|
- Ez õrlet… ez hihetetlen… hogyan juthatott valaki ilyen messzire a jzansz hatraitl? – hebegett McGalagony, mikor Harry befejezte a mondandjt a horcruxokrl, Voldemort s Dumbledore tervrõl, Harry feladatrl s nem utols sorban a jslat pontos szvegrõl.
- s mindez a szemnk elõtt zajlott, Minerva – blintott Dumbledore professzor. – Te akkor voltl iskolaelsõ, mikor Tom Denem kinyitotta a kamrt. Emlkszem, megbztalak, hogy tartsd szemmel a fit, mert mr akkor gyanakodtam r. De sajnos sikerlt mindkettõnket lv tennie…
- Magt nem, professzor! – tiltakozott Harry. – n vltig lltotta mr akkor, hogy Hagrid rtatlan…
- Igen, gy van, de tettem-e brmit, hogy megakadlyozzam azokat a szrnyûsgeket? – tette fel a krdst Dumbledore inkbb magnak, mint Harrynek s McGalagonynak.
Harrynek eszbe jutott, mit mondott Dumbledore testvre, Aberforth. Szerinte a professzornak az lett volna a dolga, hogy az erejvel rendet tegyen a vilgban s megakadlyozza az ilyen esemnyeket.
- Professzor, beszltem a testvrvel… - kezdett bele Harry.
- , igazn? – mosolygott derûsen Dumbledore. – Mr rgen nem trsalogtam Aberforth-szal… Fl ve is elmlt mr, hogy leltnk beszlgetni.
- Szerinte Tom Denemnek nem lett volna szabad Roxfortba jrni… azt mondta õ is, hogy az n feladata lett volna megakadlyozni…
Dumbledore komoran blogatott, McGalagony csendben figyelt.
- s neked mi a vlemnyed errõl, Harry?
- Nem is tudom… - rncolta a homlokt Harry. – Ha lenne r lehetõsgem, biztosan visszacsinlnm a dolgokat, de gy, mint n akkor, hogy nem lennk benne biztos, miv vlik… Azt hiszem, n is engedtem volna Roxfortba jrni. Nem tudom, hogy brmit msknt tettem volna…
Dumbledore htradõlt festett karosszkben s elgondolkozva simogatta a szakllt.
- Ezek szerint a dntseim addig a pontig mg helyn valk voltak… Hol ronthattam el?
- Hol rontottad volna el, Albus? – krdezett kzbe McGalagony szomor tekintettel. – Nem lttad a jvõt elõre, csak azt tetted, amit minden igazgat tett volna: hagytad, hogy egy tehetsges dik tanulhasson.
Dumbledore hmmgtt.
- Taln pp az volt a baj, hogy igazgatknt cselekedtem – szlt halkan a portr. – Harry?
Harry a megszokott szkben lt s a cipõjt bmulta, gy gondolta vgig az elmlt tven vrõl szerzett informciit s a mr ismert kvetkezmnyeket. Lassan, megfontoltan vlaszolt a krdsre:
- n nem igazn tudom, mi lett volna akkor a helyes dnts, de… taln r kellett volna venni Dippett igazgat urat, hogy vegye fel Denemet SVK tanrnak…
- MI?! – csattant fel dbbenten Armando Dippett igazgat portrja, kzvetlenl Dumbledore- mellett. – Azok utn, hogy mi lett belõle, mg helyesnek tartottad volna felvenni Tom Denemet?
Dumbeldore ezzel szemben derûsen blogatott, mintha egy iskolai tananyagon tprengennek Harryvel.
- Pontosan, kedves Dippett igazgat r! Harry jl ltja. Valban ez lett volna a clravezetõ dnts, hiszen gy rajta tarthattuk volna a szemnket Tomon, radsul nem lett volna lehetõsge beutazni a vilgot, tapasztalatot gyûjteni.
- s… s a horcruxok? – szlalt meg ismt McGalagony. – Nem azt mondtad, Albus, hogy Tudjukki azrt akart az iskolban maradni, hogy rtehesse a kezt Griffendl Godrik kardjra?
- De valban – helyeselt Dumbledore -, csakhogy az az egy horcrux, amit elksztene, megrte volna, cserbe, hogy rajta tarthassam a szemem…
Harry szeme az ezst kardra vndorolt, onnan pedig a mellette nyugv Teszlek Svegre. Ez azt jelenten, hogy Voldemortnak nem lehetett eslye a Sveg kzelbe frkõzni?
- hm… professzor? – vgott Harry a festmny szavba. – A horcruxokkal kapcsolatban lenne mg nhny mondani valm.
- Hallgatunk, Harry.
- Nem tudom, hogy tisztban van-e vele, de a medl, amit talltunk a barlangban, nem az eredeti volt, hanem egy hamistvny – Harry vrakozva nzett Dumbledore-ra.
- Sejtettem, hogy az, mikor hozzrtem – sima volt a fellete, reztem. De sajnos nem volt idõm alaposabban megvizsglni – vlaszolta a portr.
- De azta mr sikerlt a nyomra bukkannom s elpuszttottam… - folytatta Harry, s beszmolt Regulus Black-rõl, a Szrnyas Vadkanban tett ltogatsrl s a horcrux sszetrsrõl.
- Brav, Harry! Igazn rlk! – lelkendezett a festmny, s a volt igazgatk s igazgatnõk is megtapsoltk Harryt.
- Sikerlt elpuszttanod egyet? – csodlkozott McGalagony, s lthatan ritkn jutott szhoz a sok, nyakba zdul informcitl.
- Hermione s Ron segtsgvel – javtotta ki nmagt Harry. – s mr van nhny jabb trgy, amire gyanakszunk s szeretnnk megvizsglni, de… azt hiszem jobb, ha elõbb megkrdezem a professzort, hogy õ mr foglalkozott-e velk.
- llok rendelkezsedre, Harry – mosolygott a portr.
Harry megkszrlte a torkt s megprblta sszeszedni a gondolatait, hogyan is kezdjen bele. Semmikpp sem akarta a Teszlek Sveg elõtt elmondani ezt, ezrt gy dnttt, hogy kihagyja azt a rszt, majd mskor megvizsglja.
Elmondta a tbbi lehetsges horcruxot, a kardot – amire Dumbledore professzor rgtn megjegyezte, hogy vatossgbl havonta ellenõrizte, onnantl, hogy megtudta, hny horcruxot akart kszteni Voldemort -, a szobrot, Hollht kszereit, s a Black-csald pecstnyomjt, s Harry ezzel kapcsolatban kifejtette a gyanjt, hogy a Black-ek esetleg Hollhti Hedvig leszrmazottai lennnek.
- Nem tudok rla, hogy nagy õstõl szrmaznnak, de taln…
- Phineas! – szlt McGalagony az egyik festmnynek, ami Phineas Nigellust, Sirius kapjt, a Roxfort valaha volt legellenszenvesebb igazgatjt brzolta.
Phineas lmosan stott, de szemeit az igazgatnõre fggesztette.
- Hallott mindent?
- Igen, hallottam, McGalagony, s biztosthatom rla az ifj Pottert, hogy a csaldomnak semmi kze ahhoz a nõszemlyhez…
Harry csaldottan hallgatta a portr szavait.
- Biztos benne?
- A leghatrozottabban! – blintott Phineas. – A Black-ek egy õsi, kelta druidtl szrmaznak… a neve sajnos mr nem maradt fenn. Csaldom egyes tagjai meg voltak rla gyõzõdve, hogy az a bizonyos druida nem ms, mint a nagy Merlin, de szerintem ez csak egy kis szpts a csaldfnkon…
Harry most csendben maradt, s csak fl fllel hallgatta, ahogy Phineas a csaldjrl mesl, s McGalagony szmba veszi a lehetsges Hollht-leszrmazottakat. Esze a tovbbi teendõkn jrt. Idig eljutott bartaival, elpuszttott egy horcruxot, de tovbbi feladatok vrnak r. Elsõknt azonban az igazgatnõre:
- McGalagony professzor – szltotta meg Harry, s a tanrnõ figyelme mris õr vndorolt. Harry szava egy pillanatra elakadt, valamirt mg furcsa volt neki, hogy most, Dumbledore halla utn mindenki olyan figyelemmel viseltet irnta, mint rgen az igazgat fel.
– Szeretnm, ha megbeszlne egy tallkozt a Fõnix Rendje nhny tagjval, akiknek elmondanm ezeket a dolgokat.
McGalagony blintott beleegyezse jell.
- Mikorra szervezzem meg a tallkozt?
- Ha lehet, minl hamarabb. Tudom, hogy sok a dolguk, de j lenne, ha a ht vgn mr sor kerlne r.
- Ez megoldhat…
- J. Akikre gondoltam, Remus Lupin, Mr Weasley, Tonks s Rmszem Mordon… Szvem szerint Hagridot is beavatnm, de azt hiszem, neki pp elg dolga van gy is, s… ht, tudja milyen Hagrid, professzor. Egy kicsit szsztyr…
- rtem, Harry. Ha, minden jl megy, pnteken tallkozhatunk… Addig is szeretnm, ha itt maradntok az iskolban. Ne kszljatok el semerre, de az irodt brmikor hasznlhatjtok, Miss Granger s Mr Weasley is. Itt senki nem hallgat ki titeket, biztonsgosan beszlgethettek.
Harry megksznte a szvessget, s magban eltklte, hogy elsõ dolga lesz az irodban elbeszlgetni a Teszlek Sveggel.
*
A kvetkezõ napok sorn sem csitult a Harryk rkezse miatti ltalnos dbbenet, tallgatsok s a bosszant krdezõskdsek sora, ami mg a tanrokra is kiterjedt, fõleg Hagridra s Fleur-ra. Mikor msnap reggel Harry, Ron s Hermione megltogattk Hagridot, rvidesen kiderlt, hogy rossz irnyba indultak el: a legett vadõr-lak nem plt jj, ugyanis McGalagony professzor ragaszkodott hozz, hogy a legends lnyek gondozsa tanr vgre mlt helyet kapjon az iskola falai kzt. Ezrt Hagrid szmra nmi trtgt bûbjjal berendeztek egy flszinti helysget s irodt.
Harryk itt tallkoztak rgi bartjukkal, s megllaptottk, hogy az j lakhely egyltaln nem illik Hagridhoz. Ezt õ is gy ltta:
- Olyan furcsa ez az egsz, nem? – drmgte Hagrid, mikzben tet nttt bartainak. – Mr semmi sem a rgi… Minden annyira j s idegen… Ez mr nem az a Roxfort, amit az otthonomnak tekintettem.
- El akarsz kltzni? – kapta fel a fejt Ron.
Hagrid legyintett.
- Ugyan, hov mennk? Sehol se ltnak szvesen egy flrist.
Harry, Ron s Hermione sszenztek. Hagrid ezt szrevette s homlokrncolva meredt rjuk.
- Mire gondoltok?
- Szerintnk van egy hely, ahol szvesen ltnnak, Hagrid… - mondta vigyorogva Harry. – Madame Maxime biztosan rlne, ha a kzelben lennl.
Hagrid megcsvlta bozontos stkt.
- Nem-nem… - tiltakozott. – Nem mehetek innen el, mikzben dl a hbor. Majd ha vge lesz ennek az õrletnek s Tudjtokki meg Piton hat lb mlyen a fld alatt lesz, akkor fogok elmenni… De addig Olympe-nak vrnia kell… s tudom, hogy vrni fog.
Harry htradõlt a szkben s a semmibe bmult. Hagrid pont gy beszlt, akrcsak õ.
- Van valami j dolog, amirõl beszlhetsz neknk? – tette fel a krdst Hermione, ami mindkt bartjt izgatta.
Hagrid drmgtt valamit a szaklla alatt, de nem rtettk pontosan, csak nhny szt, mint: „minden lben kanl” meg „beletik az orruk”.
- Hagrid, ne csinld mr! – csattant fel Ron. – Egy ht mlva szerintem mi is a Fõnix Rendje tagjai lesznk, mert olyan dolgokat tudunk, amit senki ms!
Ez hatott, Hagrid homlokrncolva abbahagyta a drmgst.
- Minek voltatok tvol, he? – morogta bosszankodva. – Akrmi trtnhetett volna veletek, ti meg csak mszkltok az orszgban… Van fogalmatok rla, hogy reztem magam, amikor nem lttalak titeket az vnyit lakomn? Dumbledore… Dumbledore halla utn csak addig r valamit ez a hely, amg itt vagytok…
Hermione mosolyogva tlelte Hagrid karjt, Harry s Ron pedig htba veregettk az rist.
- Mi ez a zagyvasg, hogy bevesznek titeket a Rendbe?
- Nem zagyvasg, de egyltaln nem biztos, hogy bevesznek… - jegyezte meg Hermione.
- De fontos dolgokat tudtunk meg a professzortl – folytatta Harry -, olyanokat, amiket csak neknk mondott el.
Hagrid mordult egyet, de csak gy helyeslõen – lthatan egyet rtett azzal, hogy ha Dumbledore csak nekik mondta el, akkor az gy is van rendjn. Vgl kiegyenesedett a szkben s sszeszedte a kirlt tes csszket.
- Ha mr kszltok, tudnotok kell, hogy nem csak a hallfalktl kell tartanotok – mondta, majd megknlta bartait egy tl kõkemny stemnnyel, amit Harryk udvariasan visszautastottak.
- Mostanban elg komoly problmk vannak a Gringotts krl… a koboldok nem nyugszanak, s azt hiszem, hogy szz v utn jabb koboldlzadsnak nznk elbe.
- Ennyire komoly a dolog? – csodlkozott Ron.
- Bezony… A nyavalys vezetõjk, Ragnok szerintem, ki akarja hasznlni, hogy a Minisztrium a hallfalkkal van elfoglalva. Tbb engedmnyt s rszesedst akar kicsikarni a banknak a varzslk pnzbõl.
- s ezrt lni is kpesek? – hitetlenkedett Harry.
- Egy koboldnak a pnz az istene – legyintett Hagrid. – Ezek mindent megtesznek az aranyrt…
A dlelõtt tovbbi rsze kellemes beszlgetssel telt, vgl ebdidõ utn Harryk visszavonultak a rgi szobjukba, aminek az ajtajn a hetedvesek felirat dszelgett.
A kvetkezõ ht unalmasabban telt, mint ahogy azt Harry vrta. Õ s bartai vasrnap este tudtk meg, hogy ekkorra tûztk ki a tavalyi tdvesek R.B.F. s a volt hetedvesek R.A.V.A.Sz vizsginak beptlst, amik Dumbledore professzor halla miatt maradtak el. Erre a htre visszajttek az iskolba a tavalyi hetedvesek, kztk Cho Chang is, aki tovbbra sem volt hajland ksznni Harrynek – igaz, Harry ezt egyltaln nem is bnta.
Ginnynek a vizsgk semmi ideje nem volt bartaira, br szeretett volna minl tbb idõt Harryvel tlteni, de Hermione szigoran rparancsolt mind Harryre, mind a lnyra, hogy tartsk magukat tvol egymstl egszen pntekig.
Ezzel egy idõben Hermione megprblta rvenni Ront s Harryt arra, hogy ha mr itt vannak, jrjanak be a hetedvesek rira. Harry azonban az elsõ mgikus nvdelem ra utn gy hatrozott, hogy kszni, õ nem kr Fleur kitntetett figyelmbõl, ami azzal jrt, hogy minden egyes mondata utn, amit a patrnus-bûbjrl s a dementorok elleni vdekezsrõl diktlt, kikrte Harry vlemnyt.
Ron s Hermione maradtak, szinte minden rn – a mr emltett mgikus nvdelmen Harry meggyõzõdse szerint a tanrnõ szpsge marasztalta ott Ront, az tvltoztats tanon, bûbjtanon s bjitaltanon pedig Hermione szigor tekintete.
Harry htfõ dlutn, miutn kijelentette, hogy nem brjk lektni a tanrk, visszavonult, de nem a klubhelysgbe, hanem az igazgati irodba. Kimondta a jelszt („Szõrs McBoon”), mire a kõszrny flreugrott, Harry pedig felment a csigalpcsõn. Br biztos volt benne, hogy az igazgatnõ nincs a szobban, mert tudta, hogy most van a dupla tvltoztatstan, azrt puszta udvariassgbl bekopogott, mielõtt kinyitotta az ajtt. Ott egy teremtett llek sem volt, csupn a festmnyek szuszogsa s horkolsa hallatszott.
Harry pillantsa azonnal a Teszlek Svegre esett. Becsukta az ajtt s beljebb lpett a szobban. Kzben kihzta a varzsplct a nadrgja zsebbõl, s a Svegre szegezte.
- Mit csinl, fiatalember? – hallatszott egy felhborodott hang Harry hta mgtt, amire sszerezzent. Az egyik reg igazgatnõ rivallt r, mikor megltta, hogy egyedl, kivont plcval ll az igazgati iroda kzepn. Harry nem tulajdontott neki klnsebb figyelmet, csak a vlla fltt htraszlt a boszorknynak.
- A dolgomat… Invito Sveg! – tette hozz gondolatban, s a Teszlek Sveg lereplt a szekrny tetejrõl egyenest Harry kezbe.
Harry az asztalra tette a fejfedõt s jra rszegezte a plcjt. Elvgezte az ellenõrzõ bûbjt, s a Svegbõl vkony fstcsk tekergett elõ, mintha valaki gyertyt gyjtott volna a belsejben. A fst msodpercek alatt kis felhõv duzzadt s egy fejet formzott. Egy hossz, vrs haj s szakll fiatalembert, akit Harry Griffendl Godriknak vlt. A fst csak egy pillanatra mutatta az arcot, utna tovbb alakult, s most egy gesztenyebarna haj, csodlatosan szp nõi arcot formzott. „Ez lehetett Hollhti Hedvig” – gondolta Harry. Utna egy pufk, szõke haj boszorkny kvetkezett, aki kedvesen mosolygott a kpen – Hugrabug Helga.
A negyedik arc sem vratott magra, most Mardekr Malazr szõrs, fekete haj s szakll, mogorva arca kvetkezik… de nem ez trtnt. A fstfelhõ halvnyan mutatott ugyan egy torzonborz alakot, de a kp nem tisztult ki, nem lehetett felismerni, ki az. Vgl a kp tovbb alakult, s egy tdik arcot alkotva, most mr tisztn ltszott: egy vllig rõ fekete haj, zld szemû frfi.
Harry azon vette szre magt, hogy hevesen zihl s le kell lnie egy szkre. Lelt az rasztal el, s fejt megtmasztva eltakarta az arct. Mlyeket llegzett, hogy sszeszedje a gondolatait.
Szval tnyleg horcrux! Alig brta elhinni, hogy Voldemort horcrux-sz vltoztatta a Teszlek Sveget. Htradõlt a szkben, elõvarzsolt egy fa serleget s megtlttte vzzel. Le kellett hûstenie magt a felismers izgalmtl. A fst mg mindig gomolygott a Svegbõl, jra mutatva ngy tiszta s egy elmosdott arcot. Ekkor mr tbb festmny is bren volt s figyelte az esemnyeket, kztk Dumbledore professzor is.
- Professzor, ltja ezt? – krdezte sztnsen Harry volt igazgatjtl.
- Igen Harry, ltom – felelte Dumbledore teljes nyugalommal. – De vajon te ltod-e? – tette hozz, mikor Harry jra a plcrt nylt, hogy eltntesse a fstt.
- Mit kellene mg ltnom? – Harry mozdulata flbe maradt. Aztn szeme a professzorra meredt.
- Felttelezem, gy hiszed, hogy a Teszlek Sveg egy horcrux, igaz?
- Persze hogy az! – csattant fel Harry idegesen. – Tisztn kivehetõ Voldemort arca!
Dumbledore homlokrncolva gondolkozott s a szakllt simogatta.
- Valban, de n a msik arcra gondoltam. Arra, amelyik elmosdottan ltszik.
Harry jra vgignzte a kpsort, de semmi mst nem vett szre, semmi egyb rszletet.
- Szerintem ez Mardekr lehet… nem tudom, ki ms lehetne…
- Persze, hogy Mardekr! – blintott a professzor. – A lnyeg az, hogy mirt elmosdott? Vajon mirt?
Harry trte az agyt, ujjai kzt forgatva a kis serleget, de nehezen brt gondolkodni. A professzor trelmesen vrt, Harry pedig megint htradõlt a szkben, gy figyelte a fstt.
Ha az egyik eredeti arc elmosdottan van jelen, akkor az azrt van, mert valaki manipullta… valaki httrbe szortotta. De mirt pont Mardekrt szortotta httrbe Voldemort? Mirt nem Griffendlt, vagy valamelyik boszorknyt?
Harry kezbõl kiesett a serleg s elgurult a fldn. Bosszankodva felllt, hogy utna menjen, de mikor lenylt a kis pohrrt, a keze flton megllt.
Felnzett Dumbledore kpre s kiss bizonytalanul hangosan gondolkozott tovbb.
- Voldemort httrbe szortotta Mardekr szemlyisgt… mgpedig azrt, hogy helyette az v kerljn elõtrbe… s ezt csak egy varzslattal tudta megcsinlni! Egy zagyvl tokkal! – Harry ezt mr sokkal hatrozottabban mondta ki, Dumbledore arca pedig egykettõre felderlt.
- Pontosan Harry! – mosolygott a portr. – s mire vezet mindez?
- Arra, hogy a Sveg nem horcrux, csak manipulltk! Ha horcrux lenne, a negyedik arc nem volna elmosdott, mert egy tovbbi, tdik szemlyisg lenne jelen. De Voldemort arca nem tdik, hanem a negyedik helyn van, azrt…
-… azrt, hogy õ dntse el, ki kerl a Mardekrba s ki nem – blintott Dumbledore. – s ehhez nincs szksge llek darabra.
Harry felvette a serleget s megtlttte vzzel, majd kortyolgatva visszalt a szkbe.
- n tudta – mondta a festmnynek. – n mr leellenõrizte, igaz?
- Igen – felelte Dumbeldore.
Harry eltntette a fstt s zsebre tette a plcjt. Mikzben kiitta a pohr tartalmt, jabb krdsen tprengett.
- Akkor mirt nem javtotta meg? – krdezte Harry az igazgattl. – Mirt hagyta, hogy a mardekrba olyanok kerljenek, akik Voldemort prtjn llnak majd?
- Pontosan ezrt Harry – vlaszolta nemes egyszerûsggel.
Harry rtetlenl pislogott.
- Hogy…?
- Gondolkozz Harry, gondolkozz! – rtta meg Dumbledore. – Voldemortnak az volt a terve, hogy sszegyûjtse azokat, akiket hasznlhat a cljai elrse rdekben. Kivlasztotta õket a tmegbõl s elklntette. s mr megint nem gondolkozott tovbb, mint a sajt kicsinyes rdekei!
Azrt nem javtottam meg a Sveget, mert azzal, hogy kln vlasztja a Voldemort eszmi fel hajl dikokat, nem csak Voldemort ltja t a helyzetet, hanem n is! Voldemort valsznûleg mindenkpp megtallta volna a hozz hûeket, azokat, akik osztjk a nzeteit, mint ahogy az nhny ms hzbl val dikkal is megtrtnt. A Sveg manipullsa csak kiss megknnytette a dolgt. Az n dolgomat viszont nagyon megknnytette!
Annak ellenre, hogy igazgat voltam, nem tudtam szemmel tartani minden egyes dikot, csak azokat, akik rdemesek voltak a figyelmemre. De gy, hogy a Voldemorthoz hz dikok kln kerltek, szinte kilgtak a tmegbõl, mindegyikket egyszerre tarthattam szemmel nhny tehetsges tanrom segtsgvel. Figyelhettem a kztk zajl dolgokat, a tmkat, amik elõkerlnek egy-egy beszlgetskkor, a csoportokat, trsasgokat, amiket alaktanak. Voldemort ezzel a hzsval az n malmomra hajtotta a vizet. s, amint lthatod ez az oka annak, hogy hagytam minden egyes dikot a Roxfortba jrni, mindenkit, akiben a varzsls szikrja megtallhat volt, legyen vrfarkas, flvmpr, flris vagy majdnem kvibli az illetõ. Mert gy megtudhattam, hogy hov hz a szvk. Ha ezek az emberek nem lehetnnek roxforti dikok, knnyen ldozatul eshettek volna Voldemort akaratnak, s mire felocsdnnak, mris a hallfalk sorai kzt talljk magukat.
Harry ttott szjjal nzett Dumbledore-ra s a Teszlek Svegre, s magban el kellett ismerni, hogy reg igazgatja zsenialitsa mg gy, a sron tlrl is rengeteg meglepetst tartogat szmra. Hitetlenkedve csvlta a fejt, hogy feldolgozza magban a hallottakat, vgl elmosolyodott, aztn nevetni kezdett. Hangosan, hosszan nevetett, egytt Dumbledore-ral, Dippett igazgatval s a tbbi varzsl s boszorkny festmnyvel.
*
Pnteken dlutn befejezdtek a vizsgk, s Harry vgre eltlthetett egy kis idt Ginnyvel. Sajnos ezt az idt nem a tparton, a fk rnykban tlthettk – egyrszt, mert vihar tombolt, msrszt ez elg feltn lett volna, ezrt Harry jabban legtbbet ltogatott helyre, az igazgati szobba mentek beszlgetni.
- Hogy sikerltek a vizsgid? – krdezte Harry, mikzben a lnnyal az igazgati iroda hideg kvezetn ltek a kandall eltt, minl tvolabb az ablaktl s az odakint tombol elemektl.
- Nem lettek rosszak… azt hiszem, mind sikerlt – felelte a lny. – A bbjtan s a stt varzslatok… ja, nem. A mgikus nvdelem s a bbjtan lett a legjobb. Nem vtettem hibt a gyakorlatin, s azt hiszem, hogy az elmlet is jl ment. Tudod, j tanrom volt – tette hozz, s Harryre kacsintott.
Harry megcskolta.
- A DS-ben te voltl a legtehetsgesebb, a tanrnak nem sok dolga volt…
Ginny legyintett, majd folytatta:
- Az tvltoztatstan se ment rosszul… Egy borzot kellett tvltoztatnom, de gy, hogy csak a lbait s a szrt transzformljam.
Harry felvonta a szemldkt, majd elnevette magt.
- A vgn gy nzett ki, mint egy kopasz vakond…
A vlasztott tantrgyaim voltak a legknnyebbek, tudod nekem csak legends lnyek, meg mugliismeret volt, mert a tbbi egyltaln nem rdekelt. Szval, sszessgben vve nem panaszkodhatom…
- Ha gy folytatod, iskolaels leszel – vigyorgott Harry.
- Nem, fjj! – nevetett a lny. – Akkora megalztatst nem viselnk el, az biztos!
Nhny festmny a fejt csvlta. Dumbledore portrja ppen aludt, a karosszk tmljnak dlve bksen szuszogott, mint a professzor halla estjn.
Odakint nagyot drdlt az g, s villmok cikztak t rajta. A meleg irodban szerencsre nem sokat lehetett rzkelni a zord idjrsbl, csak a zajokat s fnyeket. Harry gyengden megfogta Ginny kezt s egy cskot lehelt r. Ez utn benylt a talrja zsebbe, elhzott egy barna paprba csomagolt zsebknyv mret trgyat, s Ginnynek adta. A lny kibontotta, s elkerlt belle egy poros, rgi tkr.
Harry kt nappal ezeltt akadt r a tkr darabjaira rgi utazldja mlyn, amit tbbi holmijval egytt a Feneketlen Zskba gymszlt. Mikor megtallta s jra elolvasta a htoldaln lv utastst, ami Sirius kzrsa volt, Harrynek egyszerre remek tlete tmadt, hogyan tarthatn fnn a kapcsolatot Ginnyvel, mikor tvol vannak. Akkor azonnal megjavtotta a tkrt s becsomagolta.
- Ezt Siriustl kaptam egyszer - magyarzta a fi, mikor Ginny krd arccal nzett r. - Egy ikertkr, vagyis ha beszlni akarsz azzal, akinl a prja van, csak mondd a nevt a tkrbe. A prja a Grimmauld tren van, szval, ha visszamentem oda, megkeresem s beszlgethetnk anlkl, hogy brki lehallgatna.
Ginny csillog szemmel nzte a tkrt s letrlgette rla a port.
- Ksznm – mondta, s meglelte Harryt.
Sokig ltek gy a tz eltt, lelkezve, vgl Ginny elhzdott.
- Harry, mondd mr el, mirt jttnk pont ide? – krdezte a lny.
- Vrunk nhny emberre, nhny Rend tagra. Ha jl tudom, desapd is itt lesz.
- Apa idejn? De ht… Vrjunk csak, te tervezel valamit! – mosolygott a lny. – Valami komoly dolog van kszlben, igaz?
- Igen… elhatroztam, hogy elmondom nekik, amit Dumbledore professzortl tudok. Mindent, ami Voldemorttal kapcsolatos.
Harry s Ginny sztnsen a festmnyre pillantottak.
- s… s nekem is elmondod?
- Ezrt hoztalak ide! Szksgem van mindenkire, akiben megbzhatok.
Ginny megcskolta Harryt, s ekkor kopogtak az ajtn. Harry az ajthoz ment, hogy beengedje Ront s Hermiont, akikkel mr korbban megbeszlte, hogy itt tallkoznak az rk utn.
- Na csakhogy itt vagytok – ksznttte bartait.
- Jaj, Harry, kr, hogy nem jttl be Fleur rjra, olyan izgalmas volt! – lelkendezett Hermione, Ron ezzel szemben csak megvonta a vllt s lehuppant az egyik szkre.
- Az rzelem alap varzslatokrl kezdtnk tanulni, tudod, mint a patrnus bbj, mert ez mr R.A.V.A.Sz.-szint tananyag, s neked ez biztosan nagyon jl menne, hiszen…
- Hermione, elg mr! – torkollta le Ron lmosan a lnyt. – Egsz eddig lelkendeztl. Klnben meg Flitwick rja most sokkal rdekesebb volt. A…
- Flitwick a kombinlt varzslatokra tantott, egsz vben ezt fogja tantani, mert ez a bbjtan legeslegnehezebb ga. De nem kellene csodlkoznom, mert mondtk, hogy a hetedik v a legizgalmasabb, persze, a legnehezebb is, de…
- HERMIONE! – kiltott fel krusban Ron, Harry s Ginny, st mg nhny portr is a tiltakozk kzt szerepelt.
Dumbledore festmnye lmban mordult egyet, s feje a msik oldalra billent.
Tz perc is eltelt mr, mikor lpsek s beszlgets zaja hallatszott az ajtn tlrl, majd belpett McGalagony professzor, mgtte pedig sorban Tonks, Lupin, Mr Weasley s a dng lpt Rmszem Mordon.
A vendgek sorban kszntek Harryknek, Mr Weasley pedig meglelgette gyermekeit. Mordon mgikus szeme Harryt frkszte, mint egy rntgensugr.
- Szervusz Harry - Lupin kezet fogott Harryvel, s a fi szrevette, hogy volt tanra trelmesen vrakozva, de szakadatlanul t figyeli – vgl elhelyezkedett egy karosszkben, amit McGalagony varzsolt el a vendgek szmra. Idkzben Dumbledore portrja is felbredt s dvzlte a vendgeket, majd csendesen figyelte az esemnyeket.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
