8. fejezet
Godric’s Hollow

A hideg sz�l Harry arc�ba csapott, ahogy k�t bar�tj�val a hajnali f�lhom�lyban �tv�gtak a Prewett-birtokon, a dombok �s v�lgyek k�zt, egyre messzebb, hogy kiker�ljenek a h�z k�r� vont dehoppan�l�s g�tl� bûb�j hat�k�r�bõl. M�r t�z perce gyalogoltak, maguk m�g�tt hagyt�k az emelkedõt, melyre az impoz�ns h�z �p�lt, �tl�ptek a m�gikus hat�rvonalon – mely kisebb fejf�j�ssal j�rt Harrynek, de m�r r� se heder�tett -, �s az �ber bagolyszemektõl k�s�rve k�sz�ltek egy �jabb meredek domboldal megm�sz�s�ra.

Harry sehogy sem tal�lt mag�ban b�k�s nyugalmat – ami most nem volt meglepõ. Tov�bbra is szapor�zta sz�vdobog�s�t az az izgalom, amit elõzõ este �ta �rzett, mikor Ronnal �s Hermion�val egy�tt hirtelen elhat�rozt�k, hogy elindulnak. Nem r�m�tõ volt az izgalom, �pp ellenkezõleg, �r�lt, hogy v�gre tehet valamit. M�r r�gen t�l volt azon, hogy puszt�n egy feladat s�lya rettentse meg, a f�lelemnek m�r sokkal k�zzelfoghat�bb oka volt. Harry tiszt�ban volt vele, hogy a feladat�t�l nem kell f�lnie, a feladata maga a f�lelem elnyom�sa.

Mint ahogy azt a h�rom j� bar�t sejtette, elhat�roz�suk �ltal�nos k�zhangulat-roml�st okozott a fõhadisz�ll�son. Mikor a vacsor�n�l bejelentett�k t�voz�suk idõpontj�t, melyet a lehetõ leghamarabbra, m�snap hajnali n�gyre tûztek ki, a h�zban jelen l�võ minden ember m�shogy reag�lt. Mrs Weasley, aki �pp a t�ny�rokat �s evõeszk�z�ket vitte vissza a konyh�ba, mindet elejtette, mikor Ron hidegen k�z�lte vele a t�voz�s t�ny�t. Muriel n�ni, aki az Esti Pr�f�t�t olvasgatta, erre leeresztette az �js�got, �s homlokr�ncolva f�rk�szte Harry arc�t. Harry gyorsan elford�totta a fej�t, mert gyan�totta, hogy a n�ni legilimenci�val pr�b�lja kider�teni t�voz�suk ok�t.

Ginny nagyon szomor� volt, l�tszott rajta, hogy legsz�vesebben õ is vel�k tartana, s Harry lelke egy pontj�n ugyan�gy v�gyott erre. A l�ny meg�lelte mindh�rmukat, s ez a t�bbi jelenl�võt is erre �szt�n�zte. Nem ellenkeztek, nem tiltakoztak, m�g Mrs Weasley sem. Harry�k elb�cs�ztak az asszonyt�l, Mr Weasleytõl, Billtõl, Fleurt�l, Muriel n�nitõl �s Ginnytõl. A b�cs� ut�n felmentek a szob�jukba, magukra hagyva a csal�d t�bbi tagj�t. Itt befejezt�k a pakol�st, m�g egyszer �tn�ztek mindent, hogy biztosan semmi fontosat ne hagyjanak itthon, majd mugli ruh�kba �lt�ztek, be�ll�tott�k az �bresztõ �r�t hajnali n�gyre, majd lepihentek. Hermione �s Ron a k�t �gyra hemperedett le, Harry pedig egy k�nyelmes fotelben szuny�k�lt el. Az �bresztõ�ra pontosan keltette õket, s t�voz�suk is a terv szerint zajlott…

A h�rom j� bar�t kellõ t�vols�gba �rt a h�zt�l, �s felk�sz�ltek a hoppan�l�sra. Elõzõ este megn�zt�k egy aut�s atlaszban, merre tal�lhat� Godric’s Hollow, hogy legyen valami fogalmuk arr�l, hov� hoppan�ljanak. Ismert�k a r�gi Potter-h�z c�m�t (Cormak utca 7.), Harry m�r napokkal kor�bban megk�rdezte Lupint�l, m�g a n�zetelt�r�s�k elõtt. Lupint persze nem ejtett�k a feje l�gy�ra, s akkor r�gt�n megsejtette, hogy Harry meg szeretn� l�togatni sz�lei h�z�t. Felaj�nlotta a fi�nak, hogy ha lesz r� ideje, �s kellõen biztons�gos lesz egy ilyen utaz�s, elviszi oda. Harry �r�mmel belegyezett, b�r bel�l tudta, hogy nem mehet Lupinnal egy�tt. Mindenk�pp itt akarta folytatni az utat, sz�ks�ge volt erre a l�togat�sra. De elhat�rozta, hogy ha Lupin is j�nak tal�l egy idõpontot, vele is el fog j�nni egyszer ide, csak ketten.

Harry, Ron �s Hermione megfogt�k egym�s kez�t, hogy biztosan ugyanazon a helyen lyukadjanak ki. H�romig sz�moltak, ak�r egy zsupszkulcs haszn�latakor, s h�romra m�r �rezt�k is az �sszepr�selõd�st. Egy reggeli f�nyben f�rdõ kisv�rosba �rkeztek, annak egy kis n�ptelen utc�j�ba.

- Hol vagyunk? – k�rdezte Ron. – J� helyre �rkezt�nk?

- Igen, n�zd csak az utcanevet! – mutatott Hermione a t�bl�ra, mely a mellett�k l�võ h�z fal�n f�gg�tt. – Helyben vagyunk.

- Melyik lehet a h�z…?

Harry k�r�ln�zett, megn�zte a h�zakat jobbra �s balra, de mind �pnek tûnt. Egyed�l pont szembe vel�k volt gondozatlan a s�v�ny �s rozsd�s a ker�t�s. Elindult a ker�t�s fel� �s megn�zte a kif�ggesztett h�zsz�mot: hetes.

Harry, Ron �s Hermione meg�lltak a kov�csoltvas ker�t�s elõtt, ami m�g�tt hatalmas gaztenger burj�nzott, s e m�g�tt, az utc�r�l l�tni lehetett egy k�temeletes h�z tetej�t �s k�m�ny�t. A kapu, ami az udvarra vezetett, f�lig leszakadva hint�zott az enyhe sz�lben, s Harry�k �szrevett�k, hogy a k�t sz�rny�n a vasak szerte�gaz�an sz�thajlanak, mintha megolvasztott�k volna, k�z�p�tt egy nagy lyukat hagyva, amin egy ember �ppen �tf�rhetett. Egy magas, sov�ny ember…

Harry nem tudott sz�lni, mintha a tork�t eldugaszolta volna valami nyomaszt� �rz�s. Sz�tt�rta a kapu k�t sz�rny�t, s bel�pett rajta. Minden egyes l�p�sn�l egyre nagyobbat dobbant a sz�ve, ahogy lej�tsz�dtak k�pzelet�ben a tizenhat �vvel ezelõtti esem�nyek. Szinte maga elõtt l�tta, mi t�rt�nt azon az est�n, amirõl m�r minden lehets�geset kider�tett, mindent megtudott, amivel sz�lei ismerõsei, bar�tai �s a saj�t tudatalatti r�mk�pei szolg�lhattak. L�tta, ahogy Voldemort �jfekete csukly�j�ban k�zeledik a h�z fel�… L�tta, amint elõveszi a p�lc�j�t �s kiolvasztja a kaput, �tt�rve minden var�zslatot, amik val�sz�nûleg v�dt�k a Potter-h�zat.

M�lt �s jelen tal�lkozott ezen a helyen. Harry egy�tt l�pett Voldemorttal egyre k�zelebb a bej�rati ajt� fel�, �t az akkor sz�pen ny�rt gyepen, melyet most elbor�tott a gaz. Tork�ban dobogott a sz�ve, homloka nyirkoss� v�lt, sz�ja kisz�radt – Harrynek a lelk�t �loms�lyk�nt nyom� gy�szos szomor�s�g miatt, Voldemortnak pedig a k�zelgõ gyilkoss�g miatti izgalomt�l.

M�g n�h�ny l�p�s �s oda�r… m�r csak egy m�ter �s megl�tja hogyan kezdõd�tt minden… m�r csak a karj�t kell kiny�jtania, hogy kiny�ljon az ajt�…

K�zel m�r a gyõzelem, most v�gre v�get vethet ennek a sz�nalmas ellen�ll�snak… Senki nem mer ezent�l ellenszeg�lni Voldemort nagy�r hatalm�nak…

Harry �vatosan lenyomta a kilincset, de az ajt� makacsul nem ny�lt… Valami eltorlaszolhatja…? Tal�n a romok…

Voldemort elvigyorodik – egy vacak p�nc�loz� bûb�j m�r nem tarthatja vissza –, �s p�lc�j�t a kulcslyukra szegezi…

- Alohomora – rezd�l v�gig a gondolat az elm�j�n, mint enyhe szellõ a falevelek k�zt…

Egy halk, kattan� hang, �s a z�r elfordul… A m�ves ajt� csendesen kiny�lik, felt�rva a sz�p elõszob�t…

- Wingardium Leviosa – mondja ki Harry a var�zsig�t, b�r a szavak remegve t�rnek elõ tork�b�l.

Recseg�s-ropog�s, az ajt�t eltorlaszol� sz�ette gerenda lassan ellebeg, s a roskatag ajt� nyikorogva kit�rul…

Voldemort vigyorogva bel�p – h�t itt van v�gre. Megj�solt ellens�ge m�g csak nem is sejti, mi v�r r�… Tehetetlen, sz�nalmas �s gy�nge… K�nnyû gyõzelem lesz…

Harry sz�ve zakatolt, l�gz�se zih�l�ss� gyorsult, ahogy megpillantotta a borzalmas rombol�s �s a k�ny�rtelen idõ �d�z munk�j�nak eredm�ny�t… A term�szet ereje visszah�d�totta ezt a valaha kellemes emberi otthont. Mindenhol az esõ, a sz�l, a t�li fagy �s ny�ri forr�s�g, �s a n�v�nyek ereje uralkodik… Az emeletre vezetõ l�pcsõ beszakadva, a nappaliba vezetõ ajt� keret�bõl kifordulva, f�vek �s rovarok martal�ka…

A nappalib�l f�ny szûrõdik ki, hallja egy kisgyerek vid�m sikongat�s�t, ahogy apja �v� karjai k�zt k�rbe r�pteti a szob�ban… �v� karok… mit sem �rnek az õ hatalma ellen!

Bentrõl nõi hang csend�l:

- James… nem hallott�l valamit? Mintha az ajt� ny�lott volna.

Felismeri a hang gazd�j�t. Evans az…

- Mindj�rt megn�zem… - v�laszolja a f�rfi, s Voldemort elvigyorodik.

A nappali volt a legrosszabb… Sz�nn� �gett szõnyeg �s parketta, minden l�p�sre hangos reccsen�s, mintha a halott h�z is felid�zn� a v�gnapjait, s zokogna vigasztalanul, eml�kezve az elm�lt boldog percekre… Harry is pr�b�lt eml�kezni, de neki ez nem ment ilyen k�nnyen. A h�z r�gt�n eml�kezett r�gi mivolt�ra, ahogy ember l�pett a falai k�z�, de az embernek m�r nehez�re esett felid�znie, milyen is lehetett ez a h�z f�nykor�ban.

Csak �rz�sek, k�pek maradtak meg Harryben, s hirtelen egy gondolat nyilallt az agy�ba – mit keres õ itt egy�ltal�n? Mit rem�lt att�l, hogy idej�n? Tal�n hogy fel lesz �rva a falakra nagy betûkkel, hogyan gyõzze le Voldemortot? Nevets�gesnek �rezte mag�t, szentiment�lisnak… M�r k�sz�lt r�, hogy sarkon forduljon, mikor valami meg�ll�sra k�sztette. Ha m�r itt van, l�tni akarja az eg�szet.

R�m�lt ki�lt�s t�ri meg a gyilkol�s elõtti csendet, James Potter, aki m�r h�romszor sz�llt szembe Voldemort nagy�r akarat�val. H�rom ellenszeg�l�s, �s ezerszer is meg�rett a hal�lra… Nem lesz kegyelem!

- Lily, fogd Harryt, �s menek�lj! Õ az! Fuss! Menek�lj! Majd �n feltart�ztatom…

Voldemort p�lc�j�t k�nnyed�n tartva kez�ben, bel�ki az ajt�t, s megpillantja õket… A nõt, kinek �lland� makacs ellenszeg�l�se m�g nagyobb d�h�t �bresztett benne – de m�r ez sem sz�m�t. Minden eddigi tette, minden eddigi legyõz�tt ellenfele elt�rp�l amellett, akinek mindj�rt, perceken bel�l fogja v�gign�zni r�vid hal�ltus�j�t… De elõbb az apja van soron…

Harry �sszeszedte mag�t �s hat�rozott l�ptekkel k�rbes�t�lt a nappaliban. M�g most, ennyi �v ut�n is tiszt�n kivehetõk a term�szetfeletti puszt�t�s nyomai. Fur�n torzult t�rgyak, halk, szinte csak a k�pzeletben l�tezõ b�g�s… Mintha valami megszakadt volna.

A szoba halott, a szekr�nyei is halottak… eldõlve hevernek, �rtelmet vesztve, c�ltalanul… tartalmuk a padl�n sz�tgurulva, �sszet�rve, megsemmis�lten, mint egy kilehelt l�lek…

- Adava Kedavra!

Igen! – d�b�r�g Voldemort fej�ben a gyõzelem �rzete, ez a mindent t�l�rad� �r�m, hogy egy �jabb ellenf�l vesztett csat�t vele szemben… Nyert �jb�l, �s nyerni fog ez ut�n is, mert õ a legjobb, a legt�k�letesebb! Hiszen az eg�sz �let egy nagy j�t�k, s a j�t�kosoknak harcolni kell, hogy nyerjenek, hogy bebizony�ts�k erej�ket… Voldemort �gy fogta fel ezt. Aki gy�nge, elbukik…

- � istenem, James! Ne! – s�rta a hang, s Voldemort �r�mmel vette tudom�sul, hogy milyen nyomot k�pes hagyni az emberekben. Akinek ilyen hatalma van sorsok f�l�tt, az k�l�nleges, nem igaz? – mondogatta mag�nak mindig. – Igen, �n k�l�nleges vagyok…

Egyetlen gyilkol�ssal r�gt�n h�rom sorsot is megv�ltoztatott, m�r h�rom ember �lete v�ltozott meg �r�kre, mind�ssze k�t szav�ra…

A nappali ut�n Harry a konyha fel� vette az ir�nyt, ahol a pusztul�s teljes volt. S m�gis, kev�sb� volt f�jdalmas, mint a nappali, ahol a hal�lnak eml�ket �ll�tottak a romok, a haszontalann� v�lt t�rgyak… Itt m�r nincs semmi, ami eml�kezne… A falak is bedõltek, a szertesz�t hullott t�gl�k megolvadtak, mint a fagylalt, s alaktalan massz�v� torzultak.

A kert buja n�v�nyzete visszafoglalta ezt a ter�letet is, s Harry m�gis �lettelennek �rezte. Nem volt teljesen tudat�ban, mi�rt, hiszen nagyon j�l tudta, hogy a mindent bebor�t� gaz nagyon is �l, vir�gzik, n�vekszik. M�gis, minden egyes fûsz�lban, minden lev�lben, kacsban �s �gban ridegs�get tal�lt… Tal�n a tudat, hogy itt r�gen egy boldog csal�d �lt, s kellene �lnie most is, k�lcs�n�zte a term�szetnek a pusztul�s �s hal�l k�p�t…

Fut, menek�l, de nem jut messze elõlem…! Sarokba szorult a kis liliom… Most m�r az eny�m!

A nõ �sszekuporodik a f�ld�n kez�ben a gyerek�t tartva, szem�ben k�nnyekkel. Voldemort halv�ny mosollyal az arc�n n�zi a csonka csal�dot. Õ tette azz� õket! Hatalom… igen!

- Mi�rt s�rsz? – k�rdezi a nõtõl. – �letben vagy, lehet m�sik f�rjed, gyereked, ha arra v�gysz…

Hangosan felzokog a j�ghideg szavakra, erre k�ptelen v�laszolni.

- A s�r�s nem vezet sehova, Lily Evans… - sziszegi Voldemort a fogai k�zt. - Ezt j�l megtanultam gyerekkoromban… Nem is s�rtam sokat, elhiheted. Idõpocs�kol�s… Tess�k, n�zz magadra! Az �rzelmeidtõl �sszet�rsz, mint a porcel�n �s semmit se tudsz tenni a hatalmam ellen. De �n nagylelkû leszek veled… �letben hagylak, ha �tadod a gyereket…

A nõ r�m�lten tiltakozik, r�zza a fej�t, mintha az elõtte �ll� fekete tal�ros f�rfi csak egy l�tom�s lenne, s ki tudn� ûzni a fej�bõl.

- Add a gyereket! – hangzik a sz�vtelen parancs…

- Harryt ne, Harryt ne, k�ny�rg�k, csak õt ne!

- �llj f�lre… �llj f�lre, ostoba…

- Harry!

- Adava Kedavra!

A hal�l v�gigj�rta k�m�letlen t�nc�t, bebor�tott mindent szennyes feketes�g�vel… Pusztul�s minden�tt…

Harry t�prengve �llt a valaha volt konyh�ban. L�tta a hal�lt, l�tta az eredm�ny�t, �rezte a szag�t, de ekkor meg�rtett valami m�st is. Hal�l csak ott keletkezhet, ahol elõtte �let volt. �let n�lk�l nincs hal�l, de hal�l n�lk�l van �let. Fej�be �tl�tt ez a gondolat, s csod�k csod�j�ra sokkal jobban �rezte mag�t tõle, mert tudta, hogy b�r mostanra mindaz, ami itt sz�p s j� volt, v�g�rv�nyesen elm�lt, de akkor is nyomot hagyott. Ez�rt volt �rdemes idej�nnie. Nem az�rt, hogy az elpusztult h�zat l�ssa, hanem hogy a k�pzelet�ben m�g l�tezõ teljes, sz�p otthont l�ssa meg.

R�gen itt finom �telek k�sz�ltek, boldog perceket t�lthettek el h�rmasban James, Lily �s Harry. Harry semmire sem eml�kezett ezekbõl, �gy a k�pzelet�ben �lte le ezeket a h�napokat. �lete elsõ, boldog �v�t. Az elsõ sz�let�snapj�t, elsõ aj�nd�kait…

�s ekkor m�g valamire r�j�tt, ami seg�tett neki elfogadni az itt t�rt�nteket. A pusztul�s, a hal�l, minden, amit Voldemort tett ebben a h�zban, csak �lettelen t�rgyakban, lerombolt b�torokban, leomlott falakban �s beszakadt tetõben volt jelen… De volt itt valami, ami sokkal, de sokkal erõsebb �s fontosabb volt ezekn�l, valami, ami nem a gyilkosra, hanem az �ldozatokra utalt: õ maga, Harry. Õ volt az �lõ bizony�t�ka annak, hogy az itt lezajlott esztelen rombol�s mennyire felsz�nes volt csup�n. Kioltott �leteket, lerombolt j�võket, de az eml�keket nem tudta elt�r�lni. Az emberekben sokkal nagyobb nyomot hagyott az, hogy mi maradt itt �letben, mintsem, hogy mi pusztult el. Az �letnek nagyobb nyoma marad, mint a hal�lnak, s Harrynek most minden ilyen nyomra sz�ks�ge volt.

�r�k �let! – harsogja diadalmasan Voldemort elm�je… P�lc�j�t Harryre szegezi, mozdulat�val meghazudtolva emberi eredet�t, elfeledve anyj�t, apj�t, azt, aki lehetett volna. Zseni�lis elm�j�t elbor�t� v�rszomja, t�bolya k�rbe veszi, ahogy �r�mmel k�sz�l fel, hogy sz�ve ism�t megszakadjon, s fel�ldozzon m�g valamit morzs�nyi embers�g�bõl – a k�ny�r�letet, mely haszontalan mivolt�nak �pp most lehetett tan�ja. Felaj�nlotta az �letet a nõnek, s õ megtagadta, pedig semmi �rtelme nem volt. Micsoda bûn, micsoda oktalan pazarl�s!

Itt �ll a gyõzelem k�sz�b�n, s akaratlanul is v�rakozik, hogy ki�lvezze a pillanatot… Elgondolkozik saj�t cselekedet�n, a v�rakoz�son, ami ugyanolyan oktalans�g, mint a nõ v�laszt�sa. Mi �rtelme v�rni? Hogy m�g egyszer utolj�ra a sz�v�re hallgatva �r�lj�n a pillanatnak? �s ha megj�n Dumbledore…? A v�n gazember m�g mindig borsot t�rhet az orra al�, ez�rt nem szabad ostoba �rzelgõss�gre vesztegetnie az idõt. A nõ se ment semmire az �rzelmeivel. Hulla, ak�r a f�rje… Cselekedni kell!

- Adava Kedavra!

Harry nagyot s�hajtott, majd zsebre dugta a kez�t �s k�zelebb ment az egyik megolvadt t�gladarabhoz. Vajon milyen lehetett, mikor az �tok visszahullott Voldemortra? Az rombolta le a h�zat is k�r�l�tt�k? S hogy lehet, hogy õ �letben maradt a romok alatt? Biztosan hatalmas forr�s�g lobbant fel, csak az olvaszthatta meg a falakat… Harry nem tudott m�sra gondolni, mint hogy anyja v�delme minden puszt�t� erõtõl megv�delmezte ekkor, bele�rtve a r�juk z�dul� romokat.

A tervbe hiba cs�szik, �s mindent elbor�t a z�ld vihar, melynek csup�n egy kisbab�t kellett volna hal�los �lel�sbe vonnia… A vihar els�p�r mindent, �lõt �s �lettelent… Voldemort p�lc�j�b�l meg�ll�thatatlanul t�r ki a puszt�t�, tombol� erõ, sz�tv�gva a konyhab�tort, a padl�zatot, a tetõt. Fentrõl kõ, fa �s cser�p z�dul r�, hasztalan pr�b�lja kord�ban tartani a kavarg� szelet �s vak�t� f�nyt, mely megtal�lja õt is, �s k�m�letlen�l em�szteni kezdi… lassan… hosszan…

Harry �s Voldemort a konyha k�zep�n �lltak, m�s-m�s idõben. Mindketten �gtek – Harry a lelk�ben fortyog� gy�sz �s d�h miatt, Voldemort a test�t mardos� l�ngok miatt, melyek �tr�gt�k magukat bõr�n, h�son, csonton, szerveken… Mindketten meghaltak �s �jj�sz�lettek. Minden megv�ltozott, egy pillanat alatt v�lt semmiv� ezer lehets�ges j�võ, s sz�letett helyett�k csup�n kettõ m�sik…

Hermione �s Ron Harry ut�n mentek a romok k�zt, mindketten n�m�n hordozt�k k�rbe tekintet�ket a h�z maradv�nyain.

- Harry, j�l vagy? – k�rdezte Hermione �vatosan �s bar�tja v�ll�ra tette a kez�t.

Harry kit�r�lte szem�bõl a k�nnyeket �s sut�n b�logatott. Ron �gy tûnt, megn�mult, s jobb h�j�n az olvadt t�gl�kat n�zegette.

- L�tni akartam… - kezdte Harry - …l�tni akartam a m�ltam, hogy v�g�rv�nyesen lez�rhassam. Ez m�g hi�nyzott, hogy teljess� v�ljon a k�p. Most m�r tudom, mit vesztettem el akkor… �s m�r nem gy�szolok. Ezzel v�ge.

Harry elmosolyodott �s meg�lelte bar�tait, majd egy�tt botork�lva kis�t�ltak a romok k�z�l.

*

A r�gi Potter-h�z l�togat�sa ut�n a h�rom j� bar�t a legk�zelebbi k�v�z� fel� vette az ir�nyt. Mindh�rmuknak kellett egy kis nyugodt pihen�s, hogy feldolgozz�k magukban a l�tottakat. Rendeltek h�rom cs�sze forr� k�v�t, majd Hermione mugli p�nzzel kifizette a pinc�rnõt, �s t�voztak. A temetõ fel� indultak, s egy vir�gboltban mindh�rman vettek egy-egy csokor vir�got.

Godric’s Hollow temetõje sz�pen gondozott, nyugodt hely volt – ahogy Harry �rezte, egy temetõn�l neh�z nyugodtabb helyet tal�lni. A bej�ratt�l durv�n sz�z m�terre volt az a sor, ahol az 1981-ben elhunytakat temett�k el, Harry�k itt fordultak be, s p�r m�ter ut�n megtal�lt�k, ami�rt j�ttek: egy feh�r s�rkõ, rajta k�t bev�sett n�vvel.

James Potter

1959 – 1981

Lily Evans Potter

1959 – 1981

Nyugodjatok b�k�ben!

Harry, Ron �s Hermione kivett�k a tart�b�l az elsz�radt vir�gcsokrot �s hely�re tett�k a h�rom frisset. N�m�n �lltak p�r percig, �sszekulcsolt kezekkel. Harry furcs�n �rezte mag�t – szinte idegennek tetszett elõtte ez a s�rkõ, mely csak neveket �s �vsz�mokat mutat, �gy �rezte, a lerombolt h�z sokkal megr�z�bb eml�ket �ll�t az elhunytaknak, s az �letben maradtnak egyar�nt, mint ez a s�r. Nem �rintette meg az egyszerû felirat, mert semmit se tudott kifejezni abb�l, hogy ezek az emberek mit jelentettek a bar�taiknak, rokonaiknak, s a fiuknak.

Harrynek m�g valami az esz�be �tl�tt, mikor a makul�tlan kõre tekintett – ki az, aki rendszeresen gondozza a s�rt, leny�rja k�r�l�tte a gazt �s vir�got tesz a tart�ba? �s mintha maga a temetõ v�laszolna a k�rd�s�re, ebben a pillanatban egy hang sz�l�totta meg õket.

- Sziasztok!

Egy hossz�, szõke haj� nõ �llt elõtt�k, kez�ben szatyorral, amiben vir�gok voltak. Bar�ts�gosan mosolygott �s k�zelebb l�pett Harry�khez.

- Ismert�tek õket? Csak az�rt k�rdem, mert m�r nagyon r�g�ta senki nem j�rt enn�l a s�rn�l…

Hossz� fekete kab�tot �s vil�gosk�k garb�t viselt, hozz� fekete sz�vetnadr�got, nyak�ban pedig mobil telefon l�gott. Harry r�gt�n meg�llap�totta, hogy muglival van dolga, egy boszork�ny se tud ilyen �zl�sesen mugli holmikba �lt�zni, �s egyik�k se hord mobilt.

- Mi… mi k�lf�ld�n voltunk… Ausztr�li�ban – hazudta Harry.

A nõ �sszer�ncolta a homlok�t.

- Nem hangzik t�l ausztr�losnak a kiejt�sed…

- �hmmm… mert a sz�leink angolok �s m�g az õ kiejt�s�k ragadt r�nk… - seg�tette ki Hermione.

Harry, Ron �s Hermione bar�ts�gosan vigyorgott, mintegy al�t�masztva a hazugs�got.

- Ti testv�rek vagytok?

- Unokatestv�rek – v�laszolta Hermione.

- A rokonaitok voltak Potter�k?

- A… a nagyn�n�nk �s nagyb�csink voltak.

A nõ elmosolyodott, majd Harry�k mellett a s�rhoz l�pett �s letett egy sz�l r�zs�t a kõre.

- Nos, �gy l�tom ezen t�l m�r nem kell gondoznom a s�rt, mert itt vagytok ti…

- �n tartotta ilyen sz�pen rendben…? – k�rdezte Harry csod�lkozva.

A nõ b�logatott.

- K�sz�n�… k�sz�nj�k.

- Ugyan, semmis�g! – legyintett, majd zsebre dugta a kez�t. – Tudj�tok, �n voltam a szomsz�djuk, am�g… h�t, am�g az a g�zrobban�s nem t�rt�nt… Borzalmas volt.

Harry �s k�t bar�tja komoran b�logattak, s ker�lt�k egym�s tekintet�t, helyette ink�bb a cipõj�ket b�mult�k.

- A tûzolt�k szerint nyitva hagyt�k a g�zt a tûzhelyn�l, �s egy szikra okozta a robban�st – a nõ k�tkedve megcs�v�lta a fej�t �s s�hajtott egyet. – Nem tudom, mi igaz ebbõl, de �n z�ld robban�st m�g sosem l�ttam, m�rpedig az a h�z z�lden �gett �s olyan vak�t� f�nnyel, hogy…

�s az is furcsa, hogy milyen hirtelen v�ge lett a vizsg�latnak. J�l eml�kszem r�, tudj�tok tan�rk�nt dolgoztam, �s a gyerekeket hetekig csak ez az eset foglalkoztatta. A tûzolt�k alig egy �r�t voltak a helysz�nen, csak am�g elvitt�k a k�t holttestet. A tûzolt�k ut�n meg Londonb�l �rkeztek speci�lis szak�rtõk, akik az ilyen baleseteket vizsg�lj�k. De õk se voltak itt f�l �r�n�l tov�bb �s be se tett�k a l�bukat a ker�t�sen bel�lre.

A h�z �ll�t�lag az �llam tulajdon�ban van �s nem hajland�k eladni senkinek… Igaz eddig nem is jelentkezett r� senki.

De idõrõl idõre feltûnik n�h�ny fura alak a h�z k�r�l, csak n�zelõdnek, de be nem mennek. N�zik a romokat, mintha valami csod�t l�tn�nak. Ti l�tt�tok m�r, mi maradt belõle?

Hermione megelõzte Harryt a v�lasszal:

- M�g nem, de meg fogjuk n�zni.

„Ezt meg mi�rt mondta?” – r�ncolta a homlok�t Harry. Nyugodtan megmondhatta volna, hogy m�r l�tt�k a h�zat…

- J�… Nem sz�p l�tv�ny lesz… Nos, �r�ltem, hogy tal�lkoztunk! Mennem kell, �gyhogy sziasztok…

- Viszl�t… - k�sz�ntek el Harry�k.

A nõ sarkon fordult, kil�pett a sorb�l �s elment a kij�rat fel�. Harry �s Ron r�gt�n Hermion�hoz fordultak:

- M�rt mondtad, hogy m�g nem l�ttuk a h�zat?

- Mert vissza kell menn�nk oda – jelentette ki a l�ny.

- Minek? – t�rta sz�t a karjait Ron. - Alig egy �r�ja j�tt�nk el…

- Az�rt, mert nem n�zt�nk k�r�l rendesen. A h�lgy szerint senki nem j�rt a h�zban az�ta, hogy elvitt�k a… sz�val a…

Harry b�lintott �s befejezte Hermione helyett a mondatot.

- …a holttesteket. De mit kellene ott keresn�nk…?

Hermione rosszall�an ciccegett �s belefogott a bõvebb magyar�zatba.

- Eml�kszel, mikor elmes�lted nek�nk mit mondott Dumbledore Voldemort horcruxair�l? – Hermione meg se v�rta, hogy Harry v�laszoljon, azonnal folytatta. – Azt mondta, hogy az utols�, hatodik horcruxot a te meg�l�seddel akarta l�trehozni, de nem siker�lt neki a visszahull� �tok miatt. Ha val�ban ekkor akart halhatatlann� v�lni, akkor ott kell m�g lennie annak a t�rgynak is, amibõl a horcruxot k�sz�tette volna. �s az tal�n k�zelebb vihet minket a t�bbi horcruxhoz is…

- Hermione, azt a t�rgyat m�r akkor elvihett�k, mikor eloltott�k a l�ngokat...

A l�ny megcs�v�lta a fej�t.

- Nem, akkor m�g Dumbledore sem tudott a horcruxokr�l, senki se kereste volna �pp akkor.

- �s a muglik? Azok is elvihett�k, a tizenhat �v �ta b�rmikor! �jszaka bemehettek, amikor senki sem l�tja �s elvihettek minden �rt�keset…

- A h�zon mugliriaszt� bûb�j �l, olvastam r�la a Feketem�gia felemelked�se �s buk�s�ban. Ezzel �r v�get a r�lad sz�l� fejezet. „A lerombolt Potter-h�zra mugliriaszt� bûb�jt helyeztek, hogy senki se zavarhassa meg az �p�let nyugalm�t, mely az�ta �ll�t eml�ket a tizenegy �vig tart� h�bor� befejezõd�s�nek…”

- …vagy el is �ghetett a tûzben… - kardoskodott tov�bb Harry.

- Az eddig ismert horcruxok, mint a serleg vagy a nyak�k, mind kobold k�sz�t�sû, ahogy a var�zsl�k legt�bb �kszere, �s ezek nem �gnek el a tûzben. Var�zslattal lehet csak elpuszt�tani õket.

- De a napl� nem…

- Gondolod, hogy Voldemort az utols� horcrux�nak egy k�z�ns�ges t�rgyat v�lasztott volna? Szerintem az m�g k�l�nlegesebb, mint a t�bbi!

Harry �s Ron elgondolkozott a hallottakon, �s megegyeztek, hogy �rdemes lesz egy pr�b�t tenni. Nem is v�rtak m�r sok�ig – elb�cs�ztak Jamestõl �s Lilytõl, elmondtak egy im�t �s visszafel� indultak a h�zhoz.

�szrev�tlen�l m�sztak be a kapun, hogy ne tûnj�n fel az embereknek, hogy m�r m�sodszor j�rnak itt. Ugyanaz a l�tv�ny fogadta Harryt, mint d�lelõtt, m�gis teljesen m�shogy �rezte mag�t. Fej�ben m�r nem j�tsz�dtak le �jra �s �jra a m�lt r�mk�pei, m�son j�rt az esze. Elõsz�r a m�lt miatt j�tt ide, hogy lez�rja azt, de most a j�võ miatt van itt.

- Rendben… - s�hajtott Hermione, ahogy meg�lltak a nappali k�zep�n. – Teh�t a horcrux – illetve ami az lett volna, valahol erre lehet. A legval�sz�nûbb, hogy a konyha k�rny�k�n, mert ott a legnagyobb a rombol�s, biztosan ott t�rt�nt a… sz�val ott �rt v�get…

Harry �s Ron b�lintottak �s megindultak a gaztenger fel�.

- De �t kell n�zn�nk az eg�sz f�ldszintet - folytatta a l�ny -, teh�t a nappalit �s a kertet is, mert a robban�s elrep�thette, vagy elgurulhatott. Nem hinn�m, hogy kirep�lt volna a ker�t�sen t�lra, mert z�rt helyen volt �s el�g nagy a telek… Sz�val Ron, ti�d a kert, eny�m a nappali, Harry, te pedig a konyh�t f�s�ld �t. Olyasmit kell keresn�nk, ami �rt�kes, vagy nem illik egy h�z berendez�s�be, �s mindenekelõtt nem mugli. A legjobb lesz, ha �sszegyûjt�t�k minden m�gikus eredetû t�rgyat. Tudj�tok, a var�zsige: Demonstrate…

- Tudjuk Hermione – mondta k�rusban a k�t fi� �s sz�fogad�an elindultak a megadott helyre.

Harry keresg�lni kezdett, n�h�ny tarol� �tokkal leny�rta a gaz nagy r�sz�t, hogy jobban �tl�ssa a ter�letet. Sz�tszakadt gerend�k �s megolvadt faldarabok hevertek a f�ld�n. Voltak m�g elrepedt t�ny�rok, b�tormaradv�nyok, egy t�r�tt var�zsp�lca, melybõl kil�gott az egyszarv�szõr – Harry �gy gondolta ez az anyj�� lehetett valamikor, �s zsebre tette. Ellebegtetett egy gerend�t, s alatta hangy�k t�mkelege k�zt ez�st t�lc�kat �s �tk�szletet l�tott. N�h�ny eltorzulva, �sszegyûrõdve, m�sok viszont teljes �ps�gben. Harry nem nagyon hitte, hogy ezek k�zt b�rmi �rdemlegeset tal�lna, de a biztons�g kedv��rt mindet leellenõrizte a bûb�jjal. Egyik sem volt m�gikus.

Harrynek hirtelen esz�be jutottak Mr Weasley szavai a m�gikus t�rgyak tulajdons�gair�l �s felismer�s�krõl. Lecsatolta bal csukl�j�r�l õsr�gi kvarc�r�j�t, melyet Vernon b�csit�l �r�k�lt k�t �ve. Kiss� h�ly�n �rezte mag�t, ahogy kar�r�j�val v�gign�zte a konyha ter�let�t, mint valami mugli kincsvad�sz. Az �ra sz�mlapj�t figyelte, hogy mikor s�t�tedik el, jelezve, hogy a m�gikus rezg�sek bezavart�k a mûk�d�s�t. Sok�ig semmit se tal�lt, de mikor a meggy�r�d�tt, elszenesedett konyhab�tor f�l� �rt a keze, arra lett figyelmes, hogy a sz�mok �sszefolynak a digit�lis kijelz�n, majd teljesen els�t�t�lt a sz�mlap.

P�lc�j�val sz�tbontotta a b�tort �s tartalm�t kilebegtette a f�ldre. T�ny�rok, �vegek, kanalak, vill�k, k�sek, s�- �s borstart�k hevertek elõtte, �s sorban v�gign�zte õket. Azonban volt k�zt�k egy igen fura t�rgy is, mely az eldõlt konyhaszekr�ny al�l r�ppent ki Harry el�, s elõsz�r nem ismerte fel mi az. Egy f�nyes, fekete f�b�l kifaragott, egyik v�g�n f�mes nehez�kkel �s ez�st�s faragv�nnyal ell�tott t�rgy. Harry homlokr�ncolva meredt a t�k�letes �ps�gben l�võ t�rgyra, s r�vid t�preng�s ut�n r�j�tt, hogy amit a kez�ben tart, egy d�szes pecs�tnyom�, amivel elõkelõ csal�dok �s int�zm�nyek jel�lik meg hivatalos pap�rjaikat. Az ez�st�s faragv�ny egy csillagokat mint�z�, kacskaring�s vonalakkal k�r�lvett c�mer volt – ennek a k�pe jelent meg, ha tint�ba m�rtva pap�rra nyomt�k, vagy egy lev�lre csepegtetett viaszba passz�rozt�k.

- Demonstrate! – mondta Harry p�lc�j�val a t�rgyra mutatva, s a k�vetkezõ pillanatban abb�l egy sûrû, sz�rke f�stcs�k t�rt elõ, mely kanyarogva betûkk� form�l�dott: proteus.

- Annulatte! – sz�lt Harry �s a betûk sz�tfoszlottak.

Harry el�gedett volt. Minden zsiger�ben �rezte, hogy r�tal�lt arra, amit keresett. A legk�l�nlegesebb t�rgyra a jelenl�võk k�zt. Zsebre tette a pecs�tnyom�t �s k�rben�zett. Ron �s Hermione m�g bõszen keresg�ltek a romok �s a n�v�nyek k�zt, �gy h�t õ is tov�bb folytatta a kutat�st, de �rezte, hogy m�r felesleges.

- Nos, mit tal�ltatok? – k�rdezte Hermione, mikor egy �r�val k�sõbb �sszegyûltek a nappaliban.