12. fejezet
Az �rvah�z

Harry, Ron �s Hermione vas�rnap este hagyt�k el a Roxfortot, McGalagony kandall�j�n kereszt�l a Black-h�zba mentek. Alig csitultak el az iskol�ban a v�ratlan �rkez�s�k miatti pletyk�k �s tal�lgat�sok, m�ris �jabb sz�besz�dek keltek sz�rnyra a h�rom j� bar�t gyors t�voz�sa miatt.

Vas�rnap este Harry elsõ dolga volt, hogy felrohanjon emeleti szob�j�ba �s megkeresse az itthon felejtett pecs�tnyom�t. Mihelyt kinyitotta az ajt�t, azonnal �szrevette, hogy a pecs�tnyom� az �gyon hever, a pakol�s k�zben maradhatott itt v�letlen�l. Felkapta a pecs�telõt �s visszasietett a konyh�ba, ahol a hopp-h�l�zaton kereszt�l �tk�ldte a Prewett-h�zba.

- Egyszer a fejedet is elhagyod! – sz�lt oda neki az egyik festm�ny. Harry sz� n�lk�l hagyta �s a szalonba ment, ahol Ron �s Hermione egy poh�r vajs�rt sz�rcs�lgettek, �s a kint zuhog� esõt n�zt�k.

- �tk�ldted? – k�rdezte Ron, mikor megpillantotta bar�tj�t.

- Igen – felelte Harry �s �nt�tt mag�nak a forr� nedûbõl. – Az �gyon hevert, ott hagytam, mikor pakoltam a cuccaimat.

Ledobta mag�t az egyik fotelbe, �s l�b�t felrakta az asztalra.

- Gondolod, hogy R�mszem fog tal�lni b�rmit is? – k�telkedett Ron.

- Nem tudom… �rtani nem �rt, nem igaz?

- Igaz – hagyta r� Ron. – N�ha el�gg� kisz�m�that� V-voldemort, nem?

Harry �s Hermione elvigyorodtak, Ron pedig a f�l�ig elv�r�s�d�tt. Egy darabig n�ma csendben �lt �s maga el� b�mult, majd hirtelen megsz�lalt.

- Csak… csak pr�b�lok olyan b�tor lenni, mint ti… – ny�gte ki, �s m�g jobban elv�r�s�d�tt. Hermione felvonta a szem�ld�k�t.

- Jaj, Ron! Att�l nem vagy gy�va, hogy nem merted eddig kimondani a nev�t. Nem csoda, hogy nem akartad eddig mondani, hiszen gyerekkorodt�l kezdve abban nõtt�l fel, hogy ezt a nevet nem szabad eml�teni sem. Vel�nk, Harryvel meg velem teljesen m�s a helyzet. Ez nem b�tors�g, hogy kimondjuk… �n csak az�rt kezdtem el mondani a nev�t, mert �gy r� tudtam venni Harryt, hogy tartson nek�nk s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�kat! Elõtte �n se mertem kimondani, mert ez volt az elsõ dolog, amit belevertek a fejembe, mikor bel�ptem a var�zsvil�gba…

- Ron, �n is csak az�rt mondom ki a nev�t, mert tizenegy �ves voltam, mikor elõsz�r hallottam r�la – vette �t a sz�t Harry -, �s egy csom� m�s dolog k�t�tte le a figyelmemet. Bennem egyszerûen nem alakult ki, hogy figyeljek r�, nehogy kimondjam…

Ront ez egy kicsit jobb kedvre der�tette, �s egy h�z�sra kiitta pohara tartalm�t.

Harry elgondolkozott az elõbbieken �s valami sz�get �t�tt a fej�be, �s ezt sz�v� is tette:

- Mikor kezdõd�tt ez az eg�sz…?

- Milyen eg�sz? – kapta fel a fej�t Hermione.

- Hogy az emberek f�lik kimondani a Voldemort nevet.

Ron megvonta a v�ll�t, jelezve, hogy fogalma sincs, Hermione viszont t�prengõ arcot v�gott, s Harry biztos volt benne, hogy a l�ny sz�mtalan elolvasott k�nyve valamelyik�t id�zi fel.

- Nem lehet megmondani, pontosan mikor kezdõd�tt – fogott bele a magyar�zatba Hermione. - Ez egy hossz� folyamat volt, nem hirtelen elhat�roz�s. Ha j�l tudom… (Harry elvigyorodott: biztos volt benne, hogy a l�ny j�l tudja)… a hatvanas �vekben kezdõd�tt, mikor Voldemort egyre befoly�sosabb var�zsl� lett a Miniszt�riumban, viszont a javasolt reformjai – a mugli sz�rmaz�s�ak elbocs�t�sa, a f�lv�rek, koboldok, megad�ztat�sa, a h�ziman�-teny�szt�si t�rv�ny – egyre t�bb embert ford�tottak ellene…

- Mif�le t�rv�ny? – sz�lt k�zbe Ron.

- A h�ziman�-teny�szt�si t�rv�ny – magyar�zta Hermione. – Olvastam r�la, mikor a M.A.J.O.M.-et szerveztem. A l�nyege az volt, hogy az aranyv�rû var�zsl�k tov�bb akart�k korl�tozni a man�k szabads�g�t, m�g a szabad akaratukat is, �gy, hogy mindenf�le szem�lyis�g n�lk�li man�kat teny�sztenek ki, �rzelem n�lk�li g�peket… - Hermione megborzongott a gondolatra. Harrynek is a h�t�n futkosott a hideg, �s felderengett elõtte Dobby arca, amint �res tekintettel, faarccal hajtja v�gre gazd�ja utas�t�sait, mint egy zombi.

- Sz�val az emberek k�zt egyre ink�bb elterjedt, hogy hallani sem akartak Voldemortr�l, s ha m�gis besz�lni kellett r�la, ink�bb „tudja ki” –nek nevezt�k egym�s k�zt. Voldemort akkor m�r a Var�zsl�ny-fel�gyeleti Fõoszt�lyon volt vezetõs�gi tag.

A m�sik elnevez�s az „Õ, Akit Nem Nevez�nk Nev�n”, a h�bor� kit�r�se ut�n terjedt el. A Reggeli Pr�f�ta nevezte el �gy, b�r akkor m�g hivatalos k�r�kben haszn�lt�k a nev�t.

- Hogyan kezdõd�tt a h�bor�? Hogyan t�rt ki egy�ltal�n? – k�rdezte moh�n Harry, s sz�k�ben elõredõlve hallgatta Hermione minden egyes szav�t, ak�rcsak Ron.

- Az �gy t�rt�nt, hogy Voldemort 1970-ben p�ly�zott a Wizengamot egyik meg�resedett hely�re, tudj�tok, a var�zsl�k b�r�s�ga. Tal�n �gy akart egyre nagyobb befoly�shoz jutni. De a Wizengamot akkori fõm�gusa megv�t�zta Voldemort k�relm�t, akkor, amikor a bizotts�g t�bbi tagja m�r elfogadta azt. A fõm�gus ugyanis megtudta, hogy Voldemort megf�leml�tette a b�r�s�g tagjait. K�z�lte vele, hogy nem fogadj�k el a p�ly�zat�t, �s soha nem is fogj�k, sõt, �ll�t�lag hozz�tette, hogy takarodjon a Miniszt�riumb�l. Az�rt csak �ll�t�lag, mert Voldemort a bizotts�g mind az �tven tagj�t, a teljes test�letet lem�sz�rolta ott, a hetes t�rgyal�teremben. Akkor kezdõd�tt el a h�bor� hivatalosan. 1970. augusztus 24-�n.

Persze hetekig semmi sem t�rt�nt, az emberek alig tudtak magukhoz t�rni a d�bbenettõl. Tudt�k, hogy Voldemort nagy hatalm� var�zsl� �s azt is, hogy hirtelen harag�, de senki nem gondolta volna, hogy egyed�l k�pes meg�lni �tven m�gust, m�ghozz� a legkiv�l�bbak k�z�l.

Harrynek t�tva maradt a sz�ja a hallottakt�l, de figyelmeztette mag�t, hogy nem kellene csod�lkoznia ezen. Tudta milyen ember Voldemort, de m�g ennek ellen�re is megd�bbentette az �tvenszeres gyilkoss�g t�nye.

- A Wizengamot �s a fõm�gus n�lk�l – folytatta Hermione -, r�gt�n �ri�si k�oszt �s fejetlens�get okozott. A k�vetkezõ hetek alatt Dumbledore �s Bartemius Kupor volt az, aki a kez�be vette az ir�ny�t�st. Kupor vezette a Voldemort elleni nyomoz�st. A furcsa az volt, hogy akkor a hal�lfal�kat m�g nem is k�r�zt�k, hiszen õk hivatalosan semmi illeg�lisat nem tettek.

Dumbledore maga indult Voldemort keres�s�re, �s hamar megtal�lta. Tal�n siker�lt is volna legyõznie, ha akkor nem vallanak sz�nt a hal�lfal�k. N�gy hal�lfal� �s Voldemort ellen… - Hermione megcs�v�lta a fej�t. – M�g Dumbeldore professzor sem tudott mit tenni. A harc d�ntetlen lett �s a k�vetkezõ h�ten megkezdõdtek az eltûn�sek, mer�nyletek, a S�t�t Jegy ekkor ker�lt elõsz�r az �gre… Ez ment tizenegy �vig, amikor…

Harry b�logatott. Voldemort meg�lte a Wizengamot �tven tagj�t, de Dumbledore-nak majdnem siker�lt legyõznie. Harry eltûnõd�tt azon, vajon Dumbledore akkor meg�lte volna-e Voldemortot, ha lehetõs�ge ad�dik r�. Visszaeml�kezett a m�sf�l �vvel ezelõtti �triumi p�rbajra, �s hogy mit mondott akkor Dumbledore: „Elismerem, nem sz�vesen �rn�m be annyival, hogy csup�n a hal�lba k�ldelek…” Harry arra is eml�kezett, hogy Dumbeldore egy nagy erejû �tkot k�ld�tt Voldemortra, s a feketem�gus szavaib�l az der�lt ki, hogy ez ak�r meg is �lhette volna.

- Ez nem elszigetelt eset – mondta hirtelen Hermione.

Harry �s Ron meg�tk�zve n�ztek r�.

- M�rmint, hogy f�lnek kimondani valakinek a nev�t – jav�totta ki mag�t a l�ny, miut�n �szbe kapott. – Az õsi kult�r�kban �gy tartott�k, hogy a sz�let�skor kapott nevet titokban kell tartani, mert felhaszn�lhatj�k az ember ellen, m�gikus �ton. Vannak is ilyen bonyolult b�jitalok, amik csak egy bizonyos emberre hatnak, �s ahhoz sz�ks�g van az illetõ nev�re… Meg a k�l�nb�zõ vall�sokban sem mondj�k ki az isten vagy istenek neveit, tudj�tok.

�s a muglik k�zt is volt ilyen eset, mikor f�ltek kimondani egy gonosztevõ nev�t. P�ld�ul az 1950-es �vekben Londonban gar�zd�lkodott egy testv�rp�r, a Kray testv�rek, �s olyan sok sz�rnyûs�get meg gyilkoss�got k�vettek el, hogy egy idõ ut�n nem mert�k kimondani a Kray nevet.

Harry f�l f�llel hallgatta a l�ny szavait, agya m�g mindig Voldemort �s Dumbledore k�r�l forgott.

- Aprop� nevek – sz�lalt meg Ron hosszas hallgat�s ut�n. – A csal�df�n tal�lt�l valamit a rokonaidr�l? Tudod, �rdekelne, hogy nem vagyunk-e rokonok… - tette hozz� vigyorogva.

Harry s�hajtott egyet �s a fej�t r�zta.

- Nem der�lt ki sok minden… A Potterekrõl csak annyit tudok, amennyit Lupin �s Sirius mes�ltek nekem. A nagysz�leim m�r nagyon �regek voltak, sz�zon is fel�l, mikor apa megsz�letett, �s meghaltak, mielõtt m�g megsz�lettem.

Ron �s Hermione b�logattak, de cs�ndben maradtak. Ekkor Harrynek egy �jabb k�rd�s �tl�tt az agy�ba.

- Mondj�tok, hogy lehet az, hogy a var�zsl�k k�zt ilyen �regek is vannak? Dumbledore is j�val sz�z f�l�tt volt m�r…

- Pontosan 157 �ves volt – sz�lt k�zbe Hermione mosolyogva.

- Az meg hogy lehet? – pislogott Harry.

A k�rd�st Ron v�laszolta meg:

- A var�zsl�k sokkal tov�bb �lnek, mint a muglik. A m�gia miatt van. Az �tlagos �letkor sz�z �v k�r�li…

- Minden var�zsl�n�l?

- Igen, igen, mindegyikn�l, teh�t a mugli sz�rmaz�s�akn�l is – Ron itt Hermion�ra kacsintott. Hermione egy cseppet sem csod�lkozott ezen az inform�ci�n, Harry pedig kezdte egy kicsit sz�gyellni mag�t, ami�rt m�g mindig vannak ilyen �ltal�nos dolgok, amiket nem tud a var�zsl�k vil�g�r�l.

Kortyolt a vajs�r�bõl, majd a j�lesõen �zlelgetve h�tradõlt a sz�k�ben. A csal�df�ra n�zett, figyelte az �vsz�mokat a nevek alatt, s val�ban, t�bb, sz�z �vesn�l idõsebb var�zsl�t figyelt meg. Elismerõen felvonta a szem�ld�k�t �s a pohar�t emelte, hogy �jabb korty erõvel felt�ltõ vajs�rt gur�tson le a tork�n, mikor a szeme a falik�rpit melletti szekr�nyhez t�vedt, �s a keze megakadt a levegõben.

- Hov� tûnt? – sz�lalt meg hirtelen Harry.

- Micsoda? – k�rdezte k�rusban k�t bar�tja.

Harry fel�llt a fotelb�l �s fej�t k�rbeforgatta a szalonban. Bar�tai �jb�l k�rdezt�k, Harry erre m�r hajland� volt v�laszolni.

- A falik�rpit mellett �llt egy lovagi p�nc�l – de most eltûnt. Ti vitt�tek ki innen?

Ron �s Hermione �sszen�ztek �s megvont�k a v�llukat.

- Nem, dehogy. M�rt vitt�k volna…? – pislogott Ron.

Harry a p�nc�l hûlt hely�t b�multa, mintha azt v�rn�, hogy elõtûnik a semmibõl, �s azt mondja: Meglepet�s! Mivel semmi ilyesmi nem t�rt�nt, Harry elõh�zta a p�lc�j�t �s kifel� indult a szalonb�l.

- Mit csin�lsz? - sz�lt ut�na Hermione.

Harry az ajt�b�l v�laszolt neki.

- Nem egy�rtelmû, Hermione? – hangja inger�lt volt. – Mundungus volt az! Tudta, hogy el fogunk menni innen, �s addig bet�rt ide �s elvitte!

Hermione a fej�t cs�v�lta.

- Harry, �n nem hiszem, hogy Mundungus meg mert volna lopni t�ged azok ut�n, ami Roxmortsban t�rt�nt…

Harry azonban nem hallgatott r�, kics�rtetett a szob�b�l, letrappolt a l�pcsõn �s az elõszob�ba ment. Hermione �s Ron t�tov�zva k�vett�k.

Harry az elõszob�ba �rve p�lc�j�t r�szegezte egy f�gg�nyre, ami a fal tekint�lyes r�sz�t fedte. A p�lca int�s�re a f�gg�ny sz�tny�lt �s megjelent m�g�tte Mrs Black rik�csol� portr�ja.

- Teeee…! Hogy mersz megzavarni, te f�lv�r f�reg! Bemocskolod ezt a h�zat, a s�pred�kkel egy�tt…

- FOGJA BE! – d�rrent r� Harry, �s a festm�ny egy pillanatra t�nyleg abbahagyta a szidalmakat, de azt�n felf�jta mag�t, mint egy d�h�s pulyka, hogy �jra sz��radatot z�d�tson „vend�gei” nyak�ba. Harry ezt nem v�rta meg, r�gt�n folytatta.

- Gondolom, �rdekli, hogy am�g t�vol voltunk, valaki meglopta mag�t, bet�rtek a h�z�ba!

A festett szemek kerekre t�gultak a felh�borodotts�gt�l.

- Azt akarom tudni, hogy l�tott, vagy hallott-e valakit a h�zban m�szk�lni az elm�lt h�ten, Mrs Black?

Csod�k csod�j�ra a festm�ny nem ord�tozott tov�bb, hanem v�laszolt a k�rd�sre.

- Igen l�ttam! – k�pte a szavakat a portr�, olyan hevesen, hogy ha �lõ szem�ly lett volna, biztosan ny�ltenger fr�cs�g Harry arc�ba. – Egy alacsony, fekete ruh�s alak m�szk�lt h�rom napja, vagy egy �r�n kereszt�l õseim nemes k�ri�j�ban! Megparancsoltam neki, hogy tûnj�n el, de volt k�pe tov�bb folytatni a birtokh�bor�t�st! Ez tûrhetetlen, arc�tlan viselked�s! Takarodjatok a h�zamb�l ti is, korcsok! S�rv�rû s�pred�k…!

Harry eleget hallott, fej�vel intett Ronnak, hogy seg�tsen visszah�zni a f�gg�nyt a festm�ny el�.

- Nem! Hogy meritek?! Vegy�tek le r�la a koszos kezeteket! �rul�k…!

Mikor a drap�ria a hely�re ker�lt, a portr� elhallgatott, Harry pedig bar�taival visszafel� indult a szalonba. Harry �t k�zben d�lt-f�lt m�rg�ben. Hermione ezzel szemben fel�lt�tte szok�sos, „megmondtam, hogy �gy lesz” – arc�t.

- Mondtam, hogy nem Mundungus volt az – sz�lalt meg a l�ny, mikor fel�rtek az emeletre.

Harry alig akart hinni a f�l�nek.

- Mi?! Hiszen hallottad! Bet�rtek a h�zba, �s elvitt�k a p�nc�lt… Nem mintha annyira sajn�ln�k egy nyavaly�s lovagi ruh�t, de akkor is elegem van Mundungusb�l! Legk�zelebb mit fog elvinni? Az asztalt, meg a sz�keket?

- H�nyszor mondjam, hogy nem Mundungus volt az? – v�gott k�zbe m�rgesen Hermione, cs�põre tett kez�vel Mrs Weasleyt juttatta Harry esz�be. – Õ tudta volna, hogy ne csapjon zajt az elõszob�ban, ne �bressze fel a festm�nyt, hiszen ezerszer j�rt m�r itt. B�rki is volt a bet�rõ, nem ismerte j�l a Black-h�zat.

Harry lecsillapodott, �s a szalonba �rve visszahanyatlott a fotelj�ba. Ron homlokr�ncolva gondolkozott.

- Akkor ki lehetett az? – ingatta a fej�t a v�r�s haj� fi�. – Ki m�s t�rne be a h�zba, hogy elvigyen egy lovagi p�nc�lt?

Hermione megvonta a v�ll�t, Harrynek azonban esz�be jutott valami �s nyomban sz�v� is tette.

- Bellatrix.

- Lestrange? – kapta fel a fej�t Hermione, hangja ijedten csengett. – Aki meg�lte Siriust?

Harry komoran b�logatott. Ron is le�lt egy fotelbe.

- Dumbeldore elmondta, mikor tudatta velem Sirius v�grendelet�t… - magyar�zta Harry majd kortyolt egyet a vajs�r�bõl. – Sirius minden�t r�m hagyta, de az �r�kl�si jog szerint Bellatrix Lestrange-et illetn� minden. Sipor nekem engedelmeskedik, de Dumbledore nem tudta, hogy Bellatrixnak nem lenne-e �gy is hatalma a h�z felett… Ez�rt kellett elhagyniuk a fõhadisz�ll�st.

Hermione l�tv�nyosan nyelt egyet – l�that�an tartott att�l a nõtõl, aki Voldemort elsõsz�m� tan�tv�ny�nak mondta mag�t.

Harry s�hajtott egyet, �s gondterhelten a sebhely�t d�rzs�lgette.

- Tudom, mire gondolsz – folytatta, mikor bar�tj�ra n�zett. – Jobb lesz, ha min�l elõbb elhagyjuk ezt a h�zat. T�bb� m�r nem biztons�gos.

Ron b�logatott, �s kicsit megk�sve Hermione is beleegyez�s�t adta.

- Holnap el is mehet�nk az �rvah�zba, igaz? – vetette fel Ron. – Ak�rmit is tal�lunk ott, ut�na tov�bb kell �llnunk…

- Mondjuk a Prewett-h�zba – folytatta Hermione. – Most m�r r�szt vehet�nk a tan�cskoz�sokon is, �s az a legbiztons�gosabb hely, ha a tov�bbi teendõket tervezz�k. Onnan is indulhatunk a horcruxok keres�s�re.

Harry elmosolyodott, de csak halv�nyan. Mosoly�ban semmi �r�m nem volt. L�tv�nyosan �s�tott egyet.

- Azt hiszem, �n elteszem magam holnapra. – motyogta �s fel�llt a fotelb�l. – J� �jszak�t!

Harry a szalonb�l egyenest a szob�j�ba ment, ami Sirius r�gi szob�ja is volt egyben, de semmi jel nem utalt r�, hogy keresztapja valaha itt lakott. A berendez�s meglehetõsen purit�n volt a nemes �s gazdag h�z t�bbi r�sz�vel ellent�tben. Mind�ssze egy nagy �gy, egy ruh�sszekr�ny �s egy fi�kos szekr�ny alkotta a berendez�st.

Harry ez ut�bbit vette c�lba, mikor bel�pett a szob�ba. Kor�bban ugyanis m�r �szrevette, hogy Sirius itt tartotta az ikert�k�r p�rj�t, s Harrynek most erre volt a legink�bb sz�ks�ge. Kivette a kicsi t�kr�t a legfelsõ fi�kb�l, leporolta, majd az �gyhoz s�t�lt vele. Hasra fek�dt az �gyon �s a t�k�rbe n�zett.

- Ginny… – sz�lt t�tov�n Harry. – Ginevra Weasley, ott vagy?

A k�p hirtelen v�ltozott, �s Harry m�r nem saj�t, s�patag t�k�rk�p�t l�tta, hanem egy szeplõs arc� v�r�s haj� l�ny tûnt fel a t�k�rben.

- Harry! – vigyorgott Ginny. – Fantasztikus ez a t�k�r! Mikor h�vt�l, f�nyleni kezdett, azt�n megl�ttam benne az arcod…

- Ginny, szeretn�m, ha holnap �tadn�l McGalagonynak egy �zenetet.

- Hallgatlak – mondta Ginny, nagy, barna szemeivel pislogva.

- Holnap reggel Hermione, Ron �s �n az �rvah�zba megy�nk, de ut�na, tal�n egy-k�t nappal k�sõbb visszamegy�nk a Prewett-h�zba. �s k�rlek, m�g mondd meg neki, hogy Mordon h�zzon egy olyan v�delmi k�rt a Black-h�z k�r�, amilyen az �j fõhadisz�ll�s k�r�l is van. Azt hiszem sz�ks�g�nk lesz r�…

Ginny szemei ijedten kit�gultak.

- Hal�lfal�k vannak a k�zeletekben?!

- Nem, nem – sietett Harry megnyugtatni a l�nyt -, csak j� lenne egy kis plusz biztons�g…

- J�, rendben, �tadom – mosolyodott el Ginny, majd hozz� tette: - Hi�nyzol.

- M�ris? Hisz csak d�lut�n ment�nk el! – nevetett Harry. – Ginny, �g�rem, hogy hamarosan megint tal�lkozni fogunk. Lesz m�g olyan alkalom, hogy Roxfortba kell menn�nk, ebben biztos vagyok. Fõleg most, hogy McGalagonyt is beavattam.

- Rendben… �lmodj sz�peket!

- Te is!

A k�vetkezõ pillanatban a t�k�r hom�lyba borult, majd kitisztulva m�r egy szem�veges, k�cos haj� fi� �s�tott vissza Harryre.

*

H�tfõn reggel kilenckor kelt a h�romfõs t�rsas�g, gyors mosakod�s �s reggeli ut�n mugli ruh�kba �lt�ztek, hogy ne keltsenek feltûn�st London utc�in. Harry felvette szok�sos kopott farmer�t �s fekete p�l�j�t, ami miatt a Little Whinging-i j�m�d� csal�dok k�zvesz�lyes hulig�nnak tartott�k.

Az idõ szok�s szerint pocs�k volt, b�r a felhõk k�z�l, csod�k-csod�j�ra n�ha elõbukkant a nap. Az esõ azonban legjobb esetben is csak p�r percre �llt meg, nem tov�bb. Mikor Harry, Ron �s Hermione kil�ptek az ajt�n, �s elv�gezt�k az ajt�z�r� bûb�jt, a szok�sos, n�ptelen Grimmauld t�ren tal�lt�k magukat. Mind�ssze n�h�ny esõkab�tos gyerek �csorgott a t�r t�loldal�n.

- Alacsonyan sz�llnak a dementorok. Esõ lesz – jegyezte meg Ron az �gre pillantva, Harry �s Hermione pedig elfojtottak egy nevet�st.

Val�ban, messze a horizonton n�h�ny dementort lehetett l�tni, amint gonosz denev�rekk�nt siklanak az �gen. Amerre j�rtak, a felhõk megsûrûs�dtek, �rny�kba borult minden, �s hamarosan esõ vagy j�gesõ t�p�zta az idegeket.

- V�rjatok itt, mindj�rt j�v�k – sz�lt Hermione �s fak�pn�l hagyta a k�t fi�t, akik zsebre dugott k�zzel, p�lc�ikat k�szenl�tben tartva figyelt�k, ahogy a l�ny a t�r k�zep�n �ll� �sdi, piros telefonf�lke fel� siet.

A megbesz�lt terv szerint Hermione felh�vta a tudakoz�t, hogy r�akadjanak az �rvah�z pontos c�m�re �s nev�re. Mind�ssze egy utcan�v �llt rendelkez�s�kre, amire Harry eml�kezett abb�l az idõbõl, mikor Dumbledore-ral a merengõben tekintett�k meg az egyik korai eml�ket Tom Denemrõl.

Hermione �t perccel k�sõbb visszat�rt, arc�n sz�les mosollyal.

- Megvan! – jelentette be vid�man �s meglobogtatott egy pergamen darabk�t Harry orra elõtt. – Itt van a c�m, �s a n�v: Szent Ferenc Gyermekotthon. A XIX. sz�zad k�zepe �ta �ll, �s ez az egyetlen �rvah�z, mely azon a k�rny�ken tal�lhat�, �gyhogy…

-… indulhatunk! – fejezte be Ron a mondatot. – �gyes vagy. Hol tanult�l meg ilyen j�l teleton�lni?

Hermione kuncog�s kis nevet�st hallatott, majd belekarolt Ronba, �s a h�rom j� bar�t megindult a legk�zelebbi metr� lej�r�hoz. J� f�l �r�ig tartott, mire el�rtek a metr�hoz, majd a jegyv�s�rl�s �s a megfelelõ peron megtal�l�sa (amit mind Hermione int�zett – Harry s�t�t tekintettel f�rk�szte a t�meget, ismerõs, vagy gyan�s arcok ut�n kutatva; Ront pedig t�ls�gosan lek�t�tte a csod�lkoz�s) eltartott tov�bbi harminc percig, s az utaz�s ehhez k�pest m�r eg�szen r�vid ideig tartott. F�l tizenkettõkor m�r a mozg�l�pcsõn haladtak a felsz�n fel�, s r�videsen ki�rtek a zuhog� esõbe.

A metr�meg�ll�t�l h�sz perc gyalogl�s v�rt m�g r�juk, amit zs�folt, aut�dud�l�st�l �s embert�meg zaj�t�l hangos fõ�ton tettek meg, majd bekanyarodtak egy csendesebb utc�ba, ami a tudakoz� szerint az �rvah�znak is helyt adott. Az utca nagyon megv�ltozott az�ta, hogy Harry utolj�ra „j�rt” itt, hiszen az �ta k�zel hatvan �v telt el. A kis utc�ban m�r nem l� vontatta tejeskocsi gurult, hanem �lelmiszersz�ll�t� teheraut� p�f�g�tt, mad�rcsicserg�s helyett aut�k zaja hallatszott, a macskak�ves utat felv�ltotta az itt-ott felszakadozott aszfalt, �s ahogy �szrevette a k�zelben �csorg� h�rom punk fi�t, Harry szerint m�r az sem okozna k�l�n�sebb feltûn�st az emberek k�zt, ha egy hossz� haj� �s szak�ll�, szilvasz�nû b�rsonykab�tba �lt�z�tt f�rfi s�t�lna erre.

Az utca v�g�n egy kisebb t�rre �rkeztek, aminek nagy r�sz�t egy nemr�g fel�j�tott, r�gi �p�let foglalta el. Az �p�let homlokzat�n fekete t�bla hirdette:

Szent Ferenc Gyermekotthon

Alap�tva 1837

Harry, Ron �s Hermione �sszen�ztek, majd Harry intett a fej�vel, hogy menjenek be. L�tsz�lagos k�z�nye azonban nem volt val�di, ugyanis furcsa szorong�s fogta el, ahogy az �p�letre n�zett. Ron hat�rozott l�ptekkel elindult a bej�rati ajt� fel�, Hermione azonban �szrevett valamit Harry tekintet�ben, mert t�tov�zva n�zett r�, s csak akkor indult el, mikor Harry jelz�s k�ppen megr�zta a fej�t.

Az �p�let elõtt h�z�d� fekete kov�csoltvas kapun �tl�ve, p�r l�pcsõ megm�sz�sa ut�n �rkeztek meg a bej�rathoz. Harry megnyomta a csengõt, mire p�r m�sodperccel k�sõbb az ajt� kiny�lott.

- J� napot, miben seg�thetek? – k�rdezte kedvesen egy �reg�r, aki kock�s inget �s magasra felh�zott, sz�rke nadr�got viselt. Val�sz�nûleg õ a port�s – gondolta Harry. Bentrõl gyerekzsivaj �s t�ny�rcs�r�mp�l�s hallatszott, az �rvah�z lak�i �ppen eb�deltek.

- J� napot! Mi �hmm… a gyermekotthon vezetõj�vel szeretn�nk besz�lni.

Az �reg v�gigm�rte õket, majd recsegõ hangon megk�rdezte:

- Megbesz�lt�k elõre az idõpontot?

- �hmm… nem…

- Igen, term�szetesen megbesz�lt�k – vette �t a sz�t Hermione, Harry pedig �szt�n�sen befogta a sz�j�t -, k�rem, tudassa az igazgat�val, hogy Hermione Granger meg�rkezett.

Az �reg �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s beljebb csoszogott az ajt�t�l, a bej�rat m�g�tti kis port�sf�lk�be. Kom�tosan kih�zott egy fi�kot a sz�lk�s �r�asztalb�l, majd kivett egy jegyzett�mb�t.

- Hmmm… Granger, Granger… nem l�tok ilyen nevet – d�rm�gte, miut�n �tfutotta a jegyzett�mb�t.

Hermione nem esett k�ts�gbe, az �reg mell� �llt �s a v�lla f�l�tt belen�zett a jegyzetf�zetbe.

- Nem n�zn� meg m�gegyszer, k�rem? Igen fontos lenne, hogy besz�ljek vele. Ha valami adminisztr�ci�s hiba t�rt�nt…

- Ejnye no, �tfutom m�geccer, ha kegyednek ilyen fontos…

Harry �s Ron t�tott sz�jjal figyelt�k, amint a l�ny �szrev�tlen�l elõh�zza a p�lc�j�t, �s a jegyzetf�zetre szegezi �gy, hogy a port�s ne l�ssa. A p�lca hegye egy pillanatra felizzott, majd kihunyt, Hermione pedig visszatette a zseb�be, mint aki j�l v�gezte dolg�t.

- No fene! – sz�lt az �reg hirtelen. – Itt van a neve kisasszony, biztos r��lt a kis�rd�g, hogy az elõbb nem vettem �szre.

- Semmi baj, elõfordul az ilyesmi – mosolygott kedvesen Hermione, az �reg pedig eltette a jegyzett�mb�t. – Sz�lna k�rem az �rkez�s�nkrõl?

- Persze, hogyne, m�ris – motyogta az �reg �s csigalass�s�ggal felemelte az asztalon nyugv� fekete telefon kagyl�j�t. Mik�zben besz�lt, Hermione h�trafordult, �s a meglepett Harryre �s Ronra kacsintott vid�man, majd, miut�n a port�s k�z�lte vel�k, hogy az elsõ emeleten jobbra tal�lhat� irod�ban v�rj�k õket, a h�rom j� bar�t Hermion�val az �len megindult a l�pcsõk fel�.

Az ajt�hoz �rve Hermione kopogott, majd egy rekedt, nõi hang h�v�s�ra bel�ptek a fekete-feh�r padl�zat�, egyszerû berendez�sû irod�ba, ami egyben aff�le t�rsalg� is volt. Harry eml�kei szerint az �rvah�znak az eddig l�tottak k�z�l ez volt az egyetlen r�sze, ami majdhogynem v�ltozatlan maradt. Az igazgat�i sz�kben �lõ h�lgy viszont megv�ltozott, a harmincas �vekben itt dolgoz� sov�ny, szigor� fõn�kasszony helyett most egy t�ls�lyos, elk�nyelmesedett, de elsõ l�t�sra kedves nõ fogadta õket.

- Oh, j� napot, Miss… �hm… Graner? J�l mondom? – k�sz�nt�tte a l�nyt az igazgat�nõ.

- Granger vagyok asszonyom. Õk pedig itt az unokatestv�reim, Ronald �s James.

Harry felvonta az egyik szem�ld�k�t meglepet�s�ben, de a k�v�r h�lgy ezt szerencs�re teljesen figyelmen k�v�l hagyta.

- �rvendek! Martha Jones vagyok, a gyermekotthon igazgat�nõje, de legink�bb fõn�kasszony a megnevezett titulusom. Tudja, ez m�g abb�l az idõbõl maradt fenn, mikor az �rvah�z az egyh�z tulajdon�ban volt, de… jaj, minek untatom �n�ket, foglaljanak helyet!

Harry�k le�ltek egym�s mell� az egyik kanap�ra, mely pont azon a helyen �llt, ahol Dumbledore-t is hellyel k�n�lta az akkori fõn�kasszony az akkori kanap�n.

- Tudja kisasszony, pocs�k a n�vmem�ri�m, �gyhogy nem pontosan eml�kszem, mit is besz�lt�nk meg… - szabadkozott a h�lgy.

- Inform�ci�kat keres�nk egy bizonyos Tom Rowle Denemrõl, aki kor�bban, eg�szen pontosan 1928-t�l 1944-ig ebben az �rvah�zban lakott.

- �n�k a rokonai ennek a Denemnek? – �rdeklõd�tt Miss Jones.

Ron alig �szrevehetõen megborzongott a gondolatra – nem �gy Hermione, aki kapva kapott az alkalmon:

- Igen, õ a nagyap�nk volt. Tavaly halt meg szeg�ny, de szinte semmit se tudunk r�la, a nagymam�nk is m�r r�gen elhunyt. �gy…

-… �gy ez az egyetlen hely, ahol jobban megismerhetik õt – b�logatott egy�tt�rzõen Miss Jones. – Semmi akad�lya, hogy k�r�ln�zzenek az iratt�rban, de sajnos nem szolg�lhatok seg�ts�ggel, mert el vagyok havazva a munk�val – a fõn�kasszony gondterhelten s�hajtott. – A gyerekeink mostan�ban egyre fur�bban viselkednek, biztos ez a nyavaly�s idõj�r�s az oka, �sszeszedhettek valami v�rust, az eg�szs�g�gyisek meg az �n nyakamat szorongatj�k.

- V�rus? �gy �rti betegek a gyerekek? – kapta fel a fej�t Harry.

Miss Jones ekkor fel� ford�totta k�v�r fej�t, mintha csak most venn� �szre Harryt.

- Nos, nem mondan�m, hogy betegek, ink�bb olyan… fur�k – magyar�zta kelletlen�l. – Tudja, hogy van ez, fiatalember! A rohan� mai vil�gban nem csoda, ha egyesek depresszi�sak lesznek, de az m�giscsak furcsa, ha egy �rvah�zban t�rt�nik ez, r�ad�sul t�megesen… Na de nem v�ratom tov�bb magukat, lek�s�rem �n�ket az iratt�rba, azt�n, ha nem haragszanak, j�v�k vissza dolgozni.

- Persze… k�sz�nj�k! – mondta Hermione, majd fel�lltak a kanap�r�l �s a fõn�kasszonyt k�vetve elhagyt�k az irod�t.

A l�pcsõn mentek lefel�, mikor a f�ldszintrõl szembe j�tt vel�k egy hossz�, barna haj� kisl�ny, aki nem lehetett t�bb hat �vesn�l.

- Miss Jones, Miss Jones! – sip�totta a kisl�ny. – J�jj�n gyorsan, Tommy Parkernek a tork�n akadt a h�sgomb�c �s mindj�rt megfullad!

Ron visszafojtotta a nevet�s�t, mert Hermione szigor� szemekkel n�zett r�.

- Jaj, rendben, m�ris j�v�k Paulina… - t�rdelte a kez�t a fõn�kasszony. L�that�an nem szerette az eff�le megold�sra v�r� probl�m�kat. Egy pillanatig toporgott, majd Harry�khez fordult. – Rem�lem megbocs�tanak, de sietnem kell. Ha lemennek egy szintet, forduljanak balra. A folyos� v�g�n l�võ ajt� az iratt�r, ott mindent megtal�lnak, amire sz�ks�g�k lehet! ̵