|
Mr Weasley mg aznap elvitte Mundungus Fletchert az Auror Parancsnoksgra, ahol hivatalosan perbe fogtk, s kt nappal ksõbb mr el is tltk. Visszakerlt az Azkabanba, de ez mg nem tette meg nem trtnt a Prewett-csaldon esett srelmet: Mundungus ugyanis a nappali hrom vitrinbõl kettõt kirmolt s tkldtt a tûzn Ragys Harrisnek. Mikor Muriel nni megltta, mennyi kszer s bagolytenysztsi oklevl, sõt, mg 1955-s roxforti diplomja is eltûnt, nagyon ktsgbeesett, s vidm hangulata egy idõre eltûnt.
Mr Weasley persze nem hagyta ennyiben a dolgot, elindult megkeresni Mundungus bûntrst, hogy visszaszerezze az ellopott rtkeket, de a Zsebkosz kz siktora, s a mgtte hzd londoni stt-negyed „illetkesei” nagyon megvlogattk, hogy kinek adnak ki brmilyen informcit. Radsul most, hogy javban dlt a hbor a fekete-mgia s Dumbeldore hvei kzt, letveszlyes volt a srkny barlangjba mennie egy minisztriumi varzslnak. Mr Weasley a Mundungus letartztatsa ta eltelt kt napot tlttte hasztalan nyomozssal – amibe Fred s George is bekapcsoldtak, mikor megtudtk mi trtnt -, Mrs Weasley tõle szokatlan mdon knyrgtt frjnek, hogy ne menjen vissza a hrhedt negyedbe. gy aztn a Prewett-hz nhny kincse gy tûnt, rkre elveszett.
Mr csak egy nap volt Halloweenig, amit Harryk szorgalmas tanulssal tltttek. Visszatrtek a tananyaghoz s gyakoroltk a bonyolult varzslatokat, most pp Mordontl, aki a fõhadiszllson tartzkodott htvgig.
- Rjttetek mr, mi volt az a por, amit a kobold sztszrt? – rdeklõdtt Harry, miutn rvid sznetet tartottak az elementlis mgia gyakorlsban. Az auror a szlvarzslatokat tantotta nekik, s ennek eredmnyekpp a gyakorlhelynek hasznlt szalon gy nzett ki, mintha egy tornd sprt volna vgig rajta. A szekrnyek fikjai mind kipotyogtak, tartalmuk szerteszt rplt a szobban.
Mordon rekedtesen shajtott s megrzta õszes stkt.
- Nem, sajnos semmit se tudunk rla. A Misztriumgyi Fõosztlyon vizsgljk az sszettelt, de mg nem jutottak semmire. A por mintha kioltan a mgikus rezgseket…
- Muriel nni dolgozik rajta? – nzett most Harry az reg hlgy fel, aki egy toronymagas paprhalmazt nzett t – valsznûleg titkos minisztriumi jelentsek voltak, mert Harry egy rva betût se ltott rajta, mikor elstlt a nni mgtt, hogy belepillantson az iratokba. Muriel nnit azonban lthatan nem zavarta, hogy teljesen res lapok voltak, buzgn olvasta a semmit.
- Neeem – mondta Mordon. – A Misztriumgyin hrman dolgoznak jelenleg, s nagyon jl tudjtok, hogy tbb alosztly van.
- Mi lttunk ott furcsa termeket, de fogalmunk sincs, mire valk – kvncsiskodott Ron.
Mordon megvakarta a fejt.
- Hmmm… nem sokrl tudom pontosan, hogy mire val - kezdte -, van az Idõ Terme… A Misztriumgyin gy hvjk ezeket, nem alosztlynak, hanem teremnek, pedig van, amelyik tbb terembõl ll – na mindegy. Az Idõ Termben az Idõnyerõkkel foglalkoznak. Azokat vizsgljk, az anomlikat, paradoxonokat, s a tbbi. A Tuds Termben az emberi elmt tanulmnyozzk, az emlkeket, tapasztalatokat, ezek milyen hatssal vannak az emberre, mi trtnik, ha megvltoztatjuk az emlkeket.
- Abban is jrtunk! – kapta fel a fejt Ron. – Az volt az agyas szoba, nem Harry? Ahol rm tmadt az a replõ agy!
Mordon blogatott, majd folytatta:
- A Jslatok Termt ismeritek, a Hall Terme, hm… ht arrl nem sokat tudok. Az a boltv mr nagyon rgta ott van. Mr az elõtt ott volt, hogy a Minisztriumot felptettk. A kr plt a Misztriumgyi Fõosztly. Ez volt a legelsõ fõosztly, elõszr mg a Varzsl Tancs pttette s mûkdtette, persze akkor mg ms volt a neve, nem osztly.
- s hol vizsgljk a port? – krdezte mohn Harry. – gy rtem, Muriel nni emltette Scrimgeur-nak, hogy a Misztriumgyinek is feladata lenne a Voldemort utni nyomozsban…
- Muriel arra clzott, hogy a tanulsra s vizsglsra sznt fõosztlyt fejlesztsekre is fel lehetne hasznlni.
- Mi? gy rted fegyverfejlesztsre?
- Nem hiszem – rzta meg a fejt Mordon – Nem a fegyverekkel lehet megnyerni a legknnyebben egy hbort, fiam. Muriel arra gondolt, hogy elõnyt szerezhetnnk Tudjukkivel szemben, ha a varzsbûn-ldzs j mdszereit dolgozzuk ki, amiket õ nem ismer. A baj csak az, hogy szinte mindent ismer, ami lehetsges a mgia keretein bell. Sõt a Gringottsnak is megvannak a maga ksrleti pletei s a maguk tudsai. Ott kszlhetett el az a frnya por is. s az csak egy dolgot jelenthet…
- Egy koboldlzadst – mondta ki Harry a kvetkezmnyt.
- Bizony, fik – blintott stten Mordon. - A hrom pillr kzl kettõ mr kibillent.
- Hrom pillr? Mirõl beszlsz? – krdezte Ron rtetlenl.
Mordon furcsn nzett rjuk, majd felhorkantott.
- Atyag, hol vagytok ti mgiatrtnet rn, he? – csattant fel az reg auror. – Semmit se tanultatok abban az iskolban?
Harry s Ron szgyenkezve behztk a nyakukat.
- A hatalom hrom pillre. tdikes tananyag. A varzsvilg jelenlegi felptsnek modellje. Na, semmi nem ugrik be?
A fik tancstalanul rztk a fejket – sose hallottak semmifle pillrekrõl.
Mordon sebhelyes kezvel gondterhelten beletrt õsz loboncba s belekezdett a bõvebb magyarzatba.
- A hrom pillr, mint a hromlb szk, tudjtok. Stabilan tartja a varzsvilg intzmnyt. Ez a hrom pillr, mint hrom tartoszlop a hatalomhoz szksges legfõbb tnyezõket tartalmazza: a pnzt, az erõt s a folytonossgot.
- s mi ez a hrom oszlop? – krdezett kzbe Harry.
- Az erõ, mint trvnyes irnyts a Mgiagyi Minisztrium. 1689-tõl mûkdik, ekkor vltotta fel a Varzsl Tancsot. Ekkor bõvlt ki a fldalatti plet is, ami addig a Tancs lseinek sznhelye volt. Tbb szintet stak ki hozz s a Fõosztlyok is ekkor alakultak.
A msodik pillr a pnz, ez pedig a Gringotts, amit kezdettõl fogva a legnagyobb aranykszlettel rendelkezõ koboldok tartottak a markukban. Ez a fl volt a legproblmsabb. Elvileg fggetlen a msik kettõtõl, a Minisztriumnak nincs kzvetlen hatalma fltte, mgis folyton ellenttben lltak egymssal. A Minisztriumnak, a varzslknak pnzre volt szksge az ptkezshez, az lethez. A koboldoknak pedig hely kellett. Olyan, ami rejtve van a muglik elõl. s ezt a helyet csak a Minisztrium adhatta meg nekik.
Kt teljesen klnbzõ nprõl van sz fik – tette hozz Mordon -, akik teljesen mshogyan varzsolnak, de kiegsztik egymst, ha jl egyttmûkdnek. De egyik fl se volt megelgedve a helyzettel. A Minisztrium mindig tbb irnytst akart, a Gringotts pedig tbb fggetlensget – s tiszteletet! Ez utbbit sosem kaptk meg a varzslktl s boszorknyoktl, s bizony elsõsorban ez vezetett a lzadsokhoz, felkelsekhez.
- s a folytonossg? Az mit jelent? – kotyogott kzbe Harry. – Mi a harmadik pillr?
- A harmadik tartoszlop a Roxfort – jelentette ki Mordon. – A Roxfort volt a varzslk legelsõ hivatalos intzmnye, sokkal regebb, mint a Minisztrium vagy a Tancs, vagy a koboldok szervezete, ami csak az 1500-as vekben alakult ki. Tudjtok a koboldok addig semmifle csoportba nem tmrltek, minden tekintetben nelltk voltak s az emberek szeme elõl rejtve, a fld alatti barlangjaikban ltek s bnysztak. A varzslk ezrt nztk le õket. Civilizlatlannak tartottk õket. De mikor a koboldok lttk, hogy a varzslk a fejkre nõhetnek, elõlltak ezzel a javaslatukkal a Varzsl Tancsnak. s megalakult a Gringotts.
De a Roxfort a legfontosabb a hrom pillr kzl. Az iskola mindig ugyanilyen volt. Mikor elkszlt ezer vvel ezelõtt, pont gy nzett ki, mint ma s pont gy mûkdtt. Csak a kviddicsplya plt hozz, a nvnyhz is bõvlt valamelyest, meg a dikok egyenruhja vltozott a korral, de maga a Roxfort mindig is ilyen volt. Vltozatlan s rk, ahogy szoktk emlteni a kltõk a verseikben, ha az iskolrl rnak. Ezrt tiszteletbeli hatalma van a msik kettõ fltt, mgpedig gy, hogy a mindenkori igazgatnak szava volt a Tancsban s van a Minisztriumban, sõt, a Gringottsban is.
A Roxfort a felgyelet szerept tlti be a hromlb szknl, megtmasztja a varzsvilgot, s nem hagyja eldõlni.
- De hogyan? Hogyan van ilyen hatalma a Roxfortnak? – krdezte Ron kvncsian.
Mordon ravaszul elvigyorodott s a fikra szegezte vesbe lt vegszemt.
- Rajtatok keresztl – mutatott r az auror, s folytatta, mielõtt Harryk rtetlen krdsekkel kezdenk bombzni. – A Roxfort tanrai s dikjai mindig is nagy befolyssal brtak, s ha a szksg gy hozta, beavatkoztak a Minisztrium gyeibe. Kt koboldlzadst is a Roxfortnak ksznhetõen sikerlt befejezni. Az igazgat kzvettõ volt a kt msik pillr kzt. Az iskola teht a folytonossg fenntartja.
Ez elõtt mg sosem kerlt r sor, hogy a Minisztrium Roxfortot is az ellenõrzse al akarta vonni, mindig adztak annyi tisztelettel az iskolnak, hogy meghagytk a rgi rendszerben. Az az Umbridge nõszemly teljesen pldtlan esemny volt a Roxfort trtnelmben.
- s hogy rtetted, hogy kt pillr mr kibillent?
- Termszetesen gy, hogy a Roxfort mr nem kpes fenntartani a folytonossgot. Nagyot csorbult az ereje Dumbledore hallval. s most a Gringotts is a Minisztrium ellen fordul.
Mordon htradõlt a szkben s vadul forgatta mgikus szemt. Majd kis sznet utn mg hozztette:
- Tudjtok fik, nem vagyok biztos benne, hogy az a fennmaradt egy pillr megri-e, hogy szembeforduljunk a Gringotts-szal.
Harry s Ron felvontk a szemldkket, de hallgattak. Harry is pontosan erre gondolt. Ismerte a Minisztrium vezetõsgt, s abban biztos volt, hogy egy lyukas stt se bzna rjuk, nemhogy egy intzmny vezetst.
Harry s Ron mg ktszer-ktszer kiprbltk a szlkavars varzslatt, ami hangosan mr elg jl ment nekik, gondolati szinten azonban csak nha. Mordon vget vetett a tanulsnak erre a napra, s lezavarta Harryket vacsorzni, majd a rendraks utn õ is kvette õket.
A vacsora volt az az idõszak, amikor sszelt a hz lakinak minden tagja, Mr s Mrs Weasley, Muriel nni, Harry s kt bartja, s a kis Paulina. Bill mr hnapokkal korbban kikltztt innen, Roxmortsban brelt egy lakst, hogy kzel legyen felesghez. A Rend tbbi tagjnak, Mordonnak, Tonksnak, Lupinnak pedig megvolt a sajt laksa, csak nhanapjn aludtak a fõhadiszllson.
A vacsort Paulina fejezte be a leggyorsabban, mert alig evett valamit, Ron pedig hajlamos volt a szembe mondani a kislnynak, hogy ha gy folytatja, olyan sovny lesz, mint egy csontvz. Paulina jkat nevetett ezen, s Hermione utastsra elment fogat mosni.
- Mrs Weasley – szltotta meg Hermione az asszonyt, mikor a kislny kilpett a konyhbl. – Amirõl beszlgettnk korbban… tudja…
Mrs Weasley egy pillanatig rncolta a homlokt, majd felcsillant a szeme.
- Igen, igen – blogatott. – Elhatroztad vgre?
Hermione is blintott de csak gy, mint aki valami kellemetlen dologba egyezik bele.
- Mirõl beszltek? – krdezte Ron, aki megelgelte a tudatlansgot.
- Arrl, hogy a kis Paulinnak vgre szlõkhz kell kerlnie – vlaszolta Mrs Weasley. – Nem maradhat tovbb itt, ez veszlyes neki.
- s kinek akarnd adni Hermione? – tudakolta Harry.
A lny megtmasztotta a fejt az asztalon s abbahagyta az evst.
- Mikor Franciaorszgban jrtunk a szleimmel, sszeismerkedtem egy kedves varzsl hzasprral, akiknek nem lehetett gyereke. Nagyon rendesek voltak, mg a nyri mgiatrtnet dolgozatomban is segtettek… gy gondoltam, hogy rjuk bznm Paulint. Mr megrtam nekik a levelet, s visszartk, hogy nagyon rlnnek neki.
Harry a fejt hajtogatta, de csak szrevtlenl – nem tetszett neki Hermione tlete.
- s mikor akarsz indulni, kis drgm? – krdezte Mrs Weasley, mikzben Harry s Ron segtsgvel lepakolta az asztalt.
- Minl elõbb, ha lehet. Arra gondoltam, hogy mugli mdon utaznnk, mert az biztonsgos, meg…
-… meg pokoli hossz – vgott kzbe Harry.
Hermione megvonta a vllt. Muriel nni a torkt kszrlte.
- Van nmi befolysom Varzskzlekedsi llomson – kezdte a nni. – A korbbi minisztriumi sttuszomat visszalltottk, szval elmletileg ingyen utazhatok az llomson. n is, s akit viszek. Szval, mi lenne, ha holnap felkerekednnk, s gy ten, Hermione, a kicsi, Harry, Ron s n szpen elltogatnnk Prizsba. Ott mr csak a helyi hop-hlzatot kell hasznlnunk, s pillanatok alatt az ismerõseidnl lesznk.
- Az nagyon j lenne Muriel – szlt kzbe Mr Weasley. – Egy nap alatt fordulntok, biztonsgosan.
A tbbiek blogattak, de Hermione, aki ppen szlni kszlt, szrevette, hogy a kislny a lpcsõrõl hallgatja, mit beszlnek.
- Paulina…
- El akarsz kldeni? – krdezte a kislny szmonkrõn.
Hermione egy pillanatra nagyon zavarban volt, nem pp gy akarta kzlni Paulinval a hrt.
- Nzd, ez egy veszlyes hely, s mi nem vigyzhatunk rd mindig…
- Ugyanazt mondod, mint az anyukm – morogta halkan a kislny, de mindenki hallotta a konyhban.
- Tessk?
- Elmondtk az rvahzban. Azrt hagyott ott, mert õ nem tudott vigyzni rm.
Hermione erre nem tudott mit szlni. Jobb hjn felllt s a kislnyhoz ment, de Paulina zavartalanul folytatta.
- Azt mondtk, azrt hagyott el, mert megijedt. Te is megijedtl?
- n… n… - hebegett Hermione. – Paulina sajnlom, de n se vagyok ksz erre.
- Nem is kell, majd belejssz! – mondta hevesen a kislny, s ezzel mosolyt csalt Muriel nni s Mr Weasley arcra. Hermione azonban egyre ktsgbeesettebb volt.
- Nem maradhatsz velem, rtsd meg – jelentette ki Hermione.
- De… de nem maradhatnk mg egy kicsit?
- Holnap el kell mennnk…
Paulina egy pillanat alatt felfjta magt s kipirult arccal nzett Hermionra. Szmra a lny dntse egyrtelmûen kegyetlen volt.
- Utllak! – csattant fel a kislny is kiment a konyhbl.
Hermione szomoran nzett utna s ledobta magt az egyik szkre.
Harry s Ron egymsra nztek, s mindketten ugyanarra gondoltak.
- Hermione… - szltotta meg Harry a lnyt. Hermione kelletlenl felemelte a fejt, szeme ftyolos volt. – Mirt hoztad el az rvahzbl, ha most msra akarod bzni?
Hermione hossz hallgats utn vlaszolt, hangja szokatlanul bizonytalan s csendes volt.
- n… n csak tizennyolc ves vagyok Harry – hajtogatta a fejt, majd arct a kezbe temette s mlyet shajtott. – Hogyan vigyzhatnk r?
- Mr egy hnapja velnk van – mondta Muriel nni. – Ragaszkodik hozzd.
- pp ez a baj! – vlaszolta a lny. – n nem nevelhetem, msra kell bzni… s legfõkpp nem itt. Ha velnk van… ha velem van, csak veszlyben lenne.
Felpattant a szkrõl s idegesen jrklni kezdett a konyhban.
- Nem kellett volna elhoznom onnan! – mondta hirtelen. – Az rvahzban kellett volna hagynom.
- Pont olyan vagy, mint Dumbledore! – vgott kzbe Harry, s ezt nem dicsretnek sznta.
- Hogy rted? – rtetlenkedett Hermione. A tbbiek is a homlokukat rncoltk.
- Õ is folyton hibsnak rezte azokat a dntseit, amiket az rzelmeire hallgatva hozott meg. Ezrt mondtam, hogy olyan vagy mint õ. Hermione, te a legokosabb lny vagy, akit csak ismerek, de nem kellene mindig az eszedre hallgatnod.
- De ht rosszul dntttem… - hajtogatta a fejt Hermione.
- Nem – mondta Harry hatrozottan. – Dntttl, s az eredmnyt mg nem lthatod. Nem tudhatod mi lett volna vele, ha ott hagyod, de ez mr nem is lnyeges. j dntst kell hoznod. Csak ez szmt.
Hermione abbahagyta az ideges jrklst, s Harryre fggesztette barna szemeit.
- Ezt jl megtanultad – jegyezte meg.
Harry elmosolyodott, de a lny mg mindig zaklatott volt.
- Muszly elvinnem innt! – nygte Hermione. – Nem maradhat itt… Beszlek vele!
Azzal kiviharzott a konyhbl. Harry s Ron lassan kvettk az emeletre s a szobikba mentek. Csndben vgigdõltek gyukon, knyelmesen elhelyezkedtek, s a plafont bmultk, de a pihens csak pr percig volt zavartalan.
- Harry! – szlalt meg egy csendes hang Harry mgtt, a prna all, mire mindketten sszerezzentek. – Harry Potter!
- Mi ez? Ki beszl? – forgatta a fejt Ron, de Harry mr tudta, mi szlongatja.
Azonnal ugrott, s kikapta prnja all a kis ikertkrt, mely halvnyan vilgtott. A tkrben Ginny arct ltta.
- Mi ez, Harry? Mintha Ginny hangjt… Hûha! – kiltott fel Ron, mikor megltta hga arct a tkrben.
- Sziasztok! – ksznt a lny, de szoksval ellenttben most nyoma sem volt vidmsgnak az arcn.
- Honnan van ez a tkr? – kvncsiskodott Ron.
- Siriustl kaptam, majd ksõbb elmeslem… Mondd Ginny, talltl valamit?
A lny komolyan blintott.
- Igen, megtudtam, kicsoda Rose Montgomery, de… jobb lenne, ha szemlyesen elmondhatnm. Ez gy nem az igazi. Mikor tudsz jnni?
- Holnap nem, de holnaputn biztos – felelte a fi.
- Az remek lenne – derlt fel Ginny arca egy percre -, szombat lesz s lemehetnk Roxmortsba. Ott tallkozhatnnk.
Harry elmosolyodott.
- Rendben. A Hrom Seprû mgtt tallkozzunk, de vigyznunk kell, hogy ne vegyenek szre.
- J, akkor szombaton. Vigyzz magadra!
Ginny arca eltûnt a tkrbõl, Harry pedig a levegõbe bokszolt rmben, Ronnal egytt. Vgre! Egy jabb nyom a horcruxok s a hbor vge fel.
A pntekre virrad reggelen az indulni kszlõ trsasgbl Harry kelt elsõnek. Mire Hermione s Paulina lebotorkltak a lpcsõn, Harry mr el is ksztette a gyors reggelit, mely pirtsbl, tojsbl s egy cssze tebl llt.
- Ron hol van? – krdezte Hermione s nagyot stott.
- Alszik, mint a bunda – vlaszolta Harry, aki mr teljesen bren volt, az sts perceken is tl volt mr.
Mikzben Harry s Hermione mg javban tmte magba a reggelit, Paulina gyorsan befejezte s egy sz nlkl a frdõszoba fel ment. Harry nzte, ahogy a kislny elvonul, majd Hermionhoz fordult.
- Hogy viselte, mikor beszltl vele? – krdezte suttogva a fi.
Hermione lenyelte a falatot, de olyan kpet vgott, mintha a torkn akadt volna.
- Nagyon rosszul – shajtott szomoran a lny. – Azt mondta… azt mondta, hogy n is elhagyom, mint az anyja. Este ta egy szt se szl hozzm.
- Ne csodlkozz rajta – mondta trgyilagosan Harry. – Az rvknak nem knnyû, nekem elhiheted. Foggal-krmmel ragaszkodnak azokhoz, akiktõl szeretetet kapnak.
Hermione lesttte a szemt, s unottan folytatta a reggelizst.
Az emeletrõl hallatsz ajtcsapkods jelezte, hogy Ron is felbredt, s valban, a fi pr pillanat mlva roppant morcos kppel megjelent a konyhaajtban.
- Mu-mu-muszly volt ilyen korn felkelni? – stotta a fi, s megdrzslte fradt szemt.
- Minl korbban vissza kell rnnk Ron – vlaszolta Hermione. – Nem maradhatunk ott sokig.
Ron utn nem sokkal Muriel nni is felbredt, szoksos vidm hangulatt Harrykre is kisugrozta, akiknek j kedvvel ment az ltzkds – kivve Paulint, aki tovbbra sem szlt semmit.
- Nos, felkszltetek? – krdezte a nni, mikor a ngy fiatal felhzta cipõjt, kabtjt s felsorakoztak a nappaliban. Harryk blogattak, Paulina makacsul elfordtotta a fejt.
- Helyes, akkor Hermione, te menj elsõnek Paulinval egytt.
Hermione elõre lpett s megfogta a kislny kezt. Paulina engedelmeskedett, s egy pillanatra elfeledte minden bosszsgt, mikor ltta, hogy a kandall fel mennek, aminek lngjai kz Muriel nni most zld port szr. A lngok kiss felcsaptak, ahogy smaragdsznûre sznezõdtek, s Paulina ijedten felsikkantott. Hermione befogta a kislny szemt s nyugtat szavakat mondott neki.
- Ne flj, nem fog meggetni. Nyugi…
Vgl belltak a tûzbe, ahol a langyos lngnyelvek csiklandoztk a kt lnyt, Paulina mg fel is kuncogott egy kicsit, de Hermione maghoz szortotta, kimondta ti cljt s eltûntek.
Mikor Harry is tjutott a tûzn, utolsnak, krlnzett a Foltozott st kocsmahelysgn, ami kongott az ressgtõl. Egyedl Tom, a kocsmros volt itt, aki felderlt arccal mr jtt is eljk, de Muriel nni elhrtotta a kiszolglst.
- Ksznjk, de most nem krnk semmit Tom, sietnk – azzal mr el is indult a fogad hts kijrata fel, nyomban Harrykkel.
A hts kis udvar ugyangy nzett ki, mint mindig. Csak nhny kuka foglalta el itt a terlet nagy rszt. Harry felpillantott a magas falak kzt a szabad g egy kicsiny szeletre, melyen szrke, haragos felhõk sztak. Harry mr ezen a vdett helyen is megborzongott a gondolatra, hogy kint micsoda szl svthet.
Muriel nni elõhzta hossz, elegns plcjt s hrmat koppintott a hegyvel az egyik tgladarabra. Paulina kvncsian figyelte a mûveletet.
A harmadik koppintsra egy kis lyuk jelent meg a tgln, ami hamarosan tjrv szlesedett, s feltrult mgtte az Abszol t kacskarings utcja.
Hermione az elkpedt Paulinhoz fordult.
- Isten hozott az Abszol ton.
Harry igencsak meglepõdtt, mikor kilptek az utcra a magas falak vdelme mgl: ott ugyanis egyltaln nem svtett a szl – legalbbis annyira biztos nem, hogy a felhõk szinte rpljenek az gen.
- Vrjatok, megkeresem a kpenyem… - szlt Harry, s kutatni kezdett a Feneketlen Zskban.
Azonban akrmilyen erõsen koncentrlt a lthatatlann tvõ kpenyre, az nem akart megjelenni a kezben.
- Mi az, nincs meg? – krdezte Ron.
- Nem rtem… pedig gy emlkszem, hogy mr a Black-hzban bele tettem.
Harry tancstalanul vakargatta a fejt.
- Remek! – morgott Ron. – A varzsplcdat nem hagytad otthon, csak hogy teljesen vdtelenek legynk?
- Nyugi Ron, nem vagyunk veszlyben – nyugtatta Hermione, br Harry sejtette, hogy a lny szavai nem fedik tkletesen a vlemnyt.
Hermione kzen fogta a kislnyt s Muriel nnivel elõre mentek, hogy megmutassk Paulinnak a valaha szebb napokat ltott utccskt, melynek zletei zrva voltak – s nem csak Halloween s a kzelgõ halottak napja miatt. Az zletek falain, ajtin krztt hallfalk kpei voltak lthatk, melyeken a Minisztrium felhvsai is helyet kaptak. A rgi, megszokott krzsi plaktok helyre nhny j is kerlt, s volt egy szveg, melyen a koboldokkal kapcsolatos vatossgra intettk a mgusokat. Koboldok foti nem voltak kzz tve, Harry szerint azrt, mert a Minisztrium csak a sttben tapogatzik.
- Miattuk kell elkldened? – krdezte Paulina Hermiontl, aki elõszr meglepõdtt, hogy a kislny jra beszl hozz, de gyorsan vlaszolt.
- Igen, kicsim – blogatott szomoran Hermione. – Veszlyes most itt lenned, mert hbor van. De ahova kldelek, ott biztonsgban leszel.
- Engem nem rdekel a biztonsg! – kardoskodott a kislny.
- De engem igen – ingatta a fejt Hermione. – Nem akarom, hogy bajod essen.
Ahogy egyre messzebb tvolodtak az idõkzben bezrult tjrtl, Harry mg mindig az eget nzte, s a szguld felhõket, amik mintha rvnylettek volna egy pont krl, melyet mg takartak a magas hzfalak.
- Dementorok… - sziszegte Harry a fogai kzt s elõhzta plcjt. A mellette halad Ron ugyangy tett.
Elhaladtak a rgi varzskellktr bolt mellett, aminek bedeszkzott ablakai alatt sztgurult stk s ssze-visszadoblt ldk hevertek, elhagytk a Kviddics a javbl zletet, Fred s George Varzsvicc boltjt, ami a tbbi zlettel ellenttben meleg fnyt rasztott ablakaibl, s Florean Fortescue Fagylaltszalonjt is, ami mr tbb mint egy ve kihalt volt, s Harryben lassan az is tudatosult, hogy a kds utcn egy teremtett llek sincs rajtuk kvl.
Mikor kilptek a Fagylaltszalon takarsbl, feltrult az gnek az a pontja, ami krl a felhõk õrlt keringõjket jrtk. Harry szeme el a legtermszetellenesebb ltvny trult, amit el tudott kpzelni: vagy tven fekete dementor raja rvnylett krbe-krbe, szntelenl, krlttk pedig a felhõk egy hallos gyûrûbe ramlottak. Ahol egyesltek, a dementorok raja kzt egy tlcsr nylt le, valahol egy mugli utcra. Egy tornd sprt vgig London utcin, lerombolva zleteket, hzakat – br Harry ezt csak elkpzelni tudta, nem ltott belõle semmit. A csak varzslk szmra lthat Abszol t hzai eltakartk a mugli Londont, csak az eget mutattk, s az ott lejtszd barbr tmadst.
Harryt iszonyatos dh fogta el ennek lttn, s plcjt a dementorok rajra szegezte. De mielõtt rjuk ereszthette volna a patrnus bûbjt, Muriel nni megltta, mire kszl s megragadta a kezt.
- Ne! – figyelmeztette a nni. – Magunkra vonnd a figyelmket.
- El tudom ûzni õket! – morogta Harry dhsen.
- Õket igen – vgott vissza a nni, majd lerntotta Harry kezt -, de õket mr nem!
|
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
