|
A kvetkezõ nap csupa kellemes pihenssel s szrakozssal telt az Odban. Harry, Ginny, Ron s Hermione felvltva kviddicseztek, beszlgettek, sakkoztak, egszen estig, mikor Mrs Weasley rjuk parancsolt, hogy ideje lenne sszecsomagolni a msnapi utazsra – ugyanis szombatra tûztk ki a Prewett-hzba kltzs idõpontjt, ami Mr Weasley szerint egy sokkal biztonsgosabb s elõkelõbb hely lesz egy olyan rendezvnyhez, mint Bill s Fleur eskvõje.
A legidõsebb Weasley fi jvendõbelijvel s Mr s Mrs Delacourral egy httel ksõbb fognak visszarkezni a rokonsg tbbi tagjval, hogy befejezzk az eskvõi elõkszleteket. Addig is a Prewett-hzat ki kellett takartani, a fvet le kellett nyrni, fellltani az udvaron az eskvõi kellkeket. Mrs Weasley induls elõtt mindenkinek kiosztott egy kis pergamen darabkt, amire a Prewett hz cme volt felrva. Harry gyantotta, hogy ez lehet az oka, amirt Muriel nni otthona biztonsgosabb egy eskvõ megrendezshez, ugyanis meg mert volna r eskdni, hogy a Fidelius-bûbjjal rejtettk el az pletet, s ezrt kaptk a paprt is, a titokgazdtl.
gy aztn szombaton kora hajnalban bredt az egsz trsasg, s a csomagokkal tra kelt a Hermelin-domb fel, ahov Mr Weasley mr napokkal korbban leadta a rendelst a Minisztriumnak egy zsupszkulcsra. Egy zsupszkulcs rendelse drga mulatsg volt, ez volt az egyik legkltsgesebb – ugyanakkor a legmegbzhatbb - mdja is az utazsnak a varzslk s boszorknyok kzt. Harry hosszan gyõzkdte a vrs haj frfit, hogy hadd hruljanak r a zsupszkulcs anyagi vonzatai, de Mr Weasley errõl hallani sem akart.
A kilencfõs trsasg – Mr s Mrs Weasley, Fred, George, Charlie, Ron, Ginny, Hermione s Harry – fekete tikpenybe ltztt a hideg s a feltûns elkerlse vgett, s figyelmet valban nem vontak magukra, csak egy-kt madr, tcsk s varangy jelezte, hogy felfigyeltek a csuklys karavnra. Ellenben a hajnali hideg igencsak borzolta a kedlyeket, fõleg az utn, hogy a domb megmszsa sorn igencsak kiizzadtak, s a hideg levegõ egy kiads megfzs rmt vettette elõre.
- Na, gyertek, itt kell lennie valahol a zsupszkulcsnak, keresstek! – adta ki a parancsot Mr Weasley.
Mind keresglni kezdtek a dombtetõn eldoblt mugli holmik kzt, Harry eleinte erõsen gyanakodott egy kidobott hûtõszekrnyre, egy res klsvegre, s egy rgi rgpre is, de vgl Ron akadt r a zsupszkulcsra: egy trtt bdog kannra.
- Honnan lehet biztosan tudni, hogy melyik a zsupszkulcs? – krdezte Harry Mr Weasleytõl.
- Annak tbb mdja is van – vlaszolta a frfi. – A legbiztosabb, de kiss hosszadalmas mdszer a Specialis Revelio bûbj, ami megmutatja egy trgy mgikus tulajdonsgait. Errõl a bûbjrl mr biztos hallottl bjitaltanon vagy bûbjtanon…
- Igen…
- Egy msik, elg rdekes, kiss alternatv mdszer, ha egy mugli, elektoros trgyhoz rinted…
- Elektromos, Mr Weasley – szlt kzbe csendesen Hermione.
Igen, ksznm… Szval a mgikus rezgsek kikapcsoljk az elektrommos kszlkeket – valamirt zavarja õket, errõl a Muglimagyarzat Szerkesztõ Bizottsg tagjait kne megkrdezned, õk remekl rtenek az elektronos-mgikus szerkezetek kapcsolathoz…
De a legegyszerûbb mdszer, ha a megrzseidet hvod segtsgl. Ha megrintesz egy varzserejû trgyat, rgtn rzed, hogy valami nem stimmel vele – nyilvn, mivel nem termszetes, hanem mgikus. Brmilyen mgikus tulajdonsggal is van felruhzva, az azt jelenti, hogy megvltoztattk valamilyen termszetes tulajdonsgt, mint jelen esetben ennek a kannnak – mivel zsupszkulccs vltoztattk, egyszerre ktõdik a tr kt pontjhoz, affle hidat kpezve, s egy egyszerû parancsra, egy emberi parancsra tugrik arra a msik helyre… rted?
Harry blogatott, s trsaival egytt megfogta a zsupszkulcsot. Most, hogy gy odafigyelt, tnyleg rzett valami furcst, mintha a kanna fellete kiss bizonytalan lenne… Mintha nem tudn eldnteni, hogy melyik helyhez is tartozik, ide, vagy az ti cljukhoz…
Mr Weasley lassan hromig szmolt. Hromra Harry egy erõs rntst rzett a kldknl s a kvetkezõ pillanatban mr egyms hegyn-htn fekdtek a nedves fûben.
Harry felpattant, majd felsegtette Hermiont s Ginnyt, s krbenzett. A hajnali fnyektõl flig rnykban, flig vilgossgban fekdtek a kzeli dombok, pr kilomter tvolsgbl, pedig ideltszottak egy ledezõ kisvros fnyei.
- Hol vagyunk? Milyen vros az ott? – krdezte Harry Mr Weasleytõl, aki pp a szebbik felrõl sprgette le a port s rragadt fûcsomt.
- Az ott Land’s End, egy bjos kis vros, a fldnyelv legklsõ teleplse, kzvetlenl az cen partjn. rzed a tenger illatt, Harry? Imdom a tengert!
Harry nem tudta megmondani, mit is rez pontosan, a levegõben terjedõ illatokba sok minden keveredett: a prs mezõ nedves illata, egy kis istllszag, nmi fst, s egy enyhe madrszag. De ss tengert nem rzett, annl sokkal meghatrozbbak voltak ezek a szagok.
Mr Weasley jkedvûen ftyrszve elindult felfel a dombon, nhny girbe-gurba fa takarsban. Az egyik fa gain nem is egy, de ngy megtermett bagoly gubbasztott, s mind õket figyeltk nagy srga szemeikkel. A domb tetejre rve a trsasg megllt s krbenzett: krs-krl kicsiny dombok s erdõsgek helyezkedtek el, itt-ott nhny plet emelkedett, s kt prhuzamos fõt trte meg a termszeti harmnit.
Kis pihenõ utn Harryk lefel indultak a domb msik oldaln – ez nha nem is volt olyan knnyû, mert a nedves fvn gy csszott a cipõ, mint a jgen. Hermione hamar rjtt, hogy sokkal jobb, ha a tapads, sros fldn megy lejtõnek, s nem is esett el annyiszor, mint Ron s Harry.
Mikor lertek a domb aljba, kis vlgy utn jtt a kvetkezõ, egy valamivel nagyobb emelkedõ. Mikor mszni kezdtek felfel, Harry szrevett a fûcsomk kzt egy fldbe karcolt vonalat. A fi rgtn felismerte: egy mgikus hatrvonal, amit csak bizonyos emberek lphetnek t. Ilyen vonalat hzott csaknem hrom ve Dumbledore a Tûz Serlege kr, hogy a tizenht ven aluli dikok ne dobhassk be a nevket a serlegbe. Harry gyantotta, hogy ez a vonal a hz mgikus vdelmt lthatja el. Az elõtte halad Mr s Mrs Weasley, Ron s Ginny gondolkods nlkl tlpte a vonalat, semmi jelt nem mutatta, hogy brmiben is akadlyozta volna õket. Harry megvonta a vllt s tlpte a vonalat.
Ebben a pillanatban olyasmi trtnt, ami mr tbb mint egy ve nem fordult elõ, s igencsak megrmtette: fjdalom hastott a homlokba, pont a sebhelynl, s a tarkja bizseregni kezdett, a karjn pedig felllt a szõr. Harry sszerndult a vratlan reakcira, de sszeszortotta a fogt s nem kiltott fel. titrsai gy tûnt, semmit se vettek szre a fi fura viselkedsbõl, s õ jobbnak ltta nem figyelmeztetni õket – annl is inkbb, mert õ maga is sejtette, mirt jult ki a fjdalom.
A kn, ahogy jtt, el is mlt szinte azonnal, nem maradt utna ms, csak a tarkjt bizsergetõ rzs emlke. Harry tovbb bandukolt bartai utn felfel a dombon, s az jabb hegymszstl enyhn szrni kezdett az oldala. jabb gcsrts fk, bokrok mellett vezetett az tjuk, s ezeken is, t-hat kvr bagoly lt, mint ber õrszemek. Õket elhagyva kzeledett a magaslat teteje, ami egyben ti cljuk is volt.
A domb tetejn egy nagy, rgi hz llt, masszv kõfalai mltsgteljesen emelkedtek az gbe, hrom emelet magassgban. A tmr tlgyfa bejrati ajt pontosan kzpen helyezkedett el, s innen egy torony nylt felfel, egy emeletnyivel a hz fl magasodva. A torony ablakai hinyoztak, helyettk megkopott boltvek tmasztottk al a tetõszerkezetet, s Harry innen tvolrl is tisztn ltta, hogy sok-sok bagoly alszik a prknyon szrnya al dugott fejjel, s tbb pldny repked ki-be. Egyesek a vadszatbl trhettek haza, mg msok most indultak megtmni hezõ begyket.
- Tudod, Muriel nni hres bagolytenysztõ, Harry – magyarzta Mr Weasley a finak. - A roxmortsi s a londoni varzsl posta is tõle rendeli a fiatal madarakat, s rgen mg az klopsz bagolyszalon is a Prewett csald birtokban volt… persze az ta sok minden megvltozott – tette hozz nmi keserû felhanggal.
A trsasg csomagjait maga utn lebegtetve mszott fel a domboldalba fektetett lpcsõsoron. Ahogy kzeledett a hzhoz, Harry egyre tbb rdekes rszletet fedezett fel, s mint egy hres aranyvrû csald krijt, akaratlanul is a Black-hzzal vetette ssze. A Prewett hz gbe trõ tornya, hatalmas ablakai, melyek szinte csalogattk a napsugarakat, sokkal bartsgosabb helynek mutattk Harry szmra, mint keserû rksgnek nyomaszt, stt termeit, robusztus falait. Az az plet, nevhez hven igazi „Black” hz volt. Mg ez a kria – br jval kisebb volt a rgi fõhadiszllsnl – egyenesen csalogatta az embert.
Az ajthoz rve Mrs Weasley megnyomta a csengõt, mely rdekes, bagolyhuhogsra emlkeztetõ hangot adott. Hamarosan felhangzottak a lpsek s kitrult az ajt.
- Molly drgm! De rlk, hogy ltlak – dvzlte Mrs Weasley-t egy hetven v krli regasszony, aki maga is leginkbb egy madrra hasonltott: kiss õszlõ, valaha vrses-barna haja, grbe, madrcsõrre emlkeztetõ orra, a rajta nyugv apr lencsjû szemveg, csillog barna szeme s a bõ, megfakult s poros talr egy rokonszenves, vn varj kinzett klcsnzte a hlgynek.
- n is rlk, drga Muriel! Semmit se vltoztl… - nzett vgig a vrs haj asszony szeretett nagynnjn.
- Te viszont egyre fiatalodsz, Molly szvem. , s a gyerekek! De meg nõttek!
Muriel nni sorban ksznttte az ifj Weasley-ket, s mikor Ronhoz rt, boldogan sszecsapta a tenyert s kt cuppans puszit nyomott a fi arcra.
- Jaj, Roncimonci, te akkorra nõttl…! Ahogy ltom, te vagy a legmagasabb a csaldban, igaz?
- hm… - dnnygte Ron s beleknyklt Fred bordi kz, aki ikertestvrvel egytt rzkdott az elfojtott nevetstõl.
Muriel nni Hermiont is kzvetlenl ksznttte, egy lelssel s kt puszival, akr a Weasley-ket. Harry kerlt utoljra sorra, aki elõbb gyorsan a homlokba sprte a hajt.
- Te vagy a Potter gyerek, igaz? Felismerlek a szemedrõl. Akr a…
- …az desanym, igen, tudom – fejezte be Harry az ezerszer hallott mondatot, s õ sem szta meg az lelst s kt puszit.
- Na, gyertek beljebb, gyertek csak! Hideg van idekint… - invitlta a nni a vendgeket.
A hz bellrõl mg vendgmarasztalbb volt, mint kvlrõl. A hossz elõszoba, ahol a trsasg levetette kabtjait s sros cipõit, egy tgas nappaliba vezetett, aminek gynyrû, kk taptjhoz remekl illettek a tmr tlgyfa-btorok. A berendezst nhny, a taptval harmonizl, kk fotel s kanap alkotta, a falak mentn knyves szekrnyekkel s vitrinekkel. A szoba tvolabbi faln bekeretezve fggttek a bagolytenysztst elismerõ oklevelek, tanstvnyok s djak. Volt belõlk szp szmmal, a nni mltn volt bszke rjuk.
Mr Weasley intett egyet a plcjval, mire minden bõrnd felrppent az emeletre a lpcsõhzon keresztl.
- Gyertek, foglaljatok helyet, ne csorogjatok, mint Blm szamara! – mondta a nni.
Muriel nni tescsszket varzsolt elõ, s mindenkinek nttt a forr nedûbõl. A vendgek helyet foglaltak s rmmel fogyasztottk a gõzlgõ, de frisstõ italt a dombmszs utn.
- Tallkoztunk nhny baglyoddal tkzben, Muriel – jsgolta Mr Weasley, miutn elhelyezkedett egy knyelmes brsony karosszkben. – gy figyeltek minket, mintha fel akarnnak falni…
- Ht igen, az n kis drgim komolyan veszik a munkjukat! – mondta vidman a nni. - Õk vigyznak a hzra, mr mrfldekrõl megltjk, ha kzeledik valaki.
- Az ember azt hinn, hogy a tbbi vdõ-varzslat mr szksgtelen is, ilyen õrszolglat mellett…
- Azrt az nem gy van! – tiltakozott a nni. – Komolyan kell venni a biztonsgot, fõleg most, hogy ide kltztt a Rend…
- Mi? Ez az j fõhadiszlls? – szlt kzbe Harry, s szrevette, hogy bartai is meglepõdtek.
Muriel nni kicsit csodlkoz arcot vgott, majd tettetett szemrehnyssal Mrs Weasley-hez fordult.
- Ti el se mondttok a gyerekeknek, hogy a hzam a Fõnix Rendje j fõhadiszllsa?
- Gondoltuk, majd te elmondod nekik, hiszen olyan bszke vagy r – mosolygott a vrs haj asszony.
- Az nem vits! – harsogta a nni. – Persze, hogy bszke vagyok r!
Muriel nni Harrykhez fordult s bszkesgtõl dagadva meslt:
- Tudjtok, mr kt ve is felajnlottam Dumbledore-nak, hogy rendezze be itt a fõhadiszllst, de szerinte a Black-hz kzenfekvõbb vlasztsnak tûnt, mert mr rendelkezett mindenfle vdelmi rolvasssal, meg mugliriaszt bûbjjal… Hah! Mintha az n hzam nem lenne elg jl vdett!
A baglyaim õrkdnek az egsz vidk fltt, a hz krl kt kilomteres krben hoppanlsgtl bûbjt szrtam, Minerva McGalagony elvgezte a Fidelius-bûbjt, s most mg az az elbûvlõ Alastor Mordon is hzott egy vonalat a hz kr! Nagyon ravasz kis bûbj az, tudjtok-e? Brkit, akinek a karjn ott van az az ocsmny Stt Jegy, a vonal gy visszaveti, mintha rugra lpett volna. s ez nem csak a hallfalkra terjed ki, hanem azokra a szerencstlenekre is, akiket az Imperius-tokkal sjtottak, sõt a Stt Jegy mgikus kapcsolatn keresztl mg Tudjtokkire is! Ilyen bûbja aztn nem volt a Black-hznak, abban biztos vagyok!
Harry udvariasan mosolygott Muriel nnire, de kzben agya lzasan dolgozott. Szval ez volt az oka, hogy megfjdult a sebhelye. A vonal visszaveti azokat, akiknek kapcsolatuk van Voldemorttal a Stt Jegyen keresztl. A sebhelyen t õ is kapcsolatban van vele, de ezek szerint ez nem olyan kzvetlen kapcsolat, mint a Jegy. Hiszen akkor õt is visszadobta volna a vonal… Harry szvt egy kis melegsg jrta t, ahogy erre gondolt – Voldemort s õ nem llnak olyan szoros kapcsolatban, mint amitõl korbban tartott.
A dlelõtt folyamn Muriel nni krbevezette vendgeit a hzban, s lelkesen magyarzott bagolytenysztõi munkssgrl, fõknt Harrynek s Hermionnak, akik most voltak itt elõszr. Legelõszr a takaros hlszobkat mutatta meg, amik kzl a lnyok rgtn ki is vlasztottk a legtgasabb, legvilgosabb helysget, mely a bejrat fltt a toronyban volt. A tõle jobbra illetve balra esõ szoba lett Harry, Ron, s az ikrek, mindkt szoba egy kicsit kisebb, de elõkelõ hlhelysg volt, kk taptval, tlgyfa btorokkal, akrcsak a hz ms helyisgei. A szobk utn Muriel nni megmutatta Harryknek impozns dolgozszobjt, mely nmagban megfelelt egy knyvtrnak, irodnak, s valamilyen furcsa oknl fogva affle tkrszobnak – a falak minden szabad felletn, ahol nem fedte õket btor, aranykeretes, gynyrû tkrk lgtak. Az rasztallal szemben lvõ falnl radsul egy embermagassg, hatalmas tkr llt – Harry ebbõl azt a kvetkeztetst vonta le, hogy Muriel nni kiss hi.
A hz minden helyisge kzl a baglyok „szobja” volt a legklnlegesebb s legrdekesebb. Elsõ rnzsre a roxforti bagolyhz msa volt: a terem durva kõfalain kis flkkben csrgtek a baglyok krbe-krbe, vrva, hogy megkapjk feladatukat. Azonban a terem kzepn, egy emelvnyen fnyes veggoly csillogott a felkelõ nap fnyben, melyre az bren lvõ baglyok mereven fggesztettk hatalmas szemket.
- Muriel nni… mire val ez a gmb? – krdezte Hermione lnk rdeklõdssel.
- , ez az n kis tallmnyom, bizony! – vlaszolta lthat lvezettel a nni. – Tudod, a baglyok a kzhiedelemmel ellenttben elgg buta llatok, nem nagyon idomthatk, hiszen alapvetõen vadllatok. A muglik nem is hasznljk õket postai clokra, õk rgebben a galambokat kldzgettk a levelekkel, de ma mr az is kiment a divatbl. De a varzslk valamirt mr õsidõk ta megvesznek a baglyokrt, ezrt is prblkoztak a tenysztskkel, keresztezskkel, hogy engedelmes hzillatot faragjanak belõlk… Tbb-kevesebb sikerrel jrtak, de kzel sem voltak olyan eredmnyes postsok, mint az n baglyaim! Azzal a gmbbel ott, fika koruktl kezdve hipnotizlom a baglyaimat, hogy regsgkig hûsgesek legyenek a gazdjukhoz…
- De… de hipnotizlssal, Muriel nni? – Hermione rosszallan megcsvlta a fejt. - gy elvesztik az egynisgket… azt akarja mondani, hogy a baglyaink valjban agyatlan zombik?
- Nem, nem, nem! Dehogy is agyatlanok! pp ellenkezõleg! – tiltakozott a nni. – Az llat szemlyisgt nem rinti a hipnotizls, s semmit se ront az szbeli kpessgein. A hipnotizls inkbb megnveli a baglyok tudst, tanulsi kpessgket, csak hajlamokat ltet el bennk, magvakat, ha gy tetszik, amiket a majdani tulajdonosuknak kell kivirgoztatni azzal, hogy gondoskodik a baglyrl, s meghllja a szolglatait.
- De, ha a hûsges viselkedst is beljk tplljuk – kardoskodott a lny -, az mr nmagban is befolysolja a szemlyisgket, nem? Hiszen lehet, hogy egy pldnynak pp az a legfontosabb szemlyisgi eleme, hogy nem hûsges, hanem lzad tpus, akinek a szabadsg a mindene… ez pont olyan, mint a hzimanknl. Az emberek azt hiszik, hogy mind szolgalelkû, pedig vannak kztk olyanok, akik a szabadsgra vgynak.
Ron ltvnyosan a homlokra csapott, eltakarta a szemeit, s valami olyasmit motyogott, hogy majom. Harry is rjtt mr, mire akar kilyukadni a lny: mr megint a npfelszabadt elveit hangoztatja, s gy ltszik mr a baglyokra is ki akarja terjeszteni. Muriel nni ezzel szemben nem lett mrges a lnyra, inkbb rdeklõdssel figyelt minden szavra – gy tûnik, rlt, hogy ilyen rtelmes beszlgetõtrsra lelt.
- Nos, valban van sok-sok igazsg abban, amit mondasz, kis szvem, de meg kellene vizsglnod msik oldalrl is ezt a tmt! – magyarzta mosolyogva a nni. – Abban igazad van, hogy vannak olyan baglyok – s, mint emltetted, hzimank is -, akik szabadsgra vgynak a szolgalet helyett. Sokan gy gondoljk, hogy az ilyen, a sorbl kilg pldnyok, lnyek nem vgzik a dolgukat s ezrt selejtnek minõsthetõk. n msknt ltom… Az, hogy vannak lzad pldnyok, a bizonytk, hogy mennyire sznes is a vilg, milyen sok szemlyisg keveredik s prbl egytt lni, ami sokszor nehz, bonyolult s fjdalmas.
Az ilyen idomthatatlan baglyok, vagy a ruhrl lmodoz mank is hasznos tagjai a trsadalomnak, mindegyikknek clja van – ez az, amit sok varzsl nem rt meg. Az ilyen pldnyokat nem meglni kell, ahogy sok tenysztõ teszi a selejtnek vlt llatokkal, hanem hagyni, hadd tegye azt, amit a lelke kvn. n szabadon eresztem õket…
- A tbbit meg mg jobban rabszolgv teszi – Hermione kezdte egyre jobban belelovalni magt. - Kihasznlja, hogy ilyenek, hogy elfogadjk a szolgasgot s…
- gy gondolod? – vgott kzbe a nni kedvesen. – Vagy pp csak megadom nekik, amire vgynak?
- Erre nem vgynak! Ez… ez csak egy hajlam, amit az emberek kihasznlnak…
- Hermnia, nzd…
- Hermione.
- Bocsnat… Krlek, prblj meg elrugaszkodni egy kicsit az emberi gondolkodsmdtl, s prblj meg egy vad fejvel gondolkodni! Mire vgyik egy vadllat, aki az erdõben li le az lett, ragadozkkal s vetlytrsakkal krlvve? Neknk, embereknek is tudnunk kell ezt, hiszen nagyon rgen mi is kzjk tartoztunk. Az sztnkben ez bent marad…
Egy vad, mint egy bagoly arra vgyik, hogy legyen lelme, trsa, utda, s egy biztonsgot nyjt menedke. Erre s nem tbbre. A lzad szellemû baglyok is ugyanerre vgynak, csak annyi a klnbsg, hogy nem fogadjk el az embert, aki ezt megadn nekik, inkbb a sajt erejkkel akarjk megszerezni. A baglyok nem vgynak vezetõkre, nem vgynak politikusokra, akik harcolnak a jogaikrt… Mg a gazdjukhoz leghûsgesebb baglyok is sokkal szabadabbak, mint te, vagy n. Ezen a hipnzis sem vltoztat. Csak elmlyti a kapcsolatot az ember s a madr kzt… Hogy a madr jobban feleljen meg a levlhordsnak, s gy, kzvetve az ember is, hogy megadja a baglynak a biztos helyet s lelmet.
- Nem minden llat ilyen… - kttte az ebet a karhoz Hermione, de mr sokkal kisebb lendlettel, mint elõtte. Ltszott, hogy az idõs nni szavai elgondolkodtatjk. – A nni is mondta… a baglyok butk. Mi van azokkal, akik sokkal rtelmesebbek? Majdnem, mint egy ember?
- A hzimankra gondolsz, igaz?
Hermione blogatott.
- Nos, valban, a mank ktsgkvl kpesek lennnek arra, hogy felptsenek egy trsadalmat, mint a koboldok, vagy… mint, mondjuk a sellõk. De az vszzadok sorn folyton egytt ltek a varzslkkal, akik feladatokat adtak nekik. Nem voltak a rabszolgik, inkbb segtõik voltak… sokszor teljesen maguktl lltak egy mgus, sõt, nha mugli szolglatba. A mank gy reztk, hogy a kpessgeik birtokban ktelessgk segteni msoknak… Itt termszetesen megint ltalnostok, hiszen lehettek olyan mank, akiknek eszk gban nem volt segteni senkin…
Hossz idõ sorn mindkt fl, a mank s az emberek is hozzszoktak ehhez a szolga-r viszonyhoz, s mikor a varzslk vilga intzmnyeslt, elõbb a Varzsl Tanccsal, majd a Mgiagyi Minisztriummal, a hzimank jelenltt is intzmnyesteni kellett. A mank elfogadtk a varzslk dntst, ahogy elfogadtk minden msban is… gy kialakult ez a mai helyzet.
- Szval a mank maguk akartk, hogy ilyen sorsuk legyen? nmaguk dntttek a rabszolgasg mellett? De ht hogyan, n ezt nem tudom felfogni… ?
- Mr megint egy ember fejvel gondolkodsz Hermione! – figyelmeztette a nni. – Ahogy a baglyoknak, gy a manknak is teljesen ms szksgleteik vannak, mint egy embernek. A mank erre vgytak! Olyan kpessgeik vannak, amik egy varzslnak sosem lesznek, semelyik varzslnak! Ott hoppanlnak, ahol akarnak, egyszerre tbb, klnbzõ varzslatot kpesek vgrehajtani plcahasznlat nlkl, kedvk szerint lthatatlann vlhatnak… Ha valakinek ilyen ereje van, rezheti gy, hogy muszj segtenie msokon. Nem tud meglni a babrjain anlkl, hogy tenne valamit. Biztos vagyok benne, hogy ezt az rzst ti is ismeritek, azok utn, hogy miket mûveltetek… Hallottam a pletykkat – mosolyodott el a nni.
- Krlek, Hermione, szre kell venned, hogy minden teremtmnyek ezen a fldn azt kellene tennie, amire vgyik, gy kellene lnie, ahogy a legjobban esik neki. Ez termszetesen lehetetlen, de akarattal nem szabad rontanunk a helyzetkn, csupa ns rdekbõl, vagy csak azrt, mert azt hisszk valakirõl, hogy jobban tudjuk, mi kell neki, mint õ maga!
Mint a baglyoknl, a klncket, a lzadkat ebben az esetben is el kell engednnk. Õket sem szabad az akaratuk ellenre olyan helyzetbe knyszerteni, ami nem j nekik. De ha most felszabadtannk minden mant, mert szerintnk a szabadsg a legfontosabb nekik, ahogy minden teremtmnyek, az lenne a kegyetlensg. Az lenne olyan, mintha rabsgba tasztannk õket. Megfosztannk a vgyaiktl, attl az lettõl, amit megszerettek.
Hermione nem vlaszolt, de nmasgval igazolta, hogy vgre megrtette, mirt vzbeflt tlet a M.A.J.O.M. Amirõl azt hitte, j tett, mert szabadsgot ad, valjban elvette volna a mank letnek rtelmt. Lehet, hogy fizikailag szabadok lettek volna, de minden cl, minden jvõ nlkl, ami sokkal rosszabb, mint prnahuzatot viselni ruha gyannt.
Ugyanekkor Harry is megrtett valamit, amit fkezhetetlen dhe s szomorsga miatt nem tudott elfogadni, mikor Dumbledore-tl hallotta Sirius halla napjn: Sipornak, akinek az lete az volt, hogy a hozz kzel ll, szeretett Black-eket szolglja, knszenveds volt a kitagadott Sirius szolglata, s ugyanaz most neki az õ, Harry szolglata.
Harry hosszan gondolkozott a hallottakon s elhatrozta magban, hogy ha ennek a rmlomnak valaha vge lesz, ha a hbor befejezõdik, keresni fog egy olyan varzslcsaldot Sipornak, akiket rmmel szolgl majd lete alkonyn. Mert minden let szmt, minden let rtkes s figyelemre mlt, mg az olyan is, mint Sipor.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
