9. fejezet
R.A.B.

- �rul�k! �rul�k, �rul�k �s s�rv�rûek! Mocskos hitszegõ csõcsel�k! Hogy meritek beszennyezni ezt a h�zat a koszos talpatokkal?!

Az �ktelen ord�t�s �s d�h�s rik�csol�s egy nagy, �lethû festm�nytõl eredt, mely Mrs Black-et, Harry keresztapj�nak, Siriusnak az �desanyj�t �br�zolta. Ez a haragos festm�ny a Black-csal�d hatalmas, elõkelõ k�ri�j�nak elõszob�j�ban f�gg�tt a falon, s mihelyt Harry�k bel�ptek a h�zba �s �vatlanul becsapt�k maguk m�g�tt az ajt�t, az elf�gg�ny�z�tt festm�ny fel�bredt �s r�gvest r�zend�tett.

- Ron, gyere �s seg�ts…! – ny�gte Harry bar�tj�nak, mik�zben minden erej�vel pr�b�lta visszar�ntani a hely�re a most f�ls�ket�tõen vis�t� portr�t takar� f�gg�nyt. A festm�ny makacsul ellen�llt, de v�g�l Harry �s Ron egy�ttes erõvel eltakart�k a k�pet, ami erre abbahagyta a hangoskod�st.

Most m�r �vatos, halk l�ptekkel mentek h�tra, a h�z konyh�j�ba, ami az elõszob�b�l ny�lott. A Black-h�z kiss� megv�ltozott, mi�ta kik�lt�z�tt innen a Fõnix Rendje. A berendez�seken ujjnyi vastag por �lt, a padl�n minden egyes l�p�s�k nyoma megl�tszott �s azt r�gt�n meg�llap�tott�k, hogy m�r h�napok �ta nem j�rt itt senki.

A k�t �vvel ez elõtt folytatott takar�t� hadj�ratuk ellen�re a h�zat visszafoglalta az eny�szet. A falakon �jra h�mlani kezdett a megjav�tott tap�ta, a padl� recsegett, �s alig hallhat� nesz utalt r�, hogy a k�rtevõk is visszak�lt�ztek a nemes Black-h�zba.

Harry, Ron �s Hermione bel�ptek a konyh�ba �s a pakolni kezdt�k a Feneketlen Zs�kok tartalm�t a nagy asztalra. Ron f�lres�p�rt egy halom szersz�mot, melyek az asztal negyed�t elfoglal� bõrt�sk�ban fek�dtek nagy �sszevisszas�gban.

- Hah! Apa itt hagyta a szerelõ cuccait – cs�v�lta a fej�t Ron.

- Tedd bele a Zs�kba, hogy legk�zelebb visszaadhasd neki – javasolta Hermione, s Ron egy v�llr�nd�t�ssal �gy is tett.

- M�r nagyon r�g �ta nem volt alkalma foglalkozni a hobbij�val – s�hajtott szomor�an a fi�. – R�gen mindig �r�k hosszat szerelt a gar�zsban, im�dta a mugli holmikat…

Harry elmosolyodott, ahogy felid�zõd�tt benne a rep�lõ Ford Anglia �s a kalandok, amiket �t�ltek vele. K�zben a Zs�kban kotor�szott �s erõsen koncentr�lt egy fogkef�re, mely azon nyomban megjelent a kez�ben, majd Harry az asztalra tette a t�bbi holmija mell�.

- Mikor a b�ty�ink a suliban voltak, mi meg Ginnyvel otthon, gyakran az eg�sz napot a gar�zsban t�lt�tt�k ap�val, �s figyelt�k hogyan szerencs�tlenkedik a kocsival…

Hermione �sszehajtogatta az egyik meg�resedett var�zserejû Zs�kot �s egy sz�kre tette.

- Apuk�d nem kereste meg az aut�j�t az�ta, hogy elk�borolt az erdõben? – k�rdezte Hermione.

- De, kereste… - r�ncolta a homlok�t Ron. - Azazhogy Dumbledore felaj�nlotta neki, hogy megkeresi, mert az erdõ vesz�lyes, meg minden. De azt mondta, hogy csak a darabjait tal�lta m�r meg, mert a p�kok sz�tt�pt�k d�h�kben, miut�n megmentett minket. �gyhogy v�ge…

- K�r �rte, �n im�dtam! – vigyorgott Harry.

A k�t fi� is befejezte a pakol�st, �s holmijaikat h�rom kupacba rakt�k az asztalon.

- Umf… farkas�hes vagyok! – panaszkodott Ron �s mintegy al�t�masztva, hatalmasat kordult a gyomra.

- Van mit enn�nk? – fordult Harry rem�nykedve Hermion�hoz.

- M�g szerencse, hogy valaki erre is gondolt! – mosolyodott el a l�ny. – Van itt minden… l�ssuk csak: konzerv, konzerv �s konzerv, keny�r, hagyma, egy zs�k burgonya – t�nyleg j�k ezek a Zs�kok, fogalmam sincs, hogyan oldottuk volna meg a pakol�st n�lk�l�k… - van m�g k�t r�d paprik�s szal�mi, meg n�h�ny alma. Ennyi… egy-k�t napra el�g, de hamarosan nem �rtana bev�s�rolnunk.

- Az r��r! Egy�nk! – csapta �ssze a tenyer�t Ron, majd t�ny�rokat �s k�seket var�zsolt elõ.

- Ez sz�p volt Ron! – gratul�lt Hermione bar�tj�nak.

- Ma j� form�ban vagyok – h�zta ki mag�t b�szk�n a fi�, majd Hermion�ra kacsintott.

Mindh�rman nagyon �hesek voltak, s mire f�l �r�val k�sõbb befejezt�k az ev�st, Hermione bel�tta, hogy az elõbbi becsl�se igen elhamarkodott volt, sokkal hamarabb szer�t kell ejteni a bev�s�rl�snak.

Vacsora ut�n kup�kat var�zsoltak elõ �s megbontottak egy �veg vajs�rt.

- Sz�val – sz�lalt meg Ron miut�n j��zûen lehajtotta a f�l poh�r italt - most, hogy itt vagyunk, mit is fogunk pontosan csin�lni?

Harry mintegy felocs�dva, elõh�zta zseb�bõl a pecs�tnyom�t, �s elgondolkozva forgatta ujjai k�zt. Hermione csendben figyelt.

- Azt hiszem, keresn�nk kellene valamit, ami igazoln�, hogy ez a pecs�telõ a Black-ek� volt valamikor… - mondta Harry. - Ha j�l sejtem, �s a Black-ek valamelyik alap�t� lesz�rmazottai, akkor szûk�lnek a lehetõs�geink.

- Mi�rt is?

- Mert Dumbledore szerint Voldemortnak m�g n�gy horcruxa van s�rtetlen�l, ezek k�z�l az egyik Nagini, a k�gy� – sz�vem szerint ezt hagyn�m utolj�ra, mert ott van, ahol Voldemort. A m�sik Hugrabug serlege, amirõl fogalmam sincs, hol kereshetn�nk. A harmadik Mardek�r med�lja, amit m�r ellopott valaki elõtt�nk. Azt �rja, hogy el akarta puszt�tani, de �n jobb szeretn�k megbizonyosodni r�la.

A negyedik horcrux Dumbledore szerint vagy Holl�h�ti Hedvig vagy Griffend�l Godrik egyik r�gi holmija. Ha kider�lne, hogy ez a pecs�tnyom� egyik�k� volt, akkor m�r csak a m�sikra kell koncentr�lnunk a keres�sben, mert Voldemortnak az volt a c�lja, hogy mindegyik alap�t�t�l szerezzen valamit.

- Mik j�hetnek sz�ba, mint ilyen erekly�k? – k�rdezte Ron.

Most Hermione v�laszolt Harry helyett.

- Ezen el�g sokat gondolkodtam a ny�ron, �tfutottam n�h�ny k�nyvet az alap�t�kr�l, amiben megeml�tenek k�l�nb�zõ t�rgyakat.

Holl�h�tt�l nem sok minden maradt fenn. Nagyon elõkelõ boszork�ny volt, �s a legt�bb holmija ruh�k, �kszerek, de ezek nagy r�sze elpusztult vagy elveszett. A Roxfortban semmi nincs, ami neki tulajdon�that� �s a v�rvonala is szerte�gaz�, mert sok-sok gyereke volt. Az egyetlen, amire gondolni tudok, egy szobor, amit �ll�t�lag õ maga faragott ki t�m�r gr�nitb�l, �s jelenleg az Abszol �t legv�g�n, az El t�r k�zep�n �ll…

- Akkor az ki van z�rva! – jelentette ki Ron.

- Mi�rt? – vonta fel a szem�ld�k�t a l�ny.

- Nem hinn�m, hogy Vol… hogy V-Voldemort egy t�r kellõs k�zep�re rakn� ki a horcrux�t. A med�lt is �gy elrejtette, hogy alig lehetett megtal�lni!

Hermione elgondolkozva meredt maga el�, majd hirtelen felkapta a fej�t.

- Pedig ez beleillik a k�pbe! – mondta mosolyogva. – Ha valamit nagyon-nagyon titkolsz, ne rejtsd el, ink�bb tedd k�zszeml�re! Senki sem gondoln�, hogy �pp az a rejtegetni val�.

Harry �s Ron megvonta a v�ll�t.

- J�, majd megvizsg�ljuk… - nyugt�zta Harry. - Na �s Griffend�l Godrik?

- Griffend�ln�l m�r t�bb minden sz�ba j�het, p�ld�ul a kard – b�r ez val�sz�nûtlen, hogy horcrux lenne, mert mindig Dumbledore szob�j�ban f�gg�tt, de tal�n Voldemort hozz�f�rhetett valamikor, �szrev�tlen�l. Mindenesetre majd ezt is meg kell vizsg�lnunk, ha lehetõs�g�nk lesz r�. Sz�ba j�het m�g egy õsr�gi var�zsk�nyv, amit Griffend�l �rt, azonban ez m�r �vsz�zadokkal ezelõtt elveszett – de meglehet, hogy Voldemort a nyom�ra bukkant… �s… �s m�g lehets�ges a Teszlek S�veg…

- Mi?! A S�veg? – Harry �s Ron egyszerre kapt�k fel a fej�ket meglepet�s�kben.

- Igen, a Teszlek S�veg is Griffend�l� volt r�gen, õ var�zsolta el, ezt m�g a mond�k�iba is belesz�vi n�ha – Hermione gondterhelten megcs�v�lta a fej�t. – De nem tudom, hogy ez lehets�ges-e. Vannak aggaszt� nyomok, amik utalnak r�, de egy csom� dolog sz�l ellene is.

- Hallgatunk! – mondta Harry, akit sokkolt ez a felt�telez�s. Ron is t�tott sz�jjal hallgatta a l�nyt �s nem tudta eld�nteni, hogy Hermione �tlete nevets�ges ostobas�g vagy r�m�tõ gyan�.

- Tudj�tok – v�gott bele Hermione -, a S�veget akkor k�sz�tett�k el, mikor Mardek�r Malaz�r elhagyta az iskol�t. Akkor �gy tûnt, ezzel v�ge a Roxfortnak, s tal�n maga Mardek�r is ezt akarta, de Griffend�l volt az, aki a S�veg megalkot�s�val biztos�totta az iskola fennmarad�s�t. Alighanem ez bosszantan� Mardek�r ut�d�t, igaz?

Harry �s Ron b�logattak, majd Harry k�zbesz�lt:

- Igen, de ez m�g kev�s…

- V�rj, mondom tov�bb – torkollta le a l�ny. – Mielõtt Voldemort hatalma n�vekedni kezdett, a mardek�r h�z egy megbecs�lt �s elõkelõ h�z volt, ahov� minden sz�lõ sz�vesen j�ratta a gyerek�t… - Ron itt megvetõen f�lhorkantott. – Igen, ez �gy van! De miut�n Voldemort v�gzett a tanulm�nyaival, t�rt�nt valami. A mardek�r h�z lez�ll�tt, �s annak ellen�re, hogy sokszor megnyert�k a H�z Kup�t �s a Kviddics Kup�t, a di�kokr�l kialakult k�p nagyon megv�ltozott… Az�ta terjedt el az a n�zet, hogy a mardek�rb�l ker�l ki a legt�bb s�t�t var�zsl�.

- �s mire akarsz ezzel kilyukadni? – k�rdezte Harry.

- Arra – folytatta Hermione -, hogy Voldemort esetleg horcrux-sz� v�ltoztatta a S�veget, hogy ezen t�l azokat k�ldje a mardek�r h�zba, akiket Voldemort k�sõbb felhaszn�lhat a c�ljai el�r�s�hez. Gondoljatok csak bele: a S�veg legk�l�nlegesebb m�gikus tulajdons�ga, hogy belel�t a di�kok lelk�be, �s megmondja, hogy ki hova val�. Ha olyan di�kot tal�l, akiben megvan a hajlam ahhoz, hogy Voldemortot szolg�lja felnõtt kor�ban, akkor azt a mardek�rba k�ldi. Ez… ez olyan, mintha Voldemort �sszegyûjten� azokat, akiket haszn�lni akar. �s ha m�r egy helyen vannak, k�nnyen manipul�lhat�k egy megfelelõ tan�rral, mint… mint mondjuk Piton…

Ron tiltakozva cs�v�lta a fej�t.

- Ez csak tal�lgat�s - ellenkezett a fi� -, nincs semmi, ami al�t�masztan�…

- Ami azt illeti, kettõ p�ld�m is van – folytatta a l�ny. – Pettigrew, �s te, Harry.

- �n?

- Igen. Elmes�lted nek�nk, hogy a S�veg elõsz�r a mardek�rba akart k�ldeni t�ged…

Harry gyorsan k�zbe v�gott:

- Nem, Hermione, az az�rt volt, mert meg�rezte bennem Voldemort erej�t, amit �tadott nekem, mint a p�rszasz� k�pess�get…

- Harry, a S�vegnek nem az a feladata, hogy a k�pess�gek alapj�n k�ld�zgesse az embereket – azaz hogy nem ez lenne a feladata, �pp errõl besz�lek – Hermione inger�lten az asztalra csapott. – A hagyom�nyok, trad�ci�k szerint, amik mindegyik h�zat jellemzik, a griffend�lbe a b�trak, a holl�h�tba a tud�sra v�gy�k, a hugrabugba a szorgalmasak �s tiszta sz�vûek, a mardek�rba pedig a nagy var�zserõre, hatalomra v�gy� b�szke di�kok ker�lnek… Ezek l�lekbeli tulajdons�gok, �rted m�r?

A mardek�rra jellemzõ eszm�k sem rosszak �nmagukban – nagyra v�gy�s, hatalom, b�szkes�g, ezek nem felt�tlen�l gonosz tulajdons�gok, mert a hatalmat, amire v�gyik valaki, haszn�lhatja j� dolgokra is. Ha egy �vfolyamon t�z di�k ker�l a mardek�rba, az h�t �vfolyamon �sszesen hetven. Kiz�rt, hogy hetven hatalomra v�gy� di�k k�z�l mind fekete m�gus legyen…

�s a probl�ma �pp az, hogy m�gis azok. Tudom, mert ut�na j�rtam. A mardek�rosok k�z�l kiv�tel n�lk�l az �sszes t�mogatja Voldemortot. Nem mind ny�ltan, de legal�bbis egyik�k sem ellenzi azt, amit a hal�lfal�k csin�lnak. Ez m�ssal nem magyar�zhat�, csak azzal, hogy valaki befoly�solja, kik ker�ljenek a mardek�r h�zba.

Mikor t�ged a mardek�rba akart k�ldeni a S�veg, azt kellett volna figyelembe vennie, hogy a sz�ved hov� h�z.

- De h�t a griffend�lbe ker�ltem! – t�rta sz�t a karj�t Harry. – Mikor k�rtem tõle, hallgatott r�m…

- Igen, csakhogy egy pillanatig sem kellett volna tanakodnia a d�nt�sen – folytatta hevesen Hermione. - R�gt�n meg kellett volna �reznie, hogy nem a mardek�rba val� vagy, mert irt�zt�l tõle, hogy abba a h�zba ker�lj, amibe Voldemort. M�gis csak akkor k�ld�tt t�ged a griffend�lbe, mikor k�rted tõle! A S�veg olyankor szokott tanakodni k�t h�z k�zti v�laszt�son, mikor a di�kban mindk�t h�zra jellemzõ tulajdons�gok megvannak. De ha a di�k egy�rtelmûen tiltakozik az egyik ellen, a d�nt�snek egy pillanatig sem lenne szabad v�ratnia mag�ra!

- Szo-sz�val a S�veg az�rt akart a mardek�rba k�ldeni, mert szerinte haszn�ra lehettem volna Voldemortnak?

- H�t persze, hogy a haszn�ra lehett�l volna, ahogy a haszn�ra lett�l Dumbledore-nak is!

Harry hallgatott. Igyekezett pontosan felid�zni a hat �vvel ez elõtti esem�nyeket, a Roxfortban t�lt�tt elsõ est�ly�t, a Beoszt�si Cerem�ni�t, a Teszlek S�veg szavait. „Ne a Mardek�rba? J�l meggondoltad? Pedig ott nagyon sokra vihetn�d. Az alapok ott vannak a fejedben, �s a Mardek�r seg�tene el�rni a c�lod…”

Harry arca els�t�t�lt, ahogy a fej�be �tl�ttek az eml�kek. Soha sem figyelt �gy a S�veg szavaira, soha sem l�tta õket ilyen szemsz�gbõl. Eddig mindig �gy gondolt r�, hogy a S�veg a bizony�t�si v�gya miatt akarta a mardek�rba k�ldeni, hogy ott majd kamatoztathatja a tehets�g�t a hasonl� nagyra v�gy� di�kok k�zt. Csakhogy Harry sosem volt nagyra v�gy�. Mikor bel�pett Roxfort kapuj�n, nem voltak k�l�nleges v�gyai. Csak bar�tokat szeretett volna, �s hogy ne tûnj�n t�l ostob�nak a t�rsaihoz k�pest, ami�rt addig m�g nem is hallott a var�zsl�k vil�g�r�l. Ebbõl eredt csup�n a bizony�t�si v�gya, �s ezt a S�vegnek l�tnia kellett volna, hiszen minden gondolat�t ez t�lt�tte ki akkor.

Ron hirtelen megk�sz�r�lte a tork�t, s ez visszahozta Harryt a jelenbe.

- Khmm… Eml�tetted Pettigrew-t is.

Hermione szapor�n b�logatott �s belefogott az �jabb magyar�zatba:

- Pettigrew m�sik szempontb�l j� p�lda arra, hogy a S�veg hajlamos helytelen d�nt�seket hozni. Tudjuk, hogy F�regfark mit tett, s ezzel a tett�vel bizony�totta, hogy semmik�ppen sem volt a griffend�lbe val�. A holl�h�tba sem, hiszen rossz tanul� volt di�k�vei alatt, �s a hugrabugba se, mert ahogy Lupint�l tudom, nem volt t�l becs�letes sem. Mindenk�ppen a mardek�rba kellett volna ker�lnie, ha m�s�rt nem, h�t az�rt, mert aranyv�rû volt.

De a S�veg m�gsem k�ldte oda, mert tal�n l�tta, hogy a nagy var�zserõ szikr�ja sincs meg benne, �s ez�rt nem v�lhat haszn�ra Voldemortnak.

- Na v�rj csak Hermione! – sz�lt k�zbe Ron �jb�l. – Az�rt a mardek�ros di�kok k�zt is vannak olyanok, akik nem �pp a t�lzott intelligenci�jukr�l h�resek.

- Igen, vannak, de õk hat�rozottan elk�telezettek a hal�lfal�k mellett, mint Crak, Monstro, Nott �s m�g n�h�nyan. De Peter Pettigrew nem �llt a p�rtjukon, mikor a Roxfortba j�rt, nem gyûl�lte a mugli sz�rmaz�s�akat, vagy a f�lv�reket vagy �rul�kat. Siriust is kedvelte p�ld�ul…

- Ja, nagyon kedvelte, mondhatom…! – fortyant f�l Harry.

- Harry, Peter val�ban a bar�tjuk volt. Hangs�lyozom, volt. Csak benne sosem volt annyi b�tors�g, hogy ellenszeg�lj�n az erõsebbeknek. �gy tartotta, hogy Voldemort biztos meg fogja nyerni a h�bor�t, �s õ mindenk�pp �letben akart maradni. Te magad mondtad, hogy Pettigrew szinte undorodik Voldemortt�l, f�l hozz��rni, f�l a szem�be n�zni…

Harry nagyot s�hajtott �s ism�t igazat adott Hermion�nak.

- Teh�t a S�veg a mardek�rba olyanokat k�ld, akik tehets�gesek, vagy nagyon elk�telezettek Voldemortnak.

- Vagy mindkettõ – b�lintott a l�ny.

- De… de m�g mindig van valami, amit nem �rtek! – ny�gte Ron �s belet�rt a haj�ba. – Ha a S�veg �gymond Voldemortnak dolgozik, mi�rt szõtte bele a mond�k�iba a figyelmeztet�st, hogy vesz�ly leselkedik r�nk? Mi�rt sz�l�totta f�l �sszefog�sra a di�kokat?

Hermione v�lasza m�r k�sz volt:

- K�t lehetõs�g van, Ron. Vagy az�rt, mert ha a S�veg val�ban horcrux �s Voldemort akarat�t teljes�ti, mindenk�pp meg kell õriznie az inkognit�j�t. F�lig Fejn�lk�li Nick is eml�tette, hogy a S�veg sokszor, ha h�bor� volt, vagy koboldl�zad�s, vagy b�rmilyen m�s veszedelem, mindig figyelmeztette a di�kokat. Hagyom�ny volt ez n�la. Ha most elt�r ettõl a szok�st�l, azzal mag�ra vonja, ha m�s nem, h�t Dumbledore figyelm�t, aki biztosan megn�zte volna, hogy mi baj a S�veggel.

A m�sik lehetõs�g, hogy a S�veg olyan horcrux, mint a k�gy�. Vagyis egy m�r megl�võ szem�lyis�gre �p�l r� Voldemort�, ami nem egyfolyt�ban ir�ny�tja, hanem csak bizonyos esetekben… A S�vegben m�r eleve n�gy szem�lyis�g volt, �s ahhoz, hogy tov�bbra is feltûn�s n�lk�l ell�thassa a feladat�t, Voldemort lelk�nek nem szabad teljes befoly�ssal lennie f�l�tte… lehet, hogy maga a S�veg se tud r�la, hogy õ horcrux. Ez megmagyar�zn� azt is, hogy mi�rt seg�tett Harrynek, mikor a Titkok Kamr�j�ban harcolt a baziliskusszal.

A k�t fi�nak ennyi el�g volt, Hermione minden k�rd�s�ket megv�laszolta. Harry kiitta az ital�t �s a l�nyhoz fordult:

- Akkor azt hiszem, ut�na kell n�zn�nk a S�vegnek. Csak van egy nagy probl�ma…

- Mi az? – r�ncolta a homlok�t Hermione.

- Ha a S�veg val�ban horcrux, �s… val�ban el kell puszt�tanunk… akkor az azt jelenti, hogy a Roxfort m�r soha t�bb� nem lesz ugyanaz. V�ge a h�z-rendszernek, v�ge a hagyom�nyoknak… Mert a n�gy alap�t� szellem�t t�bb� nem tudjuk �thelyezni egy m�sik s�vegbe.

Hermione a fej�t t�masztotta az asztalon �s kortyolt egyet a s�t�t�kl�b�l. Nem v�laszolt, de a hallgat�s�ban benne volt minden k�ts�ge: t�nkre tehetj�k-e Roxfortot az�rt, hogy v�get vess�nk a h�bor�nak?

*

A k�vetkezõ napok esem�nytelen�l teltek a Black-h�zban. Mivel a r�gi fõhadisz�ll�s hatalmas volt, sok�ig tartott, m�g minden szob�t, minden t�rgyat, b�tort, iratot, k�pet �tvizsg�ltak – m�r ami m�g megmaradt Sirius rombol�s�b�l �s Mundungus fosztogat�s�b�l.

Harry, Ron �s Hermione felforgatt�k a h�zat a pinc�tõl a padl�sig, �jb�l megk�zd�ttek a k�rtevõ doxikkal, akik m�rgezõ fogacsk�ikkal igyekeztek sebet ejteni a h�rom j� bar�ton, mikor megzavart�k a nagy h�l�szoba f�gg�nye m�g�tti f�szk�ket, de Hermione sikeresen leb�n�totta mindet. Ron a t�bbnyire �rintetlen h�l�szob�kat n�zte �t, Hermione a kir�molt �s kifosztott dolgoz�szob�ban keresg�lt olyan iratokat, amik fennmaradtak, Harry pedig a t�bbi helys�get v�llalta.

M�r hat nap telt el meg�rkez�s�k �ta �s bek�sz�nt�tt a szeptember is. Az idõ v�ltozatlanul pocs�k volt, h�ven t�kr�zte a Harry lelk�ben uralkod� hangulatot. Hat �v �ta ez az elsõ szeptember, amit nem Roxfortban fog t�lteni. Ezen a napon megkezdõdtek az �r�k az iskol�ban, Ginny hatod�ves lett, Fleur di�kokat tan�t, Lumpsluck �jra a mardek�r h�z vezetõ tan�ra lett, McGalagony elfoglalta az igazgat�i sz�ket �s megtartotta elsõ �vnyit� besz�d�t. Harry nagyon szeretett volna ott lenni, �s biztos volt benne, hogy Ron �s Hermione is ugyan�gy �reznek.

Vajon h�nyan t�rtek vissza Roxfortba? H�ny �res sz�k van a griffend�l, hugrabug �s holl�h�t asztal�n�l? Valami�rt �gy �rezte a mardek�rosok mind ott vannak, hogy tov�bb tanuljanak – Harryt �jra�ledt harag fogta el, valah�nyszor r�juk gondolt. �s ezzel egy�tt tudta, hogy f�l�sleges r�juk haragudnia, m�sok sokkal jobban meg�rdemlik, hogy d�h�nek c�lt�bl�i legyenek. Ellens�gei felderengõ arca mindig visszahozta a n�ma �br�ndoz�sb�l, �s a fontosabb feladatokra ir�nyozt�k a figyelm�t. Igaz, n�h�ny perccel k�sõbb �jra azon vette �szre mag�t, hogy a Roxfortra gondol. Mennyivel jobb lenne, ha legnagyobb gondja m�g mindig csak a vizsg�k, a kviddics, �s a mardek�rosok heccel�se volna!

K�t bar�tja ezen a reggelen bev�s�rolni ment, imm�r harmadszor itt tart�zkod�suk �ta. Elõvigy�zatoss�gb�l mugli �ruh�zakba mentek beszerezni a sz�ks�ges dolgokat, ker�lt�k a var�zsl� vil�got, �s Hermione tan�cs�ra Harry maradt otthon, a h�zra vigy�zni. A l�ny szerint f�l�slegesen nem kell kitennie a l�b�t a h�zb�l. Harry m�r r�g t�l volt azon, hogy az eff�le �vatoskod�st b�nt�nak �rezte volna, �s tapasztalatb�l tudta, hogy Hermion�nak �rdemes mindig igazat adni ezekben a k�rd�sekben.

Am�g bar�tai h�zon k�v�l voltak, Harry sem lopta a napot: a szalon b�torait, festm�nyeit n�zegette, h�tha tal�l valahol a pecs�tnyom� alj�n l�võh�z hasonl� jeleket. Valami�rt azt rem�lte, hogy csillagok t�mkeleg�t fogja tal�lni, ha idej�n a Black-h�zba, igazolv�n, hogy a pecs�tnyom� ehhez a csal�dhoz tartozott, �s akkor m�r nem lenne m�s dolga, mint beazonos�tani a c�mert, �s tal�n megtudja, hogy Holl�h�thoz vagy Griffend�lhez volt-e k�ze a csal�dnak.

Hermione szerint Holl�h�ti Hedvig csal�df�ja nagyon szerte�gaz� �s nehezen k�vethetõ. De a Black-dinaszti�nak ismeretes egy õsi csal�df�ja, mely a k�z�pkorig ny�lik vissza, s azon tal�n v�laszokat kaphatnak majd… Harry oda is l�pett a r�gi k�rpithoz, mely a szalon fal�ra volt erõs�tve, mellette pedig egy csillog� lovagi p�nc�l �llt hanyagul a falnak d�ntve; – „�gy l�tszik ez nem kellett Mundungusnak” – fintorgott Harry.

A k�rpiton t�bb helyen lyukak �ktelenkedtek – azok nev�t �gett�k ki rajta, akik a v�rtisztas�g-p�rti Black hagyom�ny szerint �rul�knak sz�m�tottak, mint Sirius vagy Andromeda, aki hozz� ment egy mugli sz�rmaz�s� var�zsl�hoz, Ted Tonkshoz…

- Szeg�ny Sirius – s�hajtotta Harry �s felid�zte mag�ban a fõhadisz�ll�son t�lt�tt boldog perceket keresztapj�val. A boldog eml�kek seg�tettek neki kil�balnia a gy�szb�l is, amiben sajnos m�r nagy gyakorlata volt.

Esz�be jutott az is, mikor Sirius a csal�dj�r�l besz�lt, a rokonair�l, akiket nem tekintett annak. A legt�bb var�zsl�csal�d rokons�gban �ll egym�ssal, �s a Black-ekhez k�tõd�tt t�bbek k�zt a Malfoy, a Lestrange, a Meliflua, a Prewett �s a Weasley csal�d is, b�r ez ut�bbi kettõ nem szerepelt a k�rpiton, mert mindegyik�ket �rul�knak tartott�k. Vajon a Potterek is rokons�gban �lltak a Black-ekkel? Sirius sosem mondta…

Tekintete �jra a Siriust jelzõ lyukhoz v�ndorolt �s egyszeriben egy �rdekes �tlet jutott az esz�be. Ez a h�z m�r az �v�, tetszik, vagy nem tetszik, ez minden, ami Siriusb�l megmaradt – akkor mi�rt ne form�lhatn� olyanra, hogy kedv�t lelje benne?

P�lc�j�t a drap�ri�ra szegezte �s a Reparo bûb�jra koncentr�lt. A k�vetkezõ pillanatban a falik�rpiton �jra megjelent Sirius neve, sz�let�si d�tuma, �s imm�r hal�l�nak szomor� idõpontja is: 1996. j�nius 14.

Harry sorban kijav�totta a t�bbi rong�l�st is, a k�rpiton �jra megjelent Alphard b�csi �s a l�nya, Andromeda Black neve is, s Harry puszta szorgalomb�l megjelen�tette rajta Ted Tonksot �s a l�nyukat Nymphador�t is. Kettej�kn�l a d�tum lemaradt, mert Harry nem tudta, mikor sz�lettek. Ut�nuk k�vetkezett m�g n�h�ny rokon, mint Aurora Black, akit kegyetlen m�don a hal�la ut�n t�ntettek el a k�rpitr�l, 1981-ben, �s az ismerõsen csengõ Valter Wildung neve, akit a szok�sos ki�get�s helyett v�r�s tint�val �tsat�roztak. A t�bbi helyre�ll�tott n�v m�r sokkal r�gebbi volt, olyanok, akiket a sz�zadok sor�n kiut�ltak a dinaszti�b�l. Harry azonban nem t�ntette el az ellenszenves rokonok nev�t, mert tudta azt, amit õk nem: att�l, hogy nem vesz tudom�st r�luk, m�g nagyon is val�s�gosak. F�l�sleges �ltatnia mag�t, hogy csak j� emberek veszik k�r�l. �gy h�t rajta maradt a k�rpiton Sirius gyilkosa, Bellatrix Lestrange is, Lucius Malfoy, aki miatt Ginny elsõ roxforti �ve majdnem az utols� lett, s rajta maradt Draco Malfoy is, aki beengedte az iskol�ba a hal�lfal�kat, hogy v�gezzenek Dumbledore-ral.

K�l�n�s �rz�s fogta el Harryt, ahogy a megjav�tott csal�df�t szeml�lte. B�k�sen megf�rt rajta bar�t �s ellens�g egyar�nt, a nevek csak puszta nevek voltak, semmit nem �rultak el viselõj�krõl. Olyan volt, mintha nem is lett volna h�bor�, mintha a rokonok nem �lltak volna szemben egym�ssal, v�rva, hogy mikor szegezhetnek p�lc�t anyjuk, apjuk, gyerek�k, unokatestv�r�k, vagy testv�r�k tork�nak…

Milyen sok csal�dot szak�tott sz�t Voldemort! Nem k�m�lt senkit �s semmit. Ha valaki ellen�llt neki, az�rt halt meg – mint Sirius. De azokat se becs�lte meg, akik mell� �lltak. Vel�k is k�m�letlen�l elb�nt, ha �gy tartotta kedve, ahogy Sirius testv�r�vel, Regulusszal.

Regulus.

Regulus…

- Mi van?! – ki�ltott fel Harry, ahogy a felismer�s ny�lk�nt hatolt az agy�ba.

Regulus Alphard Black

(1961 – 1980)

- Ez nem lehet igaz! Megtal�ltam! – Harry felugrott a leveg�be �r�m�ben, majd m�g vagy t�zszer elolvasta a feliratot �s az �vsz�mot, hogy biztosan passzol-e minden.

- R.A.B., ez �, igen! Biztosan � az!

Tudta Regulusr�l, hogy bel�pett a hal�lfal�k k�z�, �s a sz�lei nagyon b�szk�k voltak r�, hogy az aranyv�r�ek hatalomra jut�s��rt harcol Voldemort oldal�n. �s azt is mes�lt�k, hogy Regulus k�s�bb ki akart l�pni a csoportb�l, mikor megtudta, mit v�rnak el t�le. De csak p�r napig b�rt rejt�zni, mert a t�rsai megtal�lt�k �s meg�lt�k.

Harry most m�r be tudta illeszteni a t�rt�netbe a hamis horcruxot �s az R.A.B. level�ben le�rtakat is. A lev�l �r�ja biztos volt benne, hogy p�r nap m�lva halott lesz, �s Regulusszal �gy is t�rt�nt, miut�n kil�pett. Biztosan megtudta valahogyan a horcrux lel�hely�t, megkereste �s elvitte… de ez megint csak �jabb k�rd�sekhez vezette Harryt: a med�lt csak ketten tudt�k ellopni, egy nagy hatalm� �s egy gyenge var�zsl�. Ki lehetett a m�sik? Tal�n egy kezd� hal�lfal�, vagy valamelyik rokon, aki k�zel �llt Regulushoz, de ugyan�gy tartott Voldemortt�l? Az els� ember, aki az esz�be jutott, az Pettigrew volt, de gyorsan elvetette, mert tudta, hogy F�regfark akkoriban a nagy�r parancsait teljes�tette, t�l gy�va lett volna harcolni ellene, m�g ha titokban is teszi…

Tov�bbi neveken t�prengett, mik�zben ment lefel� a l�pcs�n, de semmiben sem volt biztos – a t�bbi hal�lfal�r�l m�g kevesebbet tudott, mint Regulusr�l. De ez most egy cseppet sem szegte a kedv�t, hiszen v�gre r�akadt a titokzatos l�zad�ra, ismeretlen seg�t�j�kre. Harry leszaladt a konyh�ba, p�lc�ja egy int�s�vel t�zet gy�jtott a kandall�ba, majd egy mar�k hopp-port sz�rt a l�ngok k�z�. Let�rdelt a kandall� el� �s fej�t teket�ri�z�s n�lk�l bedugta a t�zbe.

- Prewett-h�z! – sz�lt Harry, s a feje nyomban p�r�gni kezdett.

Becsukta a szem�t, hogy ne sz�d�lj�n el, s mikor �jra kinyitotta, az �j f�hadisz�ll�s nappalij�nak k�p�t l�tta maga el�tt.

- Mrs Weasley! Mrs Weasley! – sz�longatta Harry a kanap�n �ld�g�l� asszonyt.

Mrs Weasley a hang ir�ny�ba ford�totta a fej�t, s mikor megl�tta Harry fej�t a t�zben, felsikkantott �s a kandall�hoz szaladt.

- Jaj, Harry, te vagy az?! Nincs semmi bajotok? Minden rendben van?

- Ne agg�djon Mrs Weasley, minden a legnagyobb rendben – nyugtatta meg Harry mosolyogva a kez�t t�rdel� asszonyt. – Ron �s Hermione is j�l vannak, most �pp bev�s�rolnak. Itt vagyunk Szip�k anyuk�j�nak a h�z�ban.

- �… �rtem – b�lintott Mrs Weasley. – �s mi�rt j�tt�l?

- Nagyon fontos lenne, hogy besz�ljek Lupinnal, vagy Mordonnal… de jobb lenne Lupin, ha nincs elfoglalva. �tadn� neki, hogy keressen meg?

Mrs Weasley arca felder�lt.

- Azt nem kell, Remus itt van, m�ris sz�lok neki. Fent van a dolgoz�szob�ban Muriellel meg Arthurral.

Azzal fel�llt, �s elsietett a l�pcs�h�z fel�. Harry j� �t percet v�rt, �s a t�rdei m�r sajogni kezdtek, mikor megjelent a kandall� el�tt Remus Lupin.

- Itt vagyok Harry. Minden rendben? Nem t�madtak meg? – k�rdezte ideges �br�zattal.

- Mi�rt hiszi mindenki, hogy minket folyton meg kell menteni? – k�rdezett vissza tettetett inger�lts�ggel Harry, de ut�na nyomban elmosolyodott. Remus bor�s arca valamelyest megenyh�lt.

- K�rdezni szeretn�k valami fontosat, ha nem zavarom most…

- Nem zavarsz, mondjad csak! – v�laszolta r�gt�n a f�rfi.

- Szeretn�m, ha mindent elmondana nekem Regulus Blackr�l, mindent, amit csak tud.

Lupin kiss� meglepett arcot v�gott, �s m�r a nyelve hegy�n volt, hogy megk�rdezze, mi�rt �rdekli ez Harryt, de a fi� komoly tekintete meg�ll�totta.

- �hm… Nem sokat tudok Regulusr�l, ritk�n besz�ltem vele. A mardek�rba j�rt, h�rom �vvel alattunk �s sokat bar�tkozott a k�s�bbi hal�lfal� t�rsas�ggal. Sosem volt vezet� szellem, ink�bb csak a t�bbieket k�vette az iskol�ban, ez�rt is ker�lt v�g�l Voldemort emberei k�z�.

Lupin els�re ennyit mondott, de ez Harrynek nem volt el�g, tov�bb faggatta volt tan�r�t.

- �s mikor a h�bor� zajlott, harcolt vele?

Lupin �sszer�ncolta a homlok�t �s pr�b�lt visszaeml�kezni.

- Nem… nem igaz�n. Egyszer l�ttam Roxfort ut�n, Bellatrix Lestrange t�rsas�g�ban, de akkor csak megfigyelt�k �ket, nem harcoltunk vel�k… m�sra nem eml�kszem. Ja, �s l�ttam, mikor behozt�k a holttest�t a Szent Mung�ba. Akkor �ppen �n is ott voltam, mert egy cs�nya s�r�l�semet kezelt�k…

Harry b�logatott �s megr�gta mag�ban a hallottakat.

- Hol halt meg, �s hogyan? – k�rdezte gyorsan.

- A Black-h�zban tal�lt�k meg. Balesetnek �lc�zt�k, hogy �gy t�nj�n, mintha leesett volna a l�pcs�r�l �s kit�rte a nyak�t. De mi tudtuk, hogy a hal�lfal�k v�geztek vele, mert voltak kapcsolataink, akik elmondt�k…

- Mi�rt �ll�tott�k be balesetnek? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry. - Karkarov f�l�tt p�ld�ul ott lebegett a S�t�t Jegy!

- Az�rt mert a Black-csal�d fontos p�rtfog�ja volt az �gy�knek. Voldemort nem szerette volna elveszteni a t�mogat�sukat azzal, hogy meg�leti a fiukat. Persze mi megpr�b�ltuk felvil�gos�tani az apj�t meg az anyj�t, de meg se hallgattak. Hisz tudod milyen Mrs Black… - tette hozz� Lupin egy f�lmosollyal.

- Hal�lfal�k�nt miket csin�lt Regulus? – �rdekl�d�tt tov�bb Harry.

Lupin arca egy kicsit els�t�t�lt �s csak p�r m�sodpercnyi sz�net ut�n v�laszolt.

- Egyetlen �gyr�l tudok, amiben �rintve volt… Voldemort megb�zta, hogy n�h�ny t�rs�val egy�tt �lj�k meg egy ellens�g�ket, hogy ezzel bizony�tsa a h�s�g�t. Regulus csak a helysz�nen tudta meg, hogy a c�lpontjuk a saj�t unokah�ga, Andromeda �s a csal�dja.

- Tonks �desanyja? – d�bbent meg Harry.

Lupin komoran b�logatott.

- �s… �s mi t�rt�nt? – faggatta tov�bb, el�re f�lve a v�laszt�l.

- Regulus ments�g�re legyen mondva, hogy megpr�b�lt visszakozni, de… nem engedt�k. Ott volt vele Bellatrix is, akinek Andromeda a tulajdon testv�re volt, �s �pp � volt az, aki a legjobban ragaszkodott hozz�, hogy �lj�k meg a Tonks csal�dot.

A terv�k balul