|
jabb hadzenet
Nagy Britannia varzsl polgrai ma egy klns, sosem ltott problmra bredhettek, mely az elsõ pillanattl fogva rengeteg tallgatsra adott alkalmat. Rufus Scrimgeur mgiagyi miniszter ma hajnalban adott tjkoztatt, hogy a hop-hlzatban bekvetkezett slyos mûkdsi zavar nem vletlen baleset vagy emberi mulaszts mûve. A miniszter r egy barbr s jogtalan tmadsrl adott hrt, melyet tegnap dlelõtt folyamn intztek a Varzskzlekedsi lloms ellen.
„Sajnlattal kell kzlnm, hogy a szeptemberi incidenst, Cornelius Caramel volt miniszter meggyilkolst, s a Minisztrium tbb hivatalnoka ellen elkvetett bntalmazst tovbbi szksgtelen agresszi kvette a kobold npessg rszrõl.
Kobold szakadrok tegnap dlelõtt behatoltak a Varzskzlekedsi lloms pletbe, s egy eddig ismeretlen, valsznûleg teljes titokban felptett hadsereggel az irnytsuk al hajtottk az pletet. A tmads sorn tbb ember is slyos srlseket szenvedett, kztk kt gyermek is. (Tovbbi informcik a titokzatos hadseregrõl a 4. oldalon)
- A hop-hlzat helyrehozhatatlan krokat szenvedett, a kandallk a tovbbiakban nem hasznlhatk utazsra, beszlgetsek lebonyoltsra - tjkoztatta az olvaskat a felhborodott Scrimgeur. Az llomssal egy idõben, illetve a tegnapi nap folyamn tovbbi tmadsok rtk a Szent Mungo Ispotlyt, a Transzformcis Kutatintzetet s a Roxfort Boszorkny- s Varzslkpzõ Szakiskolt.
- A Wizengamot fõmgusa s a brsg negyvenkilenc tagja egyntetûen megszavazta a klnleges intzkedsek szksgessgt – biztostja az olvaskat a miniszter. - Ezton tjkoztatjuk a lakossgot, hogy a Mgiagyi Minisztrium jogerõs hatrozata alapjn jelen naptl fogva hivatalosan is hadban llunk a Gringotts Varzslbank vezetsvel s az alkalmazsukban ll felforgat szemlyek csoportjval.
Krjk a boszorknyokat s varzslkat, hogy a tovbbiakban ne rintkezzenek koboldokkal vagy koboldszrmazs varzslkkal. Amennyiben bizonyossgot nyer, hogy kapcsolatot tartanak fenn felforgat szemlyekkel, azokat azonnal letartztatjuk, s sszeeskvs vdjval perbe fogjuk.
- Krnk minden mgust, hogy sajt s mindannyiunk rdekben tartsa be az elõrsokat, hogy minl elõbb vget vethessnk az jabb hbornak.”
A Varzskzlekedsi lloms elleni incidens rszletes beszmolja: 2. oldal.
- n ezt nem rtem – hajtogatta a fejt Ron, miutn hangosan felolvasta a Reggeli Prftt. A Prewett-hz laki a konyhban gyûltek ssze, ahol az asztalon vrta õket az zletes reggeli, de az jsg rkezse utn mr senkinek nem volt kedve enni.
- Nem vagy egyedl – drmgte Mr Weasley, s vgigsimtott kopaszod fejn.
- Mit nem rtetek? – csattant fel Harry, aki nmn hallgatta vgig az jsgban rtakat, s kzben kapkodva ltzkdtt az elõszobban. Erre a reggelre beszltk meg a roxmortsi tallkozt Ginnyvel. – Az jsgban csupa szemt van, mr megszokhatttok volna! Mghogy gyerekek is slyosan megsrltek! Muriel nni is ltta, hogy senkit se bntottak azok a pnclok…
- Ez igaz – jegyezte meg csendesen a nni. – Csak egy embert tttek le, de neki se lett baja.
- Harry drgm, mrt vded annyira õket? – krdezte Mrs Weasley, aki most odasietett hozz, hogy elkapja a fl lbon ugrl, csizmjt hzogat Harryt, mert egy pillanatra elvesztette az egyenslyt, mikzben beszlt.
Harry megvonta a vllt.
- Mert jobban bzom Ampkban, mint Scrimgeurban – jelentette ki, s vgre sikerlt felhznia csizmjt.
- Azt mondjk, a Roxfortot is megtmadtk – szlt kzbe Hermione, aki pp a kis Paulint prblta rvenni, hogy egyen egy keveset.
A kislny sokkal jobb sznben volt most, hogy megnyugodott az elõzõ nap esemnyei utn, s visszanyerte vidm kzrzett. Ez azonban nem az jbli biztonsg miatt volt, hanem furcsa md pp az ellenkezõje miatt: rlt, hogy Hermione nem tudta elvinni messzi ismerõseihez.
- Majd utna nzek. Most mennem kell – zrta le a tmt Harry, vllra kanyartotta fekete ti kpenyt, fejre hzta csuklyjt s kilpett a zuhog esõbe.
Harry nem ttovzott, rgtn megindult a jrdn lefel a dombrl, mely hamarosan sros svnybe vltott.
Az gen szrke felhõk sztak, s szakadatlanul ntttk magukbl az esõt. A tvolban villm cikzott t az gen, s a horizonton rvnylõ fellegek utaltak r, hogy a dementorok jabb rombolst vgeznek a mugli vrosokban. Elõzõ este folyamn Hermione s Muriel nni rvid ltogatst tettek Land’s End legkzelebb esõ kocsmjba, hogy kihallgassk a muglik kzt terjengõ hreket. Az italoz tvjn sugrzott hrad vgl felvilgostotta õket arrl, mi is zajlik a „msik” vilgban.
A muglik tancstalanul s rmlten szemlltk az idõjrsban bekvetkezõ termszetellenes vltozsokat, s tbb helyen nkntesek s a katonasg is segdkezni knyszerlt a katasztrfk okozta krok helyrelltsban. Az esõ miatt a folyk megradtak s kilptek medrkbõl, tbb falvat s alacsonyan fekvõ kisvrost elntttek. A torndk a nagyobb, tbb mgusnak otthont ad vrosokat puszttottk, igaz, slyos krokat nem okoztak. Nhny kmny leomlott, egy-kt regebb hz fala bedõlt, s a cserepet lefjta a tetõkrõl. Autk s az utcai lmpk lttk leginkbb krt a rombolsnak, de slyos katasztrfa nem kvetkezett be.
A mugli meteorolgusok leginkbb a forgszelek teljesen szokatlan viselkedstõl voltak megdbbenve, abba mr belenyugodtak, hogy a termszet megbolondult, s torndkkal sjtja a szigetorszgot.
A torndk gy viselkedtek, mintha alaposan megvlogatnk a helyet, ahol lecsapnak. Jelentktelen utckat, zleti negyedeket, s a gazdagok krnykt rintetlenl hagytk, leginkbb az tlagemberek tlagos otthonait tmadtk teljes lendlettel, azonban itt is csak nhny hzat – Harryket ez nem lepte meg, mert tudtk, hogy a legtbb mgus kznsges tlagemberek kzt l, s tlagembernek mutatkozik maga is. A hrad arrl is beszmolt, hogy nhny ilyen pusztts alkalmval a torndk pr msodperc alatt eloszlanak, s kist a nap, s mindezt a lerombolt hzakban keletkezõ vakt fnyvillans elõz meg. A muglik szre se vettk, hogy a szemk elõtt zajlik egy hbor, varzslk s dementorok kzt.
A torndk azonban nem csak pleteket puszttottak. Voltak olyan megnyilvnulsaik, mikor egyik pillanatrl a msikra jelentek meg, s mindig embertmegek fltt – bevsrl kzpontok, szrakoz negyedek, szllodk elõtt, s lecsaptak a rmlt muglikra. Az pleteket gyakorlatilag srtetlenl hagytk, csak az embereket kaptk fel, s emeltk a magasba a hallos tlcsrek. Ez nyugtalantotta a leginkbb a mugli hatsgokat. A felkapott embereket ugyanis kivtel nlkl mindet megtalltk, mghozz lve, tkletes fizikai llapotban. A gond csak az volt, hogy ezek a szerencstlenek a tovbbiakban nem reagltak semmire, ami krlttk trtnt, mg beszlni sem tudtak, csak meredtek maguk el a semmibe.
Harry s trsai erre is talltak magyarzatot, amire a muglik sosem gondoltak volna – a dementorok idõnknt megheznek, s ekkor oda mennek enni, ahol a legtbb, knnyen elfoghat tpllk van: mugli lelkek.
Harry csszklva haladt a lejtõn, de vgl komolyabb ess nlkl rkezett meg a domb aljra. Elõtte fekdt a vonal, mely tvol tartotta a hallfalkat a fõhadiszllstl, br a hradban hallottak alapjn Harry gy gondolta, hogy a vonal aligha fog vdelmet nyjtani egy forgszl ellen.
Ezen gondolkozott, mikor tlpte a hatrvonalat, s a homlokba hastott az ismerõs fjdalom, mely most erõsebben rkezett, mint eddig brmikor, ha tlpte a mgikus hatrt. Felkiltott fjdalmban, s trdre esett, ltsa elhomlyosult, fle zgni kezdett.
- Mit mûvelsz Potter? – sziszegte egy fagyos hang a flbe.
Harry megint felkiltott, de most rmletben.
- Hol vagy? ruld el Voldemort nagyrnak! – parancsolta a hang Harry fejben.
- Nem! Tûnj innen! – ordtotta Harry vakon, s a fjdalomtl arccal elõre bukott a nedves fûbe.
- Hiba prblkozol brmilyen sznalmas trkkel! – drgte Voldemort hangja. – Mr senki nem llthat meg! Mg a Kivlasztott sem.
- Hagyj bkn… – nygte Harry elakad llegzettel.
- Sznalmas klyk! – gnyolta tovbb Voldemort nagyr. – , ha tudnd… Gyõzelmet arattam! Vgleges gyõzelmet…
Voldemort felnevetett hangosan, gonoszan, hangja ott csengett Harry flben, akit krbevett a feketesg s mozdulni sem tudott tõle, csak jajgatott a homlokt hasogat fjdalomtl. gy rezte, mintha kettrepedne a feje, idõrzke elveszett valahol, nem tudta hol van, s mikor. Csak a fjdalom maradt s a nevets.
Mikor kitisztult a ltsa s a feje, tudatosult benne, hogy a htn fekszik s az eget nzi. Hideg esõcseppek hullottak arcra s szjba, ez trtette maghoz. Sebhelyben elmlt a fjdalom, csak a szvbe markol rmlet maradt meg. Remegõ tagokkal lõ helyzetbe tolta magt, s vgignzett sros ruhjn.
Rekedt shaj trt fel mellkasbl, s tntorogva felllt. Elõhzta plcjt, s egyenletes mozdulatokkal megszabadtotta magt a kosztl.
Idegesen nzett krbe a dimbes-dombos tjon, ahol teljesen egyedl volt, rajta kvl egy teremtett llek sem tartzkodott itt. Tõle nem messze egy fn kt kvr bagoly gubbasztott, melyek kzl az egyik most felrppent az grl s a hz fel vette az irnyt. Harry biztos volt benne, hogy a madr rtesteni fogja Muriel nnit valami mdon. Jobbnak ltta gyorsan tovbb indulni, mielõtt visszaparancsoljk a hzba.
Amennyire csak tudta, megszaporzta lpteit, s elindult a dombok kzt – nem rzett magban annyi erõt, hogy dombmszsra vllalkozzk, gy inkbb a vlgyekben kanyargott jobbra-balra, mg kt kilomterre tvolodott a Prewett-hztl. Ekkor megllt, magra kanyartotta lthatatlann tvõ kpenyt, s az ti cljra koncentrlt.
A kvetkezõ pillanatban pedig egy kellemetlen sszeprselõdst kvetõen megrkezett Roxmortsba.
A falu szlre hoppanlt, ahogy tervezte, s lassan elindult a fõutca fel a Hrom Seprû irnyba. Kpenye all nzegette a csuklys embereket, akik az esõ ellenre stlgattak a faluban. Nem voltak sokan, csak dikok s nhny helyi lakos. Mind gyors lptekkel mentek egyik zrt helyrõl a msikra – ilyen idõben mindenki ngy fal s esõbiztos tetõ alatt szerette tudni magt, lehetõsg szerint egy kupa forr vajsr trsasgban.
Harry kevs ismerõs arcot ltott, griffendles trsai kzl csak Dean s Neville kerlt az tjba. A kt fi egy lnnyal lldoglt a Mzesfals mellett, kzvetlenl a falnl, hogy a tetõ szle vdje õket valamelyest. Mikor kzelebb rt, ltta, hogy Neville a barna haj copfos lny kezt fogja, akiben Harry Susan Bones-t vlte felismerni. nkntelenl is elmosolyodott, Neville s a hugrabugos lny ltvnya kiûztt valamit a nyomaszt flelembõl, melyet Voldemort szavai keltettek Harryben. „Gyõzelmet arattam! Vgleges gyõzelmet…”
- Mondta, hogy hagyd bkn – szlt Neville a mogorva Dean-nek, aki htval a falat tmasztotta.
- Mi kzd van hozz, Neville? – mordult r a fi.
Neville felhorkantott, ami nevets s figyelmeztets furcsa keverke volt.
- Annyi kzm van hozz, hogy a bartom – mondta Neville. – s…
- A bartod? – vgott kzbe Dean. – Vagy csak te akarsz lenni a kvetkezõ, akit kikosaraz?
Neville-nek az arca se rezdlt, de a mellette ll Susan Bones felhborodottan hpogott.
- Mit gondolsz te magadrl? – gnyoldott Dean, s a fi hangjt hallva Harry gy rezte, hogy legszvesebben bevern egykori szobatrsa szjt. – Mg Harryt is ejtette pr ht alatt, akkor mrt hiszed, hogy rnzne egy olyanra, mint te?
- De undort egy alak vagy, Dean! – drrent r a lny, s belekarolt Neville-be, aki egy apr jelt se mutatta, hogy megbntotta volna a goromba megjegyzs. – Nem is zavar, hogy a flem hallatra beszlsz ilyeneket?
Dean most Susan fel fordult.
- Fogd be – vetette oda hanyagul a fi, majd benzett a kirakaton.
- Te ne beszlj gy velem… – motyogta halkan a lny, akit lthatan vrig srtett a griffendles fi. – s csak hogy tudd, ha nem lennk a bartnõje, Neville biztosan jobban rdekeln Ginny-t, azok utn, hogy megtudta milyen alak vagy…
Dean felnevetett, Neville tovbbra sem szlt egy szt sem, csak hallgatta Susan s a fi vitjt.
- Ugyan mr Susan, ne nevettesd ki magad! Mit gondolsz, Harry mrt csak egy hnapig tudta maga mellett? Mert mg mindig engem szeret.
Ekkor kinylott a Mzesfals ajtaja s kilpett rajta Ginny, akin ugyanolyan fekete ti kpeny volt, mint a lthatatlanul hallgatz Harryn.
- Megmondtam, hogy szllj le rlam! – fenyegetõztt a lny, mikor meghallotta, mirõl beszl volt bartja.
- n meg megmondtam, hogy ne viselkedj gy, mint egy srtett kis liba.
Harry ettõl gy feldhdtt, hogy elõkapta a plcjt s a kpeny alatt Dean-re szegezte.
- Szeretek liba lenni… – hagyta r Ginny s mr indult is tovbb.
Dean nem hagyta ennyiben. A lny utn indulva kilpett az esõre s rkiltott.
- llj meg! Hallod? Azt mondtam…
Dean tovbbi morgolds helyett hasra vgdott s elterlt a srban. A jrkelõk, Ginny, Susan Bones s Neville hangosan nevettek a prul jrt fin. Neville kivont plcjval integetett a sarat kpõ Dean-nek, aki egy kellemetlen lbbilincselõ tkot szenvedett el.
- Kszi Neville! – mondta vidman Ginny s mr indult is tovbb magban nevetglve.
- Semmisg – mosolygott Neville, s kapott egy puszit a bartnõjtõl, majd õk is tovbb lltak.
Harry kvette Ginnyt, s a postnl utolrte.
- Itt vagyok mgtted, ne fordulj meg! – suttogta Harry a lny flbe, s a lny egy pillanatra sszerezzent, de nem llt meg, ment tovbb.
A Hrom Seprû el rtek, ahol a kocsma s a mellette fekvõ Zonko Csodabazra kzti kis siktor hzdott. Ginny megllt a csodabazr kirakata elõtt, mintha csak a trgyagrntokat, csillagszrkat, bûzpatronokat nzegetn, de kzben krbenzett az utcn. Mikor megbizonyosodott rla, hogy senki sem figyeli, szrevtlenl besurrant a siktorba s a Hrom Seprû oldalnak tmasztott nagy falda mg lpett. Harry kvette, majd mikor odart hozz, Ginny fejre kanyartotta a kpenyt, hogy mindketten lthatatlanok legyenek.
- Szia – ksznt Harry, de Ginny belfojtotta a szt. Kcos hajnl fogva megragadta s forrn megcskolta.
Mikor Harry mr gy rezte, hogy nem kap levegõt, eltpte magt Ginnytõl s vigyorogva zihlt.
- Te is hinyoztl – szlt Harry. – Nem is tudod mennyire…
Ginny megint nem hagyta, hogy befejezze a mondatot, s percekig cskolztak a kpeny rejtekben. Vgl Harry tlelte s csak tartottk egymst.
- J, hogy megint itt vagy – mondta a lny. – A feje tetejre llt minden. Ma mg tbben mentek el.
Harry Ginny szemeibe nzett, s ltta a benne tkrzõdõ szomorsgot.
- A pnclok miatt, igaz? – krdezte Harry.
- Tiszta õrlet volt az egsz – blogatott a lny. – gy rtem, azok a pnclok mr vszzadok ta ott vannak, s most egyszer csak ellennk fordultak…
- Nem azok voltak – rzta meg a fejt Harry. – Kicserltk õket… De Ginny, lttad, mi trtnt?
- Igen – vlaszolta Ginny. – A knyvtrbl jttem visszafel. Mrt krded?
- Bntottak valakit? Brkit? – krdezte Harry. – Mit csinltak pontosan?
Ginny megvonta a vllt s elgondolkozott.
- hm… csak mentek, felemelt karddal. Jttek felnk, s… s… igazbl senkit se bntottak, csak mindenki nagyon megijedt. Flitwick professzor egy perc alatt elintzte mindet, hihetetlen volt! Lttam az egszet. Megsuhintotta a plcjt, s a pnclok kardjai kirepltek a kezkbõl, prgni kezdtek, s mindegyiket feldaraboltk.
Harry blogatott, rtett mindent. gy tûnik, Ampk tnyleg igazat mondott s csak r akarnak ijeszteni az emberekre – legalbbis mg.
- Flitwick intzte el õket? – krdezte Harry, mikor eszbe jutott az jsgban rt figyelmeztets. – s mi lett vele? Nem bntottk a minisztriumiak, ugye?
- Nem, szerencsre – rzta meg a fejt a lny. – De ma, reggeli kzben elmondta, hogy el kell mennie egy idõre… El akarja kerlni a knos kirgst.
- McGalagony biztos nem…
- Nem McGalagonyon mlik, te is tudod – mutatott r Ginny.
- Tudom – ismerte be szomoran Harry.
Kzen fogta Ginnyt s halkan, a lthatatlann tvõ kpeny rejtekben kilptek a siktorbl, majd a fõt fel vettk az irnyt.
- Ksz bolondokhza van – panaszolta Ginny. – Nha nekem is megfordul a fejemben, hogy lelpjek, mint ti. Gyakorlatilag alig tanulunk valamit, mindenki olyan nemtrõdm lett. Mr semmi sem rdekel senkit, legfõkpp a tanuls nem.
Harry figyelmesen hallgatta Ginny szavait, s kzben igyekezett nem elbotolni a kpeny szlben s a kavicsokban.
- Persze most mg tbbet kellene tanulnom, de knyvundorom lett az R.B.F.-ek utn…
- Tnyleg… – kapta fel a fejt Harry. – Hogy sikerltek a vizsgk?
Harry arcn egy kis piros folt jelent meg, amit Ginny is szrevett, de elmosolyodott. Szgyellte magt, amirt teljesen kiment a fejbõl, hogy megkrdezze, milyenek lettek a bartnõje jegyei.
- Kpzeld, mind sikerlt – jelentette be Ginny – Bûbjtan, tvltoztatstan, mgikus nvdelem, gygynvnytan, legends lnyek, mugliismeret mind K. Bjitaltan s csillagszat V. Mgiatrtnet E.
Harry szrevette, hogy a lny hangjban semmifle bszkesg nem csengett. Ginny pedig kitallta a gondolatait.
- Most mrt mosolyogsz? – replikzott a lny. – Tudod, hogy nem rdekelnek a jegyek. Sajt terveim vannak… - fejezte be titokzatoskodva, Harry szrevette, hogy a szja sarka mosolyra grbl.
- s miflk? – kvncsiskodott. – Szerepel benne a Weasley Varzsvicc Vllalat?
- Kizrt! – jelentette ki Ginny. – Fred s George folyton a nyakamban lgnnak, hogy felgyeljk, kivel randizom.
- Na s kivel fogsz randizni? – krdezte jtkosan Harry.
Ginny elnevette magt. Harrynek ez elg volt, de szrevette, hogy a lny nem vlaszolt az elõzõ krdsre.
- Most komolyan… - fordult Harry a lny fel. – Mik a terveid? Hol akarsz dolgozni?
Ginny tkarolta s gy ballagtak tovbb.
- A nyron beszlgettnk Hermionval egy tletrõl – kezdte Ginny. – Mindketten remek tletnek tartottuk, hogy nyissunk egy lapot.
- Lapot? gy rted, jsgot?
- Igen – blogatott Ginny. – A Reggeli Prfta rendesen leszerepelt azzal, hogy Caramel szcsve volt – most meg Scrimgeur… Sokan lemondtk a rendelsket, vagy szz elõfizetõt vesztett a lap. Kztk anyt is, igaz, õ szemlyes okokbl mondta le.
Szval a lnyeg az, hogy Hermione szerint – s n igazat adok neki -, szksg lenne egy teljesen fggetlen jsgra, ami nem lenne a Minisztrium befolysol eszkze… helyette esetleg a tid – pillantott fel Ginny Harry arcba.
- Mi? – dbbent meg Harry, majd elnevette magt. – Ginny, eszem gban sincs jsgoknak nyilatkozni. Nem akarok miniszter lenni, vagy mi…
Ginny megrzta a fejt s shajtott egyet.
- Nem is azt mondtam, hogy legyl miniszter, dehogy! De az emberek bznak benned, jobban, mint Scrimgeurban, s inkbb a te szavadat vennk komolyan, semmint az vt.
Harry elgondolkozott egy pillanatra, de nem tartotta j tletnek a dolgot.
- Scrimgeur mr most le akart tartztatni, csak mert a Fõnix Rendje nem engedelmeskedik neki. Mit tenne, ha sznokolni kezdenk az embereknek? Mert arra mrget vehetsz, hogy semmi jt nem mondank rla…
- Igen, azt gondoltam… - mosolygott Ginny. – De ez mg nem problma, rrsz gondolkodni rajta. Te gyis mindent olyan lassan dntesz el. Nekem is t vet kellett vrnom rd.
Nem kellett sokat mennik, a Hrom Seprû utn pr mterrel mr elrtk Roxmorts hatrt s itt az t ktfel gazott. Az egyik a vastllomsra, a msik a kastlyba vezetett. Harry s Ginny bal fel fordultak s rtrtek az enyhn emelkedõ tra. trtek a birtok hatrn a szrnyas vadkanszobrokkal dsztett kapun s j fl ra utn benyitottak a Roxfort kapujn.
Szombat lvn minden dik a szabadidejt tlttte, egyesek a klubhelysgekben, msok a kastly folyosin. A prefektusok a rendetlenkedõ dikokra gyeltek, Frics r a bejrati csarnok padljrl takartotta a sarat s rdrrent egy-egy mellette elhalad gyerekre.
Harry s Ginny tovbbra is a lthatatlann tvõ kpeny alatt mszta a lpcsõfokokat, egyre feljebb. Mikor ellopakodtak a vihog Hborc mellett (jkedvt az okozta, hogy az veghzakbl csent trgyval doblta a frdõhelysgbõl kilpõ lnyokat), Harry fojtott hangon megkrdezte Ginnytõl, hogy hov is mennek pontosan.
- Az igazgati irodba – suttogta vlaszul Ginny. – Az irattrban semmit se talltam rla, a Nyilvntart Knyvben sem szerepelt, gy ht az irodban nztem utna. s ott vgre megtalltam a nevt. McGalagony s Dumbledore elmondott mindent… ahogy mindjrt neked is elmondjk. Megbeszltem McGalagonnyal, hogy vrjon az irodjban.
Pr perces lpcsõzs utn felrtek az igazgati iroda szintjre, s a kõszrny fel vettk az utat. Harry mr csukott szemmel is odatallt volna, annyiszor jrt ebben a helysgben. A rt kõszobor el rve Ginny kimondta a jelszt („tõdtt Ulrik!”), s a szrny flreugrott, feltrva a csigalpcsõt. Harry itt levette vgre a lthatatlann tvõ kpenyt, de elõbb krlnzett, puszta vatossgbl.
Az iroda ajtajhoz rve bekopogtak s McGalagony hvsra belptek az impozns dolgozszobba.
- dvzlm Potter! – ksznttte az igazgatnõ s hellyel knlta õket.
Harry lelt a szkre, s megint, sztnsen Dumbledore-ra pillantott. A volt igazgat nneplyes komolysggal nzte õket, nem mosolygott, csak hunyorgott kk szemvel.
- Egy cssze tet, Potter? – knlta Harryt az igazgatnõ. – Miss Weasley?
Mindketten elhrtottk a szvessget, de McGalagony folytatta.
- Pitypanglevet? Vajsrt? Ha engem krdez, szksge lesz valami frisstõre, ha megtudja, mit akarunk mondani.
Harry sszenzett Ginnyvel – a lny blintott.
- Akkor egy pohr pitypanglevet krnk.
McGalagony nttt a nedûbõl a kiksztett serlegekbe, majd egyenes testtartssal elhelyezkedett a szkben s megkszrlte a torkt.
- Potter, meg kell, hogy mondjam, rengeteg idõt s fradtsgot fecsreltek Rose Montgomery keressre azzal, hogy nem fordultak rgtn hozznk. Persze honnan tudhattk volna…
- Professzor, mikor megtudtuk, hogy a hlgy boszorkny volt, legelõszr a Minisztriumba mentnk, mert a jelenlegi lakcmre voltunk kvncsiak. Nem gondoltuk volna, hogy az megtallhat a Roxf…
- Nem is – vgott kzbe McGalagony. – Ezt mr elõre le kell szgeznem. Nem tudom, hov tûnt Rose Montgomery.
Harry csaldottan shajtott egyet s htradõlt szkben. jabb zskutca. McGalagony folytatta.
- De szolglhatok nhny rdekes informcival – McGalagony egymsba fonta karjait s szigor szemeivel Harryre meredt. Harry gy rezte magt, mint kiskorban, mintha a professzor valami csnytevsen kapta volna.
- Mikor Miss Weasley nem tallt semmit a Nagy Nyilvntart Knyvben, engedlyt krt, hogy krlnzhessen az irodban a rgi iratok kzt – folytatta McGalagony. – Segtettem a kutatsban, de vgl Dippett igazgat r volt az, aki felvilgostott minket, mikor egy beszlgetsnket meghallotta.
Az reg igazgat portrja nagy komolyan blintott Harry fel.
- Dippett igazgat elmondta, hogy Rose Montgomeryt 1947-ben vette fel a Roxfortba gy, hogy arrl a Minisztrium semmit se tudott, mgpedig Dumbledore professzor javaslatra.
Most Dumbledore festmnye is blintott, de nem szlt kzbe, hagyta, hogy McGalagony folytassa.
- Rose mugli szrmazs boszorkny volt? – krdezett kzbe Harry. – Vagy a Montgomery csald tagja?
- Egyik sem – vlaszolta McGalagony. – Rose Montgomery a Roxfort valaha volt egyetlen mugli tanulja.
Harry nyitva felejtette a szjt meglepetsben. Egy mugli a Roxfortban? Hogy lehetsges ez? Ginny egy szt se szlt, csendben hallgatta a felvilgostst, amit mr hallott.
- De… de mirt vettek fel egy muglit a Roxfortba?
- Ezt inkbb mondja el Dumbledore professzor – felelte McGalagony.
A volt igazgat portrja most megkszrlte a torkt s Harryre nzett flhold alak szemvege mgl.
- Azrt hoztam magammal Rose-t, hogy meggygytsam egy betegsgbõl – vlaszolta egyszerûen Dumbledore. – Mikor Tom Denem meglte Hepzibah Smith-t s eltûnt, egszen vletlenl sszefutottam Rose-zal. De ahelyett, hogy pusztn a szavaimra hagyatkoztok, mirt nem nzitek meg az emlket? – ajnlotta fel a professzor.
McGalagony sszerncolta a homlokt, majd blintott.
- Mirt is ne? – mondta, s az egyik szekrnyhez lpett, majd kivett belõle egy nagy kõednyt, a Merengõt. Harry mr szmtalanszor ltta s hasznlta ezt a rendkvl hasznos mgikus holmit, mely az emlkek knnyû ttekintsre szolglt.
- A professzor r emlkei megvannak egy vegfiolban? – kvncsiskodott Harry.
- Nem, Harry – felelte Dumbledore. – Annl sokkal biztosabb helyen vannak meg. Itt – mutatott sajt festett kobakjra a professzor s derûsen mosolygott.
Harrynek eszbe jutott, mit mondott a professzor a festmnyekrõl. Az elhunyt minden emlkt magukban hordozzk.
McGalagony az asztalra helyezte a Merengõt, majd Dumbledore festmnye fel fordult, ami j kt mterrel a feje fltt fggtt a falon. Harry s Ginny mulatra az igazgatnõ megsuhintotta maga krl a plcjt egy kis flkrben, s a kvetkezõ pillanatban felemelkedett annyira, hogy pp el tudta rni a portrt. McGalagony plcjt Dumbledore professzor festett halntkhoz illesztette, s a kvetkezõ pillanatban egy vkony emlk-fonalat hzott ki a festmny vsznbl. McGalagony professzor leereszkedett, s az emlket a tlba tlttte, ahol az kavarg, flig folykony, flig gz szerû anyagg llt ssze.
- Parancsoljatok – mutatta az igazgatnõ a tlat, s Harry tudta, mi a dolga.
Gondolkods nlkl az ezsts anyagba mrtotta egyik ujjt, s rezte, ahogy fejjel elõre belebukik a tlba. Hosszan zuhant a feketesgben, s lassan, talpon rkezett meg egy sznes utccskra. Zsfolt utca volt, tele varzslkkal s boszorknyokkal, egyesek portkikat rultk, msok vsroltak tõlk. Az Abszol tra rkez | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
