ bûb�jjal siker�lt l�d�j�ba gy�m�sz�lnie. Ugyanezzel a m�dszerrel kicsiny�tette le hûs�ges Tûzvill�m�t, mely m�g mindig, megjelen�se ut�n h�rom �vvel is elsõ kateg�ri�s seprûnek sz�m�tott, b�r m�r jelentek meg n�la m�g gyorsabb, m�g megb�zhat�bb modellek – Harrynek esze �g�ban sem volt lecser�lnie szeretett, n�hai keresztapja elsõ aj�nd�k�t.

M�r k�t kilom�terre is elt�volodott a Privet Drive 4-tõl, mikor megtal�lta a megfelelõ helyet a hoppan�l�sra egy n�ptelen sik�torban. Mag�hoz szor�totta bõr�ndj�t, majd f�ttyentett bagly�nak, aki nyomban leereszkedett a magasb�l �s elhelyezkedett a fi� v�ll�n. Harry ekkor erõsen koncentr�lt �ti c�lj�ra, �s k�pzelete elrugaszkodott. M�ris �rezte az ismerõs �sszepr�selõd�st, mikor egy szûk cs�v�n h�zz�k �t az embert… �s egy pillanattal k�sõbb m�r sûrû bokrok k�zt tal�lta mag�t.

Sz�thajtotta az �gakat, �s azon nyomban megpillantotta az Od� girbegurba torny�t, melyet tal�n csak a var�zslat tartott �ssze. Harry sz�v�t melegs�g j�rta �t, ahogy lassan k�zeledett a Weasley csal�d otthona fel�. Itt van v�gre!

Az ajt�hoz �rve bekopogott, majd �szbe kapott �s ellenõrizte az �r�j�t: h�romnegyed h�t… J�l van, Weasley-�k m�r biztos v�rj�k.

- Ki az? – hallatszott Mr Weasley ideges hangja odabentrõl.

- �n vagyok, Harry. J� reggelt Mr Weasley!

- Lassan a testtel! Elõbb… elõbb mondd meg, hogy… mondjuk, hogy h�vt�k Hagrid s�rk�ny�t!

Harry s�hajtott egyet �s �nk�ntelen�l is elnevette mag�t. Mr Weasley �s az õ biztons�gi szab�lyai…

- Norbertnek h�vt�k.

- Helyes! – rikkantotta a hang.

- Beenged v�gre Mr Weasley? – k�rdezte Harry kiss� t�relmetlen�l, ugyanis m�r �t�t�tt a hideg bezipz�razott meleg�tõ-felsõj�n.

- Nem-nem! Elõbb meg kell k�rdezned, hogy mi az �n…

- Jaj, apa hagyd m�r ezt a h�lyes�get! – csattant bentrõl egy l�ny t�relmetlen hangja, s Harry r�gt�n elfelejtett f�zni.

Kit�rult az ajt� �s megjelent Ginny, m�g�tte Mr Weasley mosolyg� arccal, �s a csal�d konyh�ja �s eb�dlõje, a konyhapultn�l s�rgõ-forg� Mrs Weasleyvel, az asztaln�l egy horkol� Ronnal �s egy k�v�t iszogat� Hermion�val.

Ginny �t�lelte Harryt �s �gy megszor�totta, mintha sosem akarn� elengedni.

- Hi�nyozt�l – mondta a v�r�s haj� l�ny k�t �dv�zlõ puszi ut�n.

- Te is nekem – motyogta Harry vigyorogva �s a l�ny ut�n bement a konyh�ba, ahol kellemes meleg volt, h�la a kandall� t�z�nek. Sorban �dv�z�lt mindenkit, kezet r�zott Mr Weasleyvel, meg�lelte Mrs Weasley-t, hagyta, hogy Hermione a nyak�ba ugorjon, �s bozontos barna haja az eg�sz arc�t bebor�tsa, majd h�tba veregette a szuny�k�l� Ront, aki morogva, de j�kedvûen viszonozta a bar�ti �dv�zl�st.

- Mi h�r a mugli vil�gb�l? – k�rdezte Ron, miut�n �s�tva majdnem lenyelte a f�l szob�t.

- A szok�sos. D�g unalom… de a nagyn�n�m most mondott n�h�ny �rdekes dolgot anyuk�mr�l. Majd k�sõbb elmes�lem. Ja �s volt egy dementor t�mad�s. T�bb mugli rosszul lett…

- Igen, hallottunk r�la, benne volt a tegnapi Esti Pr�f�t�ban – b�lintott Hermione.

- A nagyn�n�m �s nagyb�ty�m is ott voltak. Petunia n�ni majdnem el�jult tõl�k.

- Reggeli! Ron, szedd �ssze magad! – mondta Mrs Weasley az asztalon k�ny�klõ fi�nak, �s kezdte hordani a t�ny�rokat �s evõeszk�z�ket. Hermione felpattant �s seg�tett elk�sz�teni a r�ntott�t.

Harry is indult seg�teni, de Mrs Weasley visszaparancsolta a hely�re, mondv�n biztos f�raszt� volt az �tja. Harry hi�ba bizonygatta, hogy a hoppan�l�s nem j�rt semmi f�radts�ggal, az asszony v�g�l azzal �ltette vissza, hogy Hermion�nak �pp itt az ideje, megtanulni fõzni.

Ginny anyja elõbbi megjegyz�s�n nevetg�lve �lt le Harry �s Ron k�z�, majd �nt�tt mag�nak egy poh�r pitypanglevet.

- Mikor Hermione meg�rkezett p�r hete, minden�ron seg�teni akart any�nak, - magyar�zta a l�ny – de a v�ge az lett, hogy majdnem felgy�jtotta az eg�sz konyh�t. Az�ta anya szent k�teless�g�nek �rzi, megtan�tsa s�tni-fõzni…

- Nem az �n hib�m, hogy felgyulladt a serpenyõ! – v�gott vissza d�h�sen Hermione. – Fred �s George h�lye vicceit kellett hallgatnom, az�rt t�rt�nt az a… az a kis baleset.

- J�l van, dr�g�m, - nyugtatgatta Mrs Weasley - m�r mondtam, nem a te hib�d, hogy nem tanult�l meg m�g fõzni…

- De tudok fõzni!

A reggeli tov�bbi kellemes besz�lget�ssel telt, t�bbek k�zt a k�zelgõ esk�võrõl, amit Mrs Weasley a tavalyi �vvel ellent�tben, sokkal jobban v�rt, �s Harry azt is megtudta, hogy a Delacour csal�d tagjai, k�zt�k Fleur v�la nagymam�j�val j�võ h�ten, szombaton �rkeznek majd meg.

- Hol lesz megtartva az esk�võ? – k�rdezte Harry, mik�zben jav�ban falatozott az �zletes omlettbõl. Gyan�totta, hogy az Od� kertje nem el�g nagy egy ekkora rendezv�nyhez, hiszen a Weasley �s Prewett csal�d �nmagukban kitettek vagy harminc fõt, s a Delacour-ok m�g ki tudja, h�nyan lesznek.

- Oh, azt majd a mi kedves Muriel Prewett n�nik�nk h�z�ban fogjuk tartani, a r�gi Prewett birtokon. – magyar�zta j�kedvûen Mrs Weasley. - Tudod, Harry, a nagyn�n�m igen �reg m�r �s szereti, ha zajlik k�r�l�tte az �let. R�gebben sokszor megl�togattuk, mik�zben a gyerekek az iskol�ban voltak, n�ha t�bb h�napot is elt�lt�tt�nk abban a hatalmas h�zban… - mes�lte Mrs Weasley m�ltba r�vedõ tekintettel. - Gy�ny�rû h�z, majd megl�tod! Igaz-e, Arthur?

- Igen, dr�g�m, gy�ny�rû h�z.

- Nem rossz – vonta meg a v�ll�t Ron.

- B�na – d�nny�gte Ginny, hogy az anyja ne hallja, mit mond.

Harry visszafojtotta a nevet�s�t, majd letette a vill�t �s megk�sz�nte a reggelit Mrs Weasley-nek.

- Felmenn�k kipakolni a bõr�nd�met, hogy k�sõbb ne legyen r� gond.

- J�l van, kis dr�g�m, menj csak. Ron szob�j�ban lesz helyed…

- K�sz�n�m… Ron, Hermione, seg�ten�tek kipakolni? – fordult bar�taihoz Harry.

Hermione azonnal ugrott, Ron azonban elnyomott egy �s�t�st.

- Ismered a j�r�st, minek kell seg�…

Hermione megcsavarta Ron f�l�t �s maga ut�n vonszolta az emeletre.

A szob�ba �rve Harry elõsz�r azt hitte, v�letlen�l az ikrekhez nyitott be, mert a legkisebb Weasley fi� szob�ja nagyon megv�ltozott az�ta, hogy utolj�ra itt j�rt. A falakr�l eltûntek a narancss�rga kviddics poszterek, a Chudley Cs�zlik j�t�kosainak k�pei, melyek r�gen a szoba minden n�gyzetcentim�ter�t befedt�k. Feh�rre meszelt falak fogadt�k �s n�h�ny bekeretezett fot�, melyekrõl k�zelebb �rve meg�llap�thatta, hogy az egyik a Weasley-csal�d tagjait, a t�bbi Harryt, Hermion�t �s Ront mutatt�k. R�gi eml�kek voltak, egy-kettõn eg�szen kicsik voltak, ahogy Harry meg�llap�totta, tal�n m�sod�vesek lehettek. K�zt�k volt az a fot� is, amit Colin Creevy k�sz�tett Harryrõl �s Lockhartr�l, meg a Reggeli Pr�f�ta fot�ja is a Trim�gus Tusa bajnokair�l.

Harry egy kicsit megh�kkent, �s amint bar�tja beljebb terelte a szob�ban, r� kellett, hogy d�bbenjen, a r�gi, m�kamester Ron is felnõtt imm�r.

Harry ledobta a bõr�nd�t az �gy el�, kicsatolta �s elõh�zta az egyik zsebbe rejtett gyûr�tt bor�t�kot, Dumbledore level�t. �gy �rezte, ez most elsõbbs�get �lvez, a pakol�s k�sõbb is r��r.

- Harry, mi az? – k�rdezte k�v�ncsian Hermione a lev�lre mutatva.

- Egy lev�l Dumbledore-t�l. Egy b�cs�lev�l… m�sf�l hete kaptam meg, Fawkes k�zbes�tette…

- A fõnix? – csod�lkozott Ron.

- Aha… Hermione, azt hiszem jobb lesz, ha felolvasod, ahelyett, hogy �n mondan�m el… Egy kicsit neh�z. Jobb, ha sz� szerint hallj�tok.

- Rendben van… - mondta csendesen Hermione, majd �tvette a levelet, le�lt Ron �gya sz�l�re �s olvasni kezdett.

A lev�l �pp olyan hat�ssal volt bar�taira, amire Harry sz�m�tott. A kezdeti, szomor�s�ggal vegy�lt k�v�ncsis�g lassan k�nnyekbe f�lt, Hermione egyre t�bbsz�r akadt meg olvas�s k�zben, hogy kif�jja az orr�t, Ron pedig szob�ja fal�nak dõlve meredt a mennyezetre �s n�ha megcs�v�lta a fej�t.

A gy�szos hangulatot azt�n felv�ltotta a megr�k�ny�d�s:

- „Egyetlen ember van, aki megfelel ezeknek a k�vetelm�nyeknek: Perselus Piton” – jajistenem, ne… - ny�g�tt fel Hermione.

- Ezt nem hiszem el! – bõd�lt el Ron. - Hiszen nagyon j�l tudta, hogy ut�lj�tok egym�st…

- Olvass csak tov�bb – v�gott k�zbe Harry.

Hermione szipogva folytatta a felolvas�st.

- „… Menj el Perselus Pitonhoz ezzel a lev�llel, miut�n elolvastad! Õt m�r mindenrõl felvil�gos�tottam, tudja, amit �n tudok.” – ne! Ez nem lehet igaz!

- Hogy tehette ezt!? Hogyan lehetett ennyire vak?

Bar�tait ugyan�gy felkavarta a lev�l, ahogy õt mag�t. Hermione csorg� k�nnyei k�zt homlokr�ncolva meredt a lev�lre, majd, miut�n kezdte megem�szteni az olvasottakat, remegõ hangon k�rdezte:

- Harry, ugye tudod, hogy ez mit jelent?

- Igen… Ha Dumbledore elmondta neki, hogy tudunk a horcruxokr�l, akkor Voldemort m�r tudja, hogy tudjuk… �s ezzel mindennek v�ge.

- Va-vagyis… - Ron hangja hitetlenkedve csengett, mint aki nem akarja elfogadni a sz�rnyû igazs�got – ez azt jelenti, hogy… a h�bor�t m�r el is vesztett�k?

- Azt hiszem, igen.

Dermesztõ csend telepedett a szob�ra, nyomaszt�, szinte fojtogat� tan�cstalans�g. Ron arc�n l�tszott, hogy legsz�vesebben ord�tana d�h�ben, ak�rcsak Harry az �lmaiban. Hermione a levelet szorongatta, �jra �s �jra olvasta a sorokat, mintha el lenne rejtve k�zt�k b�rmilyen rejtett utas�t�s, b�rmilyen seg�ts�g, egy kib�v�… de nem volt semmi ilyesmi. Az igazs�g ott �llt feket�n-feh�ren. Dumbledore pont a Fõnix Rend �rul�j�t avatta be legrejtegetettebb titkaiba… Ak�rcsak Harry sz�lei �s Sirius. Õk is a j�zan�szre hallgatva d�nt�ttek Peter Pettigrew mellett, az �rul� mellett…

Csakhogy a F�regfarkk�nt is ismert f�rfi �s Piton �rul�sa k�zt volt egy l�nyeges k�l�nbs�g, amit Harry nagyon is tiszt�n l�tott: m�g Pettigrew �rul�sa a nagy�r buk�s�t is okozta egyszerre, addig Piton� ink�bb a gyõzelm�t seg�ti elõ…

Hermione �sszegyûrte a levelet, s ez mag�hoz t�r�tette Harryt a r�v�let�bõl. Tudta, hogy ennek a titoknak csak õk h�rman vannak a birtok�ban az eg�sz Fõnix Rendj�bõl, csak õk tudj�k, mennyire v�ls�gos a helyzet�k. A t�bbi auror mit sem sejt errõl… �gy nekik kell cselekedni, imm�r az �j inform�ci�k birtok�ban. S Harry azt is tudta, hogy bar�tai tõle v�rnak �tmutat�st. Ennek eleget kell tennie. Ez az õ feladata:

- Figyeljetek… tudom, ez most el�g rossz h�r…

- Hah, enyh�n fogalmazol… - horkantott fel Ron.

- …de akkor is musz�j megtal�lnunk Voldemort horcruxait, ha tudja is, hogy keress�k. Ha… ha elpuszt�tjuk õket, es�ly�nk lesz szembe sz�llni vele…

- Harry, ez rem�nytelen… - sz�lt k�zbe Hermione. – Ha Voldemort tudja, hogy el akarjuk puszt�tani a horcruxokat, akkor lehet, hogy m�ris csin�lt m�g t�bbet �s elrejtette õket m�shov�… vagy…

- Nem, nem! Ez egy�ltal�n nem biztos Hermione! – tiltakozott Harry, �s vett egy m�ly levegõt, hogy elõadja te�ri�j�t, amin az elm�lt napokban gondolkodott: - Ha Voldemort fel is k�sz�lt ellen�nk, v�gtelen sz�m� horcruxot nem csin�lhat! Ahogy �n kivettem Dumbledore szavaib�l, minden egyes l�lek-darabol�sn�l elvesz�t valamit… valamit a saj�t szem�lyis�g�bõl. Elsõnek a szeretet �rz�s�t �ldozta fel, mert azt m�r kor�bban se tartotta fontosnak… Ez�rt is volt neki f�jdalmas, mikor kor�bban hozz�m�rt, vagy mikor megpr�b�lt megsz�llni. Az elvesztett �rz�sek, melyek nekem megvoltak, �gett�k a test�t, mintha sz�t akarn�k fesz�teni, ak�r egy �k…

Mindig elvesz�tett valamennyit, de szerintem egy idõ ut�n m�r nem darabolhatja tov�bb saj�t mag�t, mert olyasmit is elvesz�tene, amire sz�ks�ge van… A szeme… a szeme bev�rzett �s elv�r�s�d�tt. Tudod, hogy tartja a mond�s, a szem a l�lek t�kre… �s a lelke s�r�lt. S�lyosan s�r�lt… Ha tov�bb daraboln�, csak �rtana mag�nak.

Ez�rt sokkal t�bb horcruxot nem fog csin�lni, maximum egy-kettõt.

Hermione �s Ron elgondolkodva r�ncolta a homlok�t, �gy tûnt, ez meggyõzte õket.

- Igen… azt hiszem, igazad lehet… - motyogta Hermione. – De akkor nagyon �vatosnak kell lenn�nk, ha a horcruxokat keress�k, mert Voldemort sz�m�t r�nk �s lehet, hogy hal�lfal�k fognak v�rni minket.

- Ezek szerint, m�g mindig j�nni akarsz? – k�rdezte Harry �s felvette a f�ldrõl Dumbledore t�bbsz�r�sen �sszegyûrt level�t.

- H�t persze, hogy j�nni akarok, m�r egyszer elmondtam! – fortyant fel a l�ny, s ezzel siker�lt mosolyt csalnia mind Harry, mind Ron arc�ra.

- �s te Ron? – tette fel Harry a f�l�sleges k�rd�st.

- Akkor se maradn�k itthon, ha az Imperius-�tokkal k�nyszer�ten�l! Veled megyek – sz�gezte le Ron.

Harry �s v�r�s haj� bar�tja egym�sra vigyorogtak, majd mikor kezdtek hozz�l�tni a pakol�snak, elismer�ssel ad�ztak Hermione var�zstudom�ny�nak, aki egyetlen p�lcaint�ssel a hely�re r�ptette Harry pul�vereit, tal�rjait �s zoknijait.

*

Harry tizenhetedik sz�let�snapja, s �lete m�sodik sz�let�snapi vacsor�ja igazi �lom volt a fi�nak. Mrs Weasley s�t�tt egy �nycsiklandoz�an finom h�tsz�nbõl �s petrezselymes burgony�b�l �ll� vacsor�t, amit egy nagy dobos torta koron�zott meg, tizenh�t �gõ gyerty�val, melyek Fred �s George var�zsvicc boltj�b�l sz�rmaztak, �s hangosan �nekelt�k a sz�let�snapi k�sz�ntõt.

A vacsor�n jelen volt a Weasley csal�d �sszes tagja, Bill �s Percy kiv�tel�vel. Bill Franciaorsz�gban tart�zkodott, ahol j�võbeli any�s�val, ap�s�val �s a Delacour rokons�ggal ismerkedett; valamint Percy, aki ki tudja hol volt �ppen.

Ez persze nem szegte kedv�t a Weasley csal�dnak, sem a t�bbi vend�gnek, Lupinnak �s Tonksnak, akik k�zen fogva �rkeztek meg az esti f�lhom�lyban �s igencsak boldognak tûntek.

- Boldog sz�linapot! – harsogta mindenki, mikor Harry elf�jta a gyerty�kat �s felv�gta a tort�t.

Az �zletes vacsora elfogyaszt�sa ut�n Harry �gy �rezte mag�t, mint egy j�l lakott oroszl�n, aki egymaga elfogyasztott egy eg�sz antilopot. Az aj�nd�kok sem v�rattak sok�ig magukra, Ron r�gt�n a kez�be nyomott egy borzalmasan becsomagolt valamit, amirõl Harry let�pkedve a pap�rt, meg�llap�totta, hogy egy �veg tizenk�t �ves Ogden-f�le L�ngnyelv-whisky.

Ginny mosolyogva �tny�jtott neki doboz Minden�zû Drazs�t, de mikor Harry �tvette az aj�nd�kot, a l�ny �szrev�tlen�l r�kacsintott. Harrynek nem volt lehetõs�ge elgondolkodni a gesztus jelent�s�n, mert a t�bbiek r�gt�n elhalmozt�k j�k�v�ns�gaikkal.

- Harry! – csapott Fred a fi� v�ll�ra. – Most m�r te is „nagyfi�” vagy, ahogy anya szokta mondani. Mi lenne, ha megbontan�nk azt az �veg whisky-t?

- Nem fogj�tok itt r�szegre inni magatokat, fiatalember! – figyelmeztette Mrs Weasley a fi�t.

Hermione aj�nd�ka egy p�r gy�ny�rû, fekete var�zs-csizma volt, ami elnyomta viselõje l�pteinek hangj�t – Harry ezt igen hasznosnak tal�lta, s azon nyomban eld�nt�tte, hogy ha �tra kel, ez lesz a l�b�n.

Charlie-t�l, Mr �s Mrs Weasley-tõl egy-egy nagy csomag �dess�get kapott, Lupint�l �s Tonkst�l egy ez�st, m�gikus ir�nytût, mely mindig megmutatja b�rmilyen v�rosnak a pontos ir�ny�t, Fred �s George aj�nd�ka, pedig egy Feneketlen Zs�k volt, melybe b�rmekkora t�rgyat is gy�m�sz�l az ember, a zs�k m�rete �s pehelyk�nnyû s�lya v�ltozatlan marad.

Az aj�nd�koz�s ut�n mindenki valami kellemes elfoglalts�got keresett mag�nak – olvasgattak, a Var�zsszem R�di� ad�s�t hallgatt�k, vagy, mint Ron �s Charlie, sakkozni k�sz�ltek.

- Ginny, dr�ga, egyszem h�gom! – vigyorgott George, amint le�lt a l�ny mell� a kanap�ra. – Hogy is van ez, mondd csak? Any�t�l hallom, hogy annak a Dean Thomas nevû fi�nak is kitetted a szûr�t. Sõt, azt csiripelik a madarak, hogy ut�na egy h�nap alatt valaki m�s is „�ldozatul esett”…

- Ha olyan j�l inform�lt vagy, minek k�rdezõsk�dsz? – csattant fel Ginny d�h�sen.

- Mert jobb szeretn�m a te sz�db�l hallani az igazi ok�t ennek a gyakori v�ltogat�snak, ahelyett, hogy a pletyk�kra hallgatn�k. �gy fenntartom a lehetõs�get, hogy megmagyar�zd…

- Mit? – Ginny m�r paprikav�r�s volt �s felpattant a kanap�r�l. – Mit k�ne neked megmagyar�znom? Semmi k�z�d hozz�, hogy mit csin�lok �s kivel, ezt m�r Ronnak is elmondtam tavaly!

- �n egy sz�t se sz�ltam most… - sz�lt k�zbe v�dekezõen Ron, aki a sakkt�bl�t �ll�totta fel az �tkezõasztalon.

- Igazad van, semmi k�z�m hozz� – mondta George tõle szokatlanul komoly arccal. – Csak sajn�lom azokat a szeg�ny szerencs�tlen fi�kat, akikkel…

PAFF! Ginny pofon v�gta a b�tyj�t, majd felrohant az emeletre �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

Harry is egyre k�nosabban �rezte mag�t, nem tudta, a jelenl�võk k�z�l h�nyan tudj�k, ki az a harmadik fi�.

George m�g egy darabig meglepõdve b�mult maga el�, azt�n legur�tott egy poh�r s�tõt�k levet.

- T�nyleg semmi k�z�d hozz�, Fred… - t�rte meg a csendet Ron.

- George vagyok.

- Az mindegy – torkollta le az �ccse. – Tavaly �n is �sszevesztem vele, mert �n se tudtam, mi a val�di oka, hogy fak�pn�l hagyta k�t bar�tj�t is…

- H�rmat, egy h�nap alatt…

Ron erre nem sz�lt semmit, csak v�ltott egy pillant�st elõbb Harryvel, azt�n Hermion�val, majd halv�nyan elmosolyodott �s folytatta a sakkb�buk fel�ll�t�s�t.

T�z k�r�l a t�rsas�g lassan elcsendesedett, Mr Weasley miniszt�riumi jelent�seket olvasgatott – ez egyre t�bbsz�r fordult elõ a h�bor� kit�r�se �ta. Olyan sok munka nehezedett a miniszt�riumi tiszts�gviselõk nyak�ra, hogy a t�l�ra m�r nem volt el�g az �gyoszt�lyok hat�kony mûk�d�s�hez. Mrs Weasley �s Hermione mosogattak – az asszony ragaszkodott hozz�, hogy megtan�tsa a l�nynak a konyhai munka minden cs�nj�t-b�nj�t, s most �pp egy hat�kony ed�nyt�rlõ bûb�jt tan�tott neki, amivel munk�ra b�rhatja a t�rlõkendõket, zs�rkapar�kat �s s�rol�kat.

Lupin �s Tonks a vacsora ut�n elb�cs�ztak �s t�voztak, õket k�vette Fred �s George, akiknek az �zlet�k f�l�tt volt egy kis lak�suk, �s ott aludtak. Ron �s Charlie sakkpartit j�tszottak, melynek sor�n az idõsebb Weasley fi� fogcsikorgatva pr�b�lt v�dekezni �ccse hat�kony t�mad�sai ellen – nem sok sikerrel. Harry egy darabig figyelte õket, s mikor m�r Ron sorban a harmadik j�tszm�t nyerte, l�tv�nyosan �s�tva elb�cs�zott mindenkitõl, az Esti Pr�f�t�val a kez�ben felm�szott az emeletre �s a szob�ba l�pve kit�rta az ablakot. A fogy� hold f�nye halv�nyan bevil�g�tott, keskeny f�nycs�kot vet�tve a szob�ba, megny�jtva a b�torok �rny�kait. Harry beleszimatolt a levegõbe �s m�lyen besz�vta a csod�s vir�gillatot, mely megt�lt�tte a t�dej�t, sz�v�t, lelk�t. F�radt szemmel az ablakp�rk�nynak t�maszkodva, p�lc�ja f�ny�n�l olvasgatni kezdte az �js�got.

Szinte minden cikk a S�t�t Nagy�rr�l, illetve a Miniszt�rium int�zked�seirõl sz�lt, k�l�n vizsg�l�bizotts�got alak�tottak, hogy kider�ts�k, ki dolgozik Voldemortnak �s ki nem. Megszaporodtak a rejt�lyes eltûn�sek, hal�lesetek, kviblik �s mugli sz�rmaz�s� var�zsl�k elleni mer�nyletek, �s t�bb v�rosban kezd eluralkodni a p�nikhangulat.